A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata


A mérlegelési jogkörben hozott döntés is csak jogszabálysértés esetén semmisíthető meg, vagy változatható meg. Jogsértő a mérlegelés, ha annak során olyan szempontot értékelt a hatóság, amely a mérlegelésnél – a törvény szerinti zárt felsorolásra figyelemmel – nem vehető figyelembe. Jogsértő mérlegelés esetén a közigazgatási bíróságnak felülmérlegelési lehetősége nincs, azzal ugyanis jogsértő módon vonná el a közigazgatási hatóság hatáskörét.

Ami a tényállást illeti, az elsőfokú köztestületi hatóság kizárta felperest a kamarából, mivel szerinte a felperes 2017-2019. években hiányosan tett eleget a kamarai adatszolgáltatásának, mert 65 megbízás és független könyvvizsgálói jelentés vonatkozásában a könyvvizsgálói törvény és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Alapszabálya szerinti határidőben nem szolgáltatott adatot.

Súlyosító körülményként értékelte a köztestületi hatóság, hogy a felperes részéről 3 egymást követő kamarai éves adatszolgáltatás is hiányosnak bizonyult, így a jogsértés ismétlődött. A hibás adatszolgáltatás ismétlődéséből, a kihagyott megbízások magas számából, a kihagyott és a lejelentett megbízások darabszáma közötti jelentős különbségből, valamint a felperes azon levelének tartalmából, miszerint az ad hoc egyszeri megbízások feltüntetését nem tartja relevánsnak, arra a következtetésre jutott, hogy a megbízások kihagyása nem lehetett véletlen, a felperes részéről az elkövetés/mulasztás szándékossága állapítható meg. De felmerült még többek között az is, hogy a felperes 24 kihagyott megbízás tekintetében ügyfelenként 40 000-80 000 forint éves megbízási díjat rögzített, amely a kamarai díjajánlás töredéke, és amely mellett nem biztosított a jogszabályok és a könyvvizsgálói törvényben foglalt standardok előírásainak betartása. Érdemben nem tudta enyhítő körülményként értékelni, hogy a felperest 3 éven belül fegyelmi marasztalásban nem részesítették, továbbá hogy a legutolsó kamarai minőség-ellenőrzése „megfelelt, megjegyzéssel” eredménnyel zárult.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatot.

A kereset

A felperes az adatszolgáltatások elmulasztását elismerte, ugyanakkor állította, hogy az eljárt hatóságok nem tettek eleget tényállás tisztázási kötelezettségüknek, egyes megállapítások nem bizonyított tényeken alapulnak. Vitatta a túlságosan alacsony éves megbízási díjjal kapcsolatos súlyosító körülmények értékelését. Állította, hogy magatartása nem volt szándékos. A jogsértést tévesen minősítették ismétlődőnek, csak annak időtartamát lehetett volna értékelni. Sérelmezte, hogy az enyhítő körülményeket nem vették figyelembe, így például az eljárás során tanúsított együttműködését. Meglátása szerint az alperes mérlegelése jogsértő, annak okszerűsége és szempontjai a határozatból nem állapíthatók meg.

Az elsőfokú eljárás

A bíróság elutasította a keresetet. Rögzítette, hogy a felperes mind a fegyelmi eljárásban, mind a keresetében elismerte, hogy az adatszolgáltatás elmulasztása fegyelmi vétségét elkövette. Bár hangsúlyozta, hogy a kirívóan alacsony megbízási díj alkalmazása olyan jellegű és súlyú jogszabálysértés, amely önmagában fegyelmi vétség alapjául szolgálhat, ezért súlyosító körülményként nem értékelhető, figyelemmel arra is, hogy a törvényi felsorolásban ezek figyelembe veendő körülményként nem szerepelnek. A bíróság mégis arra a következtetésre jutott, hogy a fegyelmi vétséget megvalósító magatartás súlyára, a jogsértés szándékosságára, továbbá annak 3 éven keresztüli fennállására, valamint enyhítő körülmények hiányára, továbbá figyelemmel arra is, hogy az adatokat a felperes azóta sem pótolta teljeskörűen, az alperes a szankciók körében feltárt tényállásból okszerű következtetéseket vont le, így a határozat jogszerű mérlegelési jogkörben meghozott közigazgatási cselekménynek volt értékelhető. A tévesen figyelembe vett kettő súlyosító körülmény a szankció kiválasztásakor nem volt ugyan értékelhető, e jogsértés azonban az ügy érdemére nem hatott ki, ugyanis az a kettő súlyosító körülmény figyelmen kívül hagyásával orvosolható volt.

A kötelezettségszegés jellege és súlya miatt megkérdőjeleződött a felperes szakmai közösséghez való hozzáállása, ugyanis a könyvvizsgálókkal szemben alapvető elvárás a munkájuk végzése során a precizitás és a pontosság, amellyel szemben a jogszabályban taxatíve felsorolt súlyosító körülmények tartalmából megállapítható jogalkatói akarat szerint nem vehető figyelembe az esetlegesen idős korból, családi problémákból, vagy számítógépes ismeretek hiányából fakadó mulasztás, hiányosság

Az enyhítő körülményeket a büntetés kiszabásánál az alperes helyesen nem vette érdemben figyelembe, mert ezek a körülmények nem ellensúlyozták az eset fennálló, tényleges súlyosító körülményeit. Szándékosnak minősítette a felperes mulasztását is, mivel tudomással bírt adatszolgáltatási kötelezettségéről, de – idős kora, családi problémái és számítógépes ismeretei hiányossága miatt – belenyugodott abba, hogy a kötelezettségének nem teljeskörűen tesz eleget.

A könyvvizsgálói törvény a fegyelmi büntetések típusának és szintjének meghatározásakor figyelembe vehető körülmények vonatkozásában nem nyitott felsorolást tartalmaz, ezért azt további mérlegelési szempontokkal nem lehet bővíteni. A felperes által hivatkozott több évtizedes tevékenysége egyik mérlegelési szempontba sem illeszthető bele, ezért annak alperes általi figyelmen kívül hagyása nem volt jogszabályba ütköző.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint az elsőfokú bíróság, az általa is megállapított jogszabálysértést – relevancia hiányára hivatkozással – nem értékelte, erre vonatkozó kereseti kérelmét nem vizsgálta, ez pedig sérti a közigazgatási perrendtartás (Kp.) azon rendelkezését, mely szerint az ítéletben a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hozni. A Kp. kimondja továbbá azt is, hogy mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűsége körében a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatóak-e. Ezt sérti az ítélet, mert annak ellenére minősítette jogszerűnek a támadott határozatot, hogy jogszabálysértő módon, súlyosító körülményként értékelt fel nem tárt fegyelmi vétségnek minősíthető tényállásokat. A közigazgatási bíróságot nem illeti meg a felülmérlegelés lehetősége, hiszen ez esetben elvonná a hatóság hatáskörét, és a helyébe lépve választana egy másik jogszerű megoldást. A bíróság nem mondhatta volna ki, hogy az alperes a jogszabálysértőn és okszerűtlenül mérlegelt súlyosító körülményektől függetlenül is ugyanazt a fegyelmi határozatot hozta volna.

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint az elsőfokú bíróság lényegében helyesen tárta fel a jogvita szempontjából irányadó tényállást, ám abból helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a kereset nem alapos. A mérlegelés kapcsán kiemelte, hogy az a határozat minősül mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatnak, amelyben a hatóság döntését olyan jogszabályra alapozza, amely kizárólag a döntés kereteit jelöli ki. Ilyenkor a jogalkalmazó szerv mérlegeléssel választhat több jogszerű döntés közül. A mérlegelési jogkörben hozott döntésnek is törvényesnek kell lennie, megsemmisítésére vagy megváltoztatására csak akkor kerülhet sor, ha a döntés jogszabálysértő. A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatának célja a határozat törvényességének elbírálása.

Ha a jogszabály a mérlegelés szempontjait meghatározza, akkor a közigazgatási bíróságnak a kereset mentén azt kell megítélnie, hogy a közigazgatási szerv a döntése meghozatalánál érvényesítette-e ezeket a törvényi előírásokat. A bíróság nem alapozhatja döntését arra, hogy bár a közigazgatási szerv döntése sem jogsértő, a jogszabály adta keretek között, eltérő mérlegelés mellett más, ugyancsak jogszerű döntés is hozható az ügyben. Ez esetben a bíróság átvenné a közigazgatási hatóság szerepét, és olyan kérdésben döntene, amely kizárólag a közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik. A bírósági jogszerűségi kontroll a hatóság mérlegelési jogköre vonatkozásában a bíróság számára nem biztosít felülmérlegelési lehetőséget.

A bíróság egyfelől megállapította, hogy a kirívóan alacsony megbízási díj alkalmazása súlyosító körülményként nem volt figyelembe vehető. Másfelől viszont leszögezte azt is, hogy a súlyosító körülmény figyelembevétele nélkül is, az adatszolgáltatási kötelezettség 3 éven át tartó teljes körű szolgáltatásának elmulasztása és annak egy részének nem megfelelő pótlása is elégséges volt a legsúlyosabb szankció alkalmazásához. Ez utóbbi következtetésével jogsértő módon elvonta a hatóság hatáskörét és tiltott felülmérlegelést végzett. A hatósági mérlegelés jogsértő jellegének kimondását követően maga mérlegelte a még fennmaradó, értékelhető szempontokat. Ítéletével átvette a közigazgatási hatóság szerepét.

Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a támadott végzést megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte

 

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.III.37.188/2021.) a Kúriai Döntések 2021/10. számában 285. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2017. évi I. tv. 85. § (5) bekezdés, 2007. évi LXXV. tv. 177. § (1), (3a) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek

2021. november 5.

Milyen részletességgel rendelkezzen egy egyesület küldöttgyűlésének napirendje?

Nem szabályszerű az egyesület küldöttgyűlésének összehívása abban a napirendi tárgykörben, amelyet a meghívó nem tartalmaz kellő részletességgel. Nem orvosolja a jogszabálysértést, ha a meghívó tartalmát az egyesület a meghívó megküldésére irányadó törvényes határidőn túl teszi egyértelművé, továbbá az sem, ha a döntéshozó szerv ülésén a küldöttek kellő aránya nem adja hozzájárulását a nem szabályszerűen közölt napirend megtárgyalásához – a Kúria eseti döntése.
2021. október 29.

Peres vagy nem peres? A szakszervezetek jogérvényesítése az Mt.-ben

A szakszervezet a munka törvénykönyvéből vagy kollektív szerződésből eredő igényét bíróság előtt érvényesítheti. E kereset előterjeszthetőségének lehetősége nem azonos a tájékoztatásra vagy a konzultációra vonatkozó szabály megszegése miatti bírósághoz fordulás lehetőségével – a Kúria eseti döntése.