A kapcsolattartásra kötelezett szülő kötelezettsége a szülői felügyeleti jogok gyakorlása során


A kapcsolattartásra kötelezett szülő kötelezettsége a kiskorú gyermeket a kapcsolattartásra felkészíteni, ezzel biztosítani a kapcsolattartást elrendelő gyámhatósági vagy bírósági döntés teljesítését. Nem teheti attól függővé a kapcsolattartás biztosítását, hogy a jogosult be kíván-e menni a lakásba vagy sem. A gyermek érdeke azt szolgálja, hogy szülők együttműködő magatartást tanúsítsanak – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a válást követően a felperes és a perben nem álló édesapa bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek, mely szerint a gyermek feletti szülői felügyeleti jogokat a felperes gyakorolja. Az édesapa a gyermek 3,5 éves korától 4 éves koráig kettő havonta egy hétvégén, a felek két héttel korábbi eltérő megállapodása hiányában a második hónap utolsó hétvégéjén, szombaton reggel 9 órától vasárnap este 18 óráig jogosult a gyermekkel kapcsolatot tartani az elvitel és az ottalvás jogával. Kitért az egyezség arra is, hogy a gyermek átadásának és visszaadásának helye az anya lakóhelye. Az elmaradt folyamatos kapcsolattartás az akadály elhárultát közvetlenül követő hétvégén, azonos időtartamban és módon pótolandó. Az édesapának január 25-26. napjain lett volna esedékes a kapcsolattartása, azonban az a gyermek megbetegedése miatt elmaradt. Az édesapa az elmaradt folyamatos apai kapcsolattartás biztosítása érdekében végrehajtási eljárás lefolytatását kezdeményezte, mivel a felperes a pótlás kapcsán történt megbeszélésük ellenére február 8-9-én nem biztosította részére a láthatást, a gyermeket nem vihette el. A felperes felajánlotta az apának, hogy menjen be a lakásba és ott gyakorolja a láthatást, amit az apa nem akart. A tényálláshoz tartozik továbbá, hogy a gyermek sem szeretett volna elmenni az apával.

Az első- és másodfokú hatóság eljárása

Az elsőfokú hatóság a gyermek kapcsolattartási végrehajtási ügyében elrendelte a bíróság egyezséget jóváhagyó végzésének végrehajtását. Figyelmeztette a felperest, hogy az egyezségben foglaltakat tartsa be, és előírta, hogy a végzés közlését követően esedékes kapcsolattartásnak a döntésben meghatározottak szerinti időpontban, helyszínen és módon tegyen eleget. Ezen kívül pénzbírsággal sújtotta és kötelezte az édesapa igazolt költségeinek megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes hangsúlyozta, hogy az elmaradt kapcsolattartás időpontjában aggálymentesen megállapítható a felperes önhibája, hiszen kötelessége volt a gyermeket az édesapa részére átadni a folyamatos kapcsolattartás biztosítása érdekében. Köteles volt továbbá a végrehajtható és hatályos bírói határozat alapján az elmaradt kapcsolattartás pótlására, a felperes az önhiba fennállását alappal vitatni nem tudta.

Az elsőfokú bíróság eljárása

A törvényszék megsemmisítette az alperes végzését és új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolásban arra hivatkozott, hogy az alperes nem oldotta fel a felperes és az édesapa nyilatkozatai közötti ellentmondásokat, kizárólag az édesapa által előadottakat tette az ügy tényállásává. Nem vizsgálta meg, hogy az édesapa korábban nem tett eleget a kapcsolattartásnak, ezért a gyermek és az édesapa között semmilyen körülmények között nem alakulhatott ki kötődés, ráadásul ez lett volna az első alkalom, amikor az édesapa több napra elvihette volna a gyermeket.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes érvelése szerint a törvényszék ítélete sérti a jogbiztonság elvét, és ellehetetlenítené a kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtását. Az egyezséget jóváhagyó bírói döntés nem az elmaradt kapcsolattartást követő hétvégén jelöli meg a pótlás időpontját, hanem az akadály elhárultát közvetlenül követő hétvégén. A szülők egyeztető üzenetei alapján, megállapodásuk szerint a kapcsolattartás 2020. február 8-án 9 órakor volt esedékes. Ebben az időpontban a felperes nyilatkozata szerint sem volt a gyermek átadásra kész állapotban.

A végrehajtási eljárás során nincs lehetősége a hatóságnak anyagi jogi kérdések elbírálására, kizárólag a kapcsolattartást szabályozó, végrehajtható hatósági döntés képezte végzése alapját. Az apának pedig nemcsak joga, hanem kötelessége is a gyermekével való kapcsolattartás. Ennek pedig az édesapa eleget tett, amikor a pótlás időpontjában megjelent a gyermek átadás-átvételének helyszínén. Meglátása szerint a törvényszék tévesen jutott arra az álláspontra, hogy az apai kapcsolattartás meghiúsulásában a felperes önhibája ne lett volna megállapítható, hiszen a felperes nem hozott fel olyan bizonyítékot, amely alappal indokolta volna azt a magatartását, hogy a gyermeket az apának a kapcsolattartás kezdetén átadja. A gyermek felkészítésének eredményessége csak megvalósult kapcsolattartás esetén állapítható meg, amennyiben az elmarad, az a gondozó anya terhére esik.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy a Ptk. alapján a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani. A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik. A végrehajtás iránti kérelem kapcsán hangsúlyozta, hogy a gyermek fejlődését veszélyezteti, ha a kapcsolattartásra jogosult vagy a kapcsolattartásra kötelezett a kapcsolattartást rendező egyezségben, illetve a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltaknak önhibáján kívül ismételten nem, vagy nem megfelelően tesz eleget, és ezáltal nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást. Ha a gyámhivatal a vizsgálata során megállapítja az önhiba fennállását végzéssel elrendeli a végrehajtást.

A közigazgatási jogvita tárgya a gyermek és az édesapja közötti kapcsolattartás körében hozott végzés végrehajtása volt. A gyámhatóság azonban ebben az eljárásában nem vizsgálhatja a végrehajtás alapját képező döntés jogszerűségét, azt, hogy az abban foglaltak mennyiben szolgálják a gyermek érdekét. A gyermek mindenek felett álló érdekének védelme a kapcsolattartás megvalósítása során biztosítandó, ami aktív magatartást feltételez mind a kapcsolttartásra jogosult, mind az arra kötelezett féltől.

A Kúria hangsúlyozta, hogy meghatározó jelentőséggel bír az önhiba kérdése, vagyis, hogy a kapcsolattartásra kötelezett felperes a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltaknak önhibájából vagy önhibáján kívül nem tett eleget. Ebben a kérdésben helytállónak találta az alperes határozatát. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy az alperes döntése során kizárólag az édesapa által előadottakat tette az ügy tényállásává (nyilatkozatokat, tanúvallomásokat figyelembe vette, azokat a szabad mérlegelés elve alapján értékelte).

Nem mérvadó az ügy elbírálása szempontjából az sem, hogy az édesapa korábban mennyiben tett eleget a kapcsolattartásnak, hiszen a pótlásra megbeszélt időpontban a felperes lakásánál a gyermekért megjelent. Nem csak a különélő szülő, de a gyermek érdeke is az, hogy a különélő szülőjével tartsa a kapcsolatot. A kiskorú fejlődése is veszélybe kerülhet azáltal, ha a kapcsolattartásra kötelezett nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást.

A kapcsolattartásra kötelezett szülő (itt a felperes) kötelezettsége a kiskorú gyermeket a kapcsolattartásra felkészíteni, ezzel biztosítani a kapcsolattartást elrendelő bírósági döntés teljesítését. Nem teheti attól függővé a kapcsolattartás biztosítását a felperes, hogy az édesapa be kíván-e menni a lakásba vagy sem. A gyermek érdeke azt szolgálja, hogy szülők együttműködő magatartást tanúsítsanak. Önmagában az a tény, hogy az édesapa nem akar bemenni az ingatlanba, illetve, hogy a perben érintett kiskorú gyermek nem szeretne az édesapjával elmenni, nem mentesíti a felperest a kapcsolattartás megfelelő biztosítása alól. Ez a megfelelő biztosítás magában foglalja a gyermek felkészítését is az édesapával való találkozásra. Sem az, hogy csak az ajtóban várja a gyermekét az édesapa, sem pedig a gyermek véleménye nem teszi a meghiúsult kapcsolattartást a felperesnek fel nem róhatóvá. Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.III.37.677/2021.) a Kúriai Döntések 2022/2. számában 56. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 4:178. § (1), (2) bekezdés, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 33. § (1), (2), (4) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek

2022. február 11.

Perköltségviselés keresetváltoztatás esetén

Ha a követelés összegének utólagos módosítására (a keresetváltoztatásra) a fél hibáján kívüli okból vagy az ellenfél per folyamatban léte alatt történő teljesítése miatt van szükség, a felet nem lehet teljes egészében pervesztesnek tekinteni, azaz a perköltség szempontjából a pernyertesség-pervesztesség kérdését a leszállított követelés és az érdemi rendelkezés egybevetése útján kell meghatározni – a Kúria eseti döntése.
2022. február 23.

Választás: a névjegyzékkel kapcsolatos szabályok

Érdemes nem megszokásból eljárni idén, mert megváltoztak a névjegyzékkel kapcsolatos határidők. Az idei választásokon március 25-ig van lehetőség az átjelentkezésre másik szavazókörbe és szintén eddig van lehetőség a külképviseleti névjegyzékbe való felvételre irányuló kérelem benyújtásának.