A kirendelés írásba foglalás nélkül is érvényes

A munkaszerződéstől eltérő átmeneti foglalkoztatás a kirendelés írásba foglalása nélkül is érvényes – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes egy Kft. ügyvezetője volt, feladatát munkaviszonyban látta el. Emellett egyéni vállalkozóként kotróhajó-alkatrészek bontásával kapcsolatos munkákat is vállalt. 2014. július 1. és december 20. között Németországban munkát végzett a Kft. egyedüli tulajdonosának ügyvezetőjével (TÜ) történő megállapodása alapján. Utóbbi személy a felperes feletti munkáltatói jogok gyakorlására is jogosult volt. A létrejött kirendelési megállapodásban a kirendelő munkáltató (Kft.) rendelte ki a felperest, mint munkavállalóját külföldi munkavégzésre az alpereshez. A megállapodásban rögzítették, hogy a kirendelés ellenszolgáltatás nélkül történik, és a felperes, mint kirendelt munkavállaló munkabérét, valamint az ezzel járó költségeket a kirendelő viseli. A kirendeléssel kapcsolatos költségeket és munkaeszközöket az alperes, mint fogadó munkáltató biztosította. A kirendelés során a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket az alperes gyakorolta azzal, hogy a munkaviszonyt kizárólag a kirendelő munkáltató szüntetheti meg. Rögzítették azt is, hogy a kirendelés időtartama alatt a kirendelt munkavállalót a munkaszerződése szerinti munkabére illeti meg. TÜ a munkavégzést megelőzően a felperessel történő tárgyalások alkalmával nem mondta azt a felperesnek, hogy a munkavégzésért külön díjazást kap, csupán annyiban állapodtak meg, hogy majd elszámolnak és a felperes „nem fog rosszul járni”. A felperes külföldi tevékenysége nem folyamatos volt, hanem egyes napokon, összesen 27 nap időtartamot vett igénybe. Költségeit az alperes viselte, a munkavégzéshez szükséges eszközöket az alperes biztosította.

A felperes keresetében a külföldi munkavégzés ellenértékeként 4 729 800 Ft munkabér megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a rábízott munkát hiba nélkül elvégezte, az alperes azonban nem adott számára munkaszerződést, és a költségtérítésen kívül további díjazást sem. Szóban beszélték meg, hogy mi lesz a tényleges feladata, a közöttük létrejött megállapodást azonban nem foglalták írásba. Véleménye szerint az alperes munkavállalójaként dolgozott, és a ténylegesen közöttük fennállt munkaviszonyra tekintettel terjesztette elő elmaradt munkabér iránti igényét.

Az alperes szerint a kirendelés keretében a felperes más munkáltatónál végzett munkát a munkáltató utasítására. Összesen 27 napon át végezte munkáját az alperesnek az eredeti munkaviszonya keretében. A kirendelési megállapodás rögzítette, hogy munkabérét a kirendelő munkáltató fizeti meg számára. Így nem jött létre munkaviszony a felek között. A felperes teljes munkabérét a kirendelő a külföldi munkavégzés időszakára is megfizette, munkaviszonya a teljes kirendelés időtartama alatt fennállt.

Az első- és másodfokú eljárás

A közigazgatási és munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét. Kiemelte, hogy a munkáltató jogosult volt a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen és munkáltatónál foglalkoztatni. A két cég között létrejött megállapodás szerint a felperes a munkáltató utasítása alapján az alperes érdekkörébe tartozó munkahelyen, más munkáltatónál volt köteles feladatát ellátni. A felperes által ténylegesen ellátott munkavégzés nem érintette a felperes eredeti munkaszerződése szerinti foglalkoztatása tényét. A kirendelő munkáltató ezért külön díjazást nem kérhetett, és a felperes sem volt jogosult az alperestől további munkabérre. A peres felek között nem jött létre munkaviszony, a felperes az alperes számára kirendelés alapján végzett munkát.

A törvényszék a pert megszüntette, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és elrendelte a keresetlevél áttételét. Meglátása szerint az Mt. alapján a munkaszerződésben az alapbér és a munkakör meghatározása olyan mellőzhetetlen tartalmi elem, amelyek hiányában a munkaszerződés a felek között nem jön létre. A külföldi tevékenység részleteiről a felperes TÜ-vel egyeztetett. Az érintettek munkabérben nem állapodtak meg, konkrét meghatározott feladatra szerződtek időbeli korlát nélkül azzal, hogy az elvégzett munkáért a díjazást a munka elvégzése után egy összegben kapta volna meg a felperes. Mindezek alapján az alperes és a felperes a munkakörben és a munkabérben nem állapodtak meg, ennek hiányában pedig közöttük munkaviszony nem jött létre. A kirendelő és az alperes között létrejött kirendelési megállapodás közlésének tényét a felperes tagadta, az alperes ügyvezetője pedig csak feltételezte azt, a közlés megtörténtét egyedül TÜ állította, ezért mivel a megállapodás felperessel való közlését az alperes nem bizonyította, ezt a terhére kellett értékelni. Hangsúlyozta továbbá, hogy a kirendelési megállapodás az elérni kívánt joghatás kiváltására tartalmi okból is alkalmatlan. A kirendelő saját ügyvezetőjét rendelte ki, a felperes felett a munkáltatói jogokat TÜ a tulajdonos Kft. ügyvezetőjeként gyakorolta, a kirendelési okiratot azonban nem a tulajdonos ügyvezetőjeként, hanem a kirendelő képviseletében írta alá, erre azonban jogosultsága nem volt. Mindezek alapján a felek között polgári jogi jogviszony jött létre egy konkrét, az alperes által is elismerten teljesített feladat ellátására, melyhez a tárgyi eszközöket, költségeket az alperes biztosította, ezért döntött a keresetlevél áttételéről.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes szerint a felperesi kereset munkaviszony létrejöttére hivatkozással munkabérben való marasztalásra irányult, így a bíróságnak ezt az igényt kellett volna elbírálnia, megbízási szerződésre való hivatkozással a felperes igényt nem támasztott. Ráadásul a felperes a külföldi munkavégzés vonatkozásában kizárólag TÜ-vel tárgyalt, az alperes ügyvezetőjével azonban nem, így az alperessel polgári jogi jogviszony sem jöhetett létre, hisz annak törvényes képviselőjével a felperes munkavégzés tárgyban nem kommunikált, ilyen akaratnyilatkozatot a felek nem tettek. Kiemelte továbbá, hogy a felperes a kirendelő ügyvezetője volt, a kirendelés pedig őt érintette, az ezzel kapcsolatos munkáltatói jogkört önmaga felett értelemszerűen nem gyakorolhatta. Mivel a kirendelő kizárólagos tulajdonosának ügyvezetője TÜ volt, az alkalmazott megoldás jogszerű volt azon összeférhetetlenség kiküszöbölésére, miszerint a felperes saját kirendeléséről nem dönthetett. Annak a formahibának pedig, hogy az aláírásnál szerepeltetni kellett volna a tulajdonos nevét és TÜ ügyvezetői, munkáltatói jogkör gyakorlói minőségét, utalva a kirendelő nevében való, tulajdonosi képviselő általi kötelezettségvállalás tényére, a kirendelés tényszerűsége körében nincs kihatással. Nem írja elő jogszabály, hogy a munkavállalót a munkáltatónak írásban kell kirendelnie, elegendő az adott esetben a szóbeli közlés is.

A Kúria megállapításai

A Kúria megalapozottnak találta a felülvizsgálati kérelmet. Rögzítette ő is, hogy a felek között munkaviszony nem jött létre, mivel az alperes képviselője és a felperes sem a munkakörben, sem az alapbérben nem állapodtak meg. Egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes kereseti kérelme az alperessel fennállt munkaviszonyára alapítva elmaradt munkabér megfizetésére irányult és maga sem állította azt, hogy egyéb polgári jogi jogviszony keretében végzett volna munkát az alperes számára. Mivel a munkavégzés tekintetében a felperes kizárólag TÜ-vel tárgyalt és az alperes ügyvezetőjével a munkavégzés jellegével, feltételeivel kapcsolatban nem egyeztetett, ezért megalapozatlan és a jogszabályba ütköző az a jogkövetkeztetés, mely szerint a peres felek között polgári jogi jogviszony jött létre.

A két munkáltató közötti megállapodás alakszerűségének vizsgálata nem tartozott a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe, így az eljárás során azt kellett vizsgálni, hogy a felperes munkáltatója rendelkezett-e arról, hogy a felperesnek időlegesen más munkáltatónál kell munkát végeznie vagy sem, és e döntését közölte-e a felperessel. TÜ a tulajdonos gazdasági társaság törvényes képviselőjeként jogosult volt a munkáltató nevében jognyilatkozatot tenni, annak a körülménynek pedig nem volt jelentősége az ügy elbírálása szempontjából, hogy az aláírásánál nem tüntették fel a tulajdonos nevét és TÜ ügyvezetői munkáltatói jogkört gyakorló minőségét is. Az ezzel kapcsolatos formai hiba a peres eljárás során is pótolható, javítható volt az arra jogosult elismerő nyilatkozatával. A két munkáltató között nem volt kötelező írásba foglalni a kirendelésre vonatkozó megállapodást, a kirendelés tényét pedig tanúvallomás is alátámasztotta. A jognyilatkozatot – ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik – alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. Az Mt. nem ír elő írásbeli formát a munkáltató azon jognyilatkozata körében, amikor arról rendelkezik, hogy a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkáltatónál kívánja foglalkoztatni, ennek megfelelően nem ütközött jogszabályba a felperes munkáltatójának azon eljárása, amikor a kirendelés tényét szóban közölte vele.

A felperes munkaviszonyban állt a kirendelővel, a kirendelés alapján 27 munkanapon keresztül más munkáltató számára végzett munkát. Az adott időszakra a kirendelő számára nem végzett munkát, munkabérét azonban megkapta, így az adott munkavégzéssel kapcsolatban a vele munkaviszonyban nem álló alperessel szemben munkabérigényt nem érvényesíthet. A Kúria ezért a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.II.10.272/2019.) a Kúriai Döntések 2020/7. számában 216. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 53. §, 22. § (1) bekezdés.

Kapcsolódó cikkek:


Pályaváltó jogászok: jogászból szoftverfejlesztő – Interjú dr. Németh Istvánnal
2020. július 29.

Pályaváltó jogászok: jogászból szoftverfejlesztő – Interjú dr. Németh Istvánnal

Egy életre szól a jogászi karrier? Vannak akik szerint igen, mások azonban nem így gondolják, és néhány év jogászi munka után szakmát váltanak. Mi vezet egy ilyen döntéshez, és milyen nehézségekkel kell megküzdeni az út során? Dr. Németh Istvánnal beszélgettünk, aki a szoftverfejlesztői pályát választotta új hivatásaként.