A Kúria nem rögzíthet eltérő tényállást

A harmadfokú bíróság – a másodfokú bíróság számára a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított lehetőséggel élve – sem a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, sem ténybeli következtetés útján nem mérlegelheti felül a bizonyítékokat és nem állapíthat meg a másodfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást, és arra alapozva nem állapíthatja meg a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét.

A törvényszék a ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, ezért egy év hét hónap – végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és a gazdasági társaság vezetői tisztségének gyakorlásától két év eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből annak végrehajtása esetén a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette, a vádlott által képviselt zrt.-vel szemben vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében.

A másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:a vádlottat az ellene költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a vagyonelkobzás elrendelését mellőzte, megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontjának II. fordulata, továbbá a Be. 351. § (2) bekezdés c) és d) pontjában írt okból megalapozatlansági hibában szenved, ezért annak a Be. 352. § (1) bekezdés szerint történt kiküszöbölése révén eltérő tényállást állapított meg.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be másodfellebbezést, a vádlottnak a költségvetési csalás bűntettében történő bűnösségének megállapítása, valamint büntetés kiszabása végett. Az ügyészi fellebbezést a Legfőbb Ügyészség fenntartotta.

A Kúria nem osztotta a Legfőbb Ügyészség érvelését, miszerint a harmadfokon eljáró Kúriának – a Be. 617. §-ára figyelemmel – a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja alapján lehetősége van arra, hogy az iratok tartalma alapján a másodfokú bíróságtól eltérő tényállást rögzítsen és ezáltal megállapítsa a terhelt büntetőjogi felelősségét.

Az első- és a másodfokú bíróság által feltárt bizonyítékok eltérő értékelésére ugyan csak részben lenne szükség, azonban a bizonyítékok eltérő értékelése a terhelt bűnösségére kiható lényeges tények tekintetében eltérő tényállás megállapításához vezetne. Ilyen lényeges tény a támogatónak a támogatási összeg folyósítása érdekében a pályázati feltételek fennállta vonatkozásában történő tévedésbe ejtése, a központi költségvetésből céljelleggel nyújtott támogatás jogosulatlan megszerzésével az állami költségvetésnek vagyoni hátrány okozása.

A Be. 619. § (1), (2) illetve (3) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok tartalma alapján azzá tehető, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető; ekként a helyes tényállás megállapítható.

A harmadfokú bíróság értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozott-e, de egyaránt köteles a megalapozatlanság vizsgálatára és kiküszöbölésére.

A megalapozatlanság kiküszöbölésének (a reformációs jogkörnek) azonban eltérő a terjedelme a másodfokú, illetve a harmadfokú eljárásban.

A másodfokú bíróság akár – a törvényi korlátok között felülmérlegeléssel – eltérő tényállást is megállapíthat. A harmadfokú bíróság viszont a tényállást csupán kiegészítheti (az abból hiányzó ténymegállapításokat pótolhatja) és helyesbítheti (a meglévő ténymegállapítást módosíthatja, mellőzheti).

A két terjedelem közti különbség lényege, hogy a kiegészítés, helyesbítés csak a meglevő tényállásba illeszkedő ténymegállapítást eredményezhet, attól eltérőt nem. Ami pedig kívül esik a harmadfokú bíróság – másodfokú bíróságéhoz képest szűkebb – reformációs jogkörén, az értelemszerűen a hatályon kívül helyezési kasszációs jogkörbe tartozik.

További lényeges különbség, hogy a másodfokú bíróság a tényállást akár a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján is kiegészítheti, míg a harmadfokú bíróság csupán az iratok alapján, illetve ténybeli következtetés útján egészítheti ki a tényállást, tehát bizonyítást nem vehet fel és ennek érdekében tárgyalást sem tarthat.
Mindebből következően a harmadfokú eljárásban – a bizonyítási tilalom folytán – a bizonyítékok felülmérlegelésére, eltérő értékelésére és ezzel összefüggésben eltérő tényállás megállapítására csak a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése érdekében kerülhet sor.

Amennyiben a másodfokú döntés tekintetében a másodfokú döntés alapjául szolgáló tényállás megalapozatlansága csak a harmadfokú eljárásban tilalmazott bizonyítás lefolytatásával, vagy az ügyiratok alapján eltérő tényállás megállapításával lenne kiküszöbölhető, hatályon kívül helyezésnek és a másodfokú bíróság új eljárásra utasításnak van helye.

A Kúria a másodfokú bíróság által megállapított eltérő és helyesnek tartott tényállást, éppen a másodfokú bíróság módosításával érintett részében találta megalapozatlannak,  ezért a Be. 620. § (1) bekezdése szerint nyilvános ülésen eljárva az ítélőtábla ítéletét hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új másodfokú eljárás lefolytatására utasította.

(lb.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Jogszabályfigyelő 2019 – 12. hét
2019. március 25.

Jogszabályfigyelő 2019 – 12. hét

E heti összeállításunkban egy kölcsönszerződésekkel kapcsolatos alkotmánybírósági döntésről ész új bírósági nyomtatványokról olvashatnak.

AB: elszámolási szabályokat kell alkotni a kéményseprők helyzetére
2019. március 25.

AB: elszámolási szabályokat kell alkotni a kéményseprők helyzetére

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Kit. hiányosságánál fogva nem teremti meg a felmondással érintett kéményseprő-ipari szolgáltatók számára a felmondásból eredő,  a szerződő felek között a szerződés jogszerű megszüntetésére tekintettel alkalmazandó elszámolási szabályokat.

A véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a jogszerűen intézkedő rendőrök gyalázására
2019. március 22.

A véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a jogszerűen intézkedő rendőrök gyalázására

A véleménynyilvánítás szabadsága nem oltalmazza azokat a közléseket, amelyek célja önmagában a másik bántása, megalázása, vagy a közügyekkel össze nem függő öncélú támadása, megsértése. Ezért a becsületsértés vétségét követi el, mert nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él, aki a szabálysértés miatt vele szemben jogszerűen intézkedő rendőröket a miniszterelnök kutyáinak nevezi és anyjukat szidja – a Kúria eseti döntése.

„A börtön ablakába…”
2019. március 20.

„A börtön ablakába…”

A minap megjelent kecskeméti „luxusbörtönnel” kapcsolatban, cikkünkben áttekintjük a Bvtv. végrehajtási fokozatokra és kedvezményekre vonatkozó szabályrendszerét, illetve reintegrációs szempontból is megvizsgáljuk a büntetés-végrehajtás rendszerét.

AB: az indokolás a jogszerűség garanciális eleme
2019. március 19.

AB: az indokolás a jogszerűség garanciális eleme

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a haditechnikai tevékenység engedélyezésének és a vállalkozások tanúsításának részletes szabályairól szóló 156/2017. (VI. 16.) Kormányrendelet 9. § (4) bekezdését.