A kártérítés mérséklése a munkajogban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munka törvénykönyve szerinti kártérítés mérséklése jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege – a Kúria eseti döntése.   Ami a tényállást illeti, a felperes az alperesnél dolgozott villamosvezetőként, egyik este a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg és emiatt összeütközött a kereszteződésben neki jobb kéz felől szabályosan közlekedő autóval. Mind…

A munka törvénykönyve szerinti kártérítés mérséklése jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes az alperesnél dolgozott villamosvezetőként, egyik este a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg és emiatt összeütközött a kereszteződésben neki jobb kéz felől szabályosan közlekedő autóval. Mind a villamosban, mind az autóban anyagi kár keletkezett, valamint egy személy 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Az alperest ezzel 523 240 forint kár érte. A felepres távolléti díja 152 617 forint volt, az alperesnél érvényben lévő kollektív szerződés gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértékét legfeljebb 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegben határozta meg, szándékos vagy súlyos gondatlanság esetén a pedig a teljes kár összege. Az alperes az okozott kár megtérítésére irányuló eljárást indított a felperessel szemben, aki a felelősségét elismerte, csupán arra hivatkozott, hogy a lámparendszer kiszámíthatatlanul működik, ezért gyakran az utolsó pillanatban intenzíven fékezve kell megállni. Az alperes a felperest 523 240 forint kártérítés 30 napon belül történő megfizetésére kötelezte, mivel gondatlan magatartásával a munkáltatónak jelentős anyagi kárt okozott, amelynek megtérítésére az Mt. alapján köteles.

A felperes a jelzőrendszer hibás működésének megállapítására műszaki szakértő kirendelését indítványozta. Arra az esetre pedig, ha elutasítják az indítványt, az Mt. 190. §-a szerinti méltányosság alapján a kártérítés egyhavi távolléti díjának megfelelő összegre történő mérséklését kérte. E körben életkörülményeire és a munkáltató vagyoni helyzetére hivatkozott. Az alperes vitatta a lámparendszer kiszámíthatatlan működését, és arra hivatkozott, hogy a felperes ezen a vonalon egyébként is tapasztalattal rendelkezett.

Az első- és másodfokú eljárás

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes által fizetendő kártérítés összegét 50 000 forintra mérsékelte. Megállapította, hogy a felperes a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg, amely magatartásával a vonatkozó utasítást megszegte és az alperesnek kárt okozott, ezért az Mt. alapján kártérítésre köteles. A felek vagyoni helyzetét mérlegelve a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alperes 3 milliárd forintot meghaladó vagyona a felperes havi nettó 129 488 forintos átlagkeresetéhez képest kirívóan nagy, a levonásokkal csökkentett havi nettó 90 000 forinthoz képest pedig a különbség még nagyobb. Ilyen jövedelem mellett életszerű, hogy a felperesnek megélhetési problémát okoz az alperes által követelt összeg teljesítése. A bíróság ezért a kártérítés összegét mérsékelte.

A másodfokon eljárt törvényszék megváltoztatta az elsőfokú döntést és a felperes keresetét egészében elutasította. Az Mt. 190. §-a szerint a bíróság a munkavállalót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli. A másodfok úgy ítélte meg, hogy a felperes előre látta a baleset bekövetkezésének lehetőségét, csak bízott annak elmaradásában, vagyis magatartása súlyosan gondatlan volt. Mivel a felperes valamennyi körülménnyel tisztában volt, ezért a problémásnak tartott kereszteződést úgy kellett volna megközelíteni, hogy ne vészfékezéssel, hanem rendes tempóban tudjon megállni, se az utasokban, se más járműben ne okozzon kárt. Ráadásul nagy létszámú utast is veszélyeztetett a magatartásával, amely kizárólag súlyosan gondatlan lehetett, és az ilyen mértékű és így elkövetett jogsértés kizárja a kártérítés összegének mérséklését. A felperes vagyoni helyzetét illetően a bíróság megállapította, hogy végrehajtás esetén is legfeljebb a munkabére 50%-a vonható le, amely a megélhetését nem lehetetleníti el.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes álláspontja szerint a jogszabály kártérítés alóli mentesítés körében felsorolt szempontjai olyan példálózó jellegű felsorolások, amelyek egyben sorrendiséget is jelentenek, a jogerős ítélet azonban a másodikként megjelölt jogsértés súlyának tulajdonított döntő jelentőséget, amely jogértelmezés azonban az Mt. rendelkezéséből nem következik. A felperes érvelése szerint az Mt. 190. § mögött meghúzódó jogalkotói akarat az, hogy ne okozzon megélhetési problémát a kártérítés teljes összegének megfizetése, amellyel a jogerős ítéleti megállapítás ellentétes.

Az alperes szerint a felperes kártérítési felelősségét mindkét fokú bíróság megállapította, ezért fő szabály szerint a kár megtérítésére köteles. Úgy vélte, hogy a törvényszék az ítéletében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen arra a következtetésre jutott, hogy a felperes magatartása súlyosan gondatlan volt, és a jogsértés súlya mellett értékelte az Mt. 190. §-ban foglalt egyéb szempontokat is és jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy az adott esetben annak alkalmazására nincs lehetőség.

A Kúria megállapításai

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem tartotta megalapozottnak. Az Mt.190. §-a a korábbi munkajogi szabályozástól eltérően rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján lehetőséget ad a kártérítés alól történő részbeni mentesítésére. A szabályozás alapján nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a károkozó munkavállalót teljes egészében mentesítse a kártérítés megfizetése alól, csupán az okozott kár részbeni elengedésére ad felhatalmazást. Az Mt. rendelkezése a kártérítés alól történő részbeni mentesítés során figyelembe vehető méltánylandó körülményeket a „különösen” megjelöléssel csak példálózóan sorolja fel, megjelölve a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a kártérítés teljesítésének következményeit. A felsorolás nem teljes körű és nem jelent sorrendiséget sem.

A Kúria meglátása szerint a kártérítési összeg mérséklésére irányuló kereseti kérelem esetén az eljáró bíróságoknak az adott károkozó magatartás, a bekövetkezett kár nagysága és megtérítésének a felekre gyakorolt hatása alapján kell döntést hozni a mérséklés megengedhetőségéről, annak mértékéről. Mindig az adott tényállás dönti el, hogy a figyelembe vehető szempontokat a bíróság milyen súllyal veszi figyelembe.

A felperes magatartása súlyosan gondatlan, a lehetséges következményeket tekintve vagyoni kárral, illetve élet és testi épség veszélyével közvetlenül fenyegető volt. A jogsértés súlya így kiemelkedő jelentőségű volt. Ellenkező értelmezés, a munkavállaló szociális szempontjainak kizárólagos mérlegelése esetén e kivételes jogintézmény elveszítené a jelentőségét. Az Mt. 190. §-ában foglalt jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege.

Így a Kúria a törvényszék döntését hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.II.10.548/2018.) a Kúriai Döntések 2019/9. számában 253. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 190. §


Kapcsolódó cikkek

2019. szeptember 18.

A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a felülvizsgálati kérelemhez csatolni kell

Ami a tényállást illeti, az elsőfokú bíróság elutasította az adós egyezségi megállapodás jóváhagyása iránti kérelmét és a csődeljárást megszüntette, mivel meglátása szerint az adós által benyújtott egyezségi megállapodás nem tartalmazta az adósságrendezési és újjászervezési programot, ezáltal az egyezség kötelező tartalmi elemeinek hiányában jogszabályba ütközikAz ítélőtábla eljárása Az elsőfokú határozatot az ítélőtábla helybenhagyta. Döntésében kifejtette, az […]
2019. szeptember 13.

Egyszerűsített ítélet a közigazgatási perrendtartásban

Ami a tényállást illeti, a kábeltévé, internet, vezetékes és mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó felperes az előfizetői egy részével határozott idejű szolgáltatási szerződéseket kötött kedvezményes tarifával, és azzal a kikötéssel, hogy amennyiben a szerződést az előfizető a határozott időtartam lejárta előtt felmondja, vagy szerződésszegésével okot ad a felperesi felmondásra, úgy az igénybe vett kedvezményeket vissza kell […]