A majdnem plusz büntetést érő hazugság

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2016. szeptember 29.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem követi el a hamis magánokirat felhasználásának vétségét az, aki a gyanúsítottként való idézésére olyan igazolási kérelmet nyújt be, amelyben valótlanul azt állítja, hogy országgyűlési képviselőjelölt, és így mentelmi jog illeti meg – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, a kerítés, tiltott pornográf felvétellel visszaélés és kitartottság bűntettének gyanúja miatt eljárás alá vont terhelt egy rendőrségi gyanúsítottkénti idézésre igazolási kérelmet nyújtott be, melyben azt állította, hogy országgyűlési képviselőjelölt, s így mentelmi jog illeti meg. A terhelt ezen állítása természetesen nem felelt meg a valóságnak.

Az első- és másodfokú eljárás

A kerületi bíróság a terheltet az egyéb cselekmények mellett bűnösnek találta magánokirat-hamisítás vétségében (régi Btk. 276. §). A fellebbezés folytán eljárt törvényszék már az új Btk. rendelkezéseit véve alapul a terhelt e cselekményét hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) minősítette.

 

A vonatkozó jogszabályi rendelkezés

A Btk. 345. §-a értelmében aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A terhelt a bűnösség törvénysértő megállapítása, a büntetés törvénysértő tartama miatt a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint a hamis magánokirat felhasználását azért nem követhette el, mert az adott irat nem okirat. Érvelésével a Legfőbb Ügyészség nem értett egyet. Meglátása szerint a hamis magánokirat felhasználásának elkövetési tárgya valamennyi magánokirat, így a teljes bizonyító erejű magánokirat (Pp. 196. §) és az egyszerű magánokirat (Pp. 199. §) is – amely alkalmas valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megszűnésének vagy megváltozásának a bizonyítására.

 

A Kúria megállapításai

Abban a Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség elfogását, miszerint a hamis magánokirat felhasználásának (korábban magánokirat-hamisítás) elkövetési tárgya nemcsak az ún. „teljes bizonyító erejű”, hanem az ún. „egyszerű magánokirat” is lehet. Ugyanakkor az üggyel kapcsolatban az bír döntő jelentőséggel szerinte, hogy az állítás értelemszerűen nem bizonyítás, mivel az állítás önnön tartalmának nem bizonyítéka. A terhelt megmaradt az országgyűlési képviselőjelöltet megillető mentelmi jog egyszerű állításánál, aminek pedig nincs bizonyító ereje. Ezen nem változtat az sem, hogy a terhelt az állítását írásba foglalta. Mivel a terhelt semmit sem bizonyított, ezért cselekménye nem tényállásszerű. Ha pedig a felrótt cselekmény nem illeszkedik valamely bűncselekmény törvényi tényállásába, akkor az a cselekmény nem bűncselekmény, állapította meg a Kúria, és kimondta, hogy a terhelt a valótlan állításáért nem tartozik büntetőjogi felelősséggel.

A Kúria már korábbi döntésében is megállapította, hogy ha valaki, valamely kérdésben, döntésre jogosult bírósághoz (hatósághoz) intéz valamely igényt támasztó, és részben vagy egészben valótlan tartalmú (releváns) állítást tartalmazó beadványt, az a jelen szabályozási környezetben olyan magatartás, amely csak perjogi (eljárásjogi) következményt (pl. elutasítást) vonhat maga után.

Mindezek alapján a Kúria felmentette a terheltet az ellene hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt emelt vád alól, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, ugyanakkor nem látott lehetőséget a büntetés enyhítésére. A terhelttel szemben halmazati büntetésként jelen esetben kiszabható két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés tartama szempontjából ugyanis az egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő hamis magánokirat felhasználása vétségének tényleges súlya elenyésző

 

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 1538/2015.) a Kúriai Döntések 2016/9. számában 232.. szám alatt jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


Jogszabályfigyelő 2018 – 38. hét
2018. szeptember 24.

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2018/140–143. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a Kúria honlapján megjelent közlemények, állásfoglalások közül válogattunk.

A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-I. rész
2018. szeptember 19.

A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-I. rész

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a munkáltatók kártérítési felelősségének összegszerűségével kapcsolatos joggyakorlat elemzésére. Mai cikkükben az elmaradt jövedelemre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot ismertetjük.