A nevezett örökös és a törvényes helyettes öröklés

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2019. október 9.
Címkék: , , , , , , ,
Rovat: ,
Ami a tényállást illeti, az örökhagyó a felperes testvére volt, az alperes pedig az örökhagyó házastársának előző házasságából született gyermeke. Az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletében általános örököséül a házastársát (nevezett örökös) nevezte meg. A végrendelet szerint a végrendelet készítésekor (1987) az örökhagyónak kötelesrészre jogosult leszármazója nincs, amennyiben gyermeke születne, őt kötelesrészre lesz jogosult. A nevezett örökös az örökhagyóval egyidejűleg szintén végrendeletet készített, amelyben az örökhagyót nevezte meg örököseként, és kizárta az öröklésből a gyermekét (alperes). A nevezett örökös 2012-ben, az örökhagyó…

Ami a tényállást illeti, az örökhagyó a felperes testvére volt, az alperes pedig az örökhagyó házastársának előző házasságából született gyermeke. Az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletében általános örököséül a házastársát (nevezett örökös) nevezte meg. A végrendelet szerint a végrendelet készítésekor (1987) az örökhagyónak kötelesrészre jogosult leszármazója nincs, amennyiben gyermeke születne, őt kötelesrészre lesz jogosult. A nevezett örökös az örökhagyóval egyidejűleg szintén végrendeletet készített, amelyben az örökhagyót nevezte meg örököseként, és kizárta az öröklésből a gyermekét (alperes). A nevezett örökös 2012-ben, az örökhagyó 2013-ban hunyt el. A közjegyző a hagyatéki eljárásban az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével az alperes részére adta át végrendeleti öröklés címén.

A kereset

A felperes szerint az örökhagyónak a törvényes öröklés rendje szerint ő az egyetlen örököse, ezért keresetében azt kérte a bíróságtól, hogy a hagyatékhoz tartozó ingóságok kiadására kötelezze az alperest. Érvelése szerint az örökhagyónak és a korábban elhunyt házastársának is egyértelműen az volt a végrendeleti szándéka, hogy egymást kívánták örökösükké tenni. A nevezett örökös az örökhagyó előtt elhunyt, a leszármazója (alperes) nem volt törvényes örökös, mivel az alperest a nevezett örökös kötelesrészre szorította. Ezért az alperest úgy kell tekinteni, hogy az öröklésből kiesett s emiatt az ő leszármazói sem vehetők figyelembe.

Az alperes úgy vélte, helyettes örökösnek minősül. Nem vitatta, hogy a nevezett örökös után az öröklésből kiesett, mivel a kötelesrészre szorítással az öröklésből kizárta őt. A kizárás azonban szerinte a leszármazóira nem hat ki, ezért adott esetben a nevezett örökös leszármazóiként az ő gyermekeit kell figyelembe venni. Álláspontja szerint az örökhagyó szándéka az volt, hogy a nevezett örökös halálát követően annak gyermeke, vagyis ő örököljön, és abban a tudatban volt, hogy a végrendelete alapján a nevezett örökös halálát követően ő fog örökölni.

A felek a nevezett örökös végrendeletét mindketten hatályosnak fogadták el, az örökhagyó végrendeletét azonban csak az alperes, a felperes szerint az a hagyaték megnyíltakor az már nem volt hatályos, mert a nevezett örökös az örökhagyó előtt meghalt.

Az első- és másodfokú eljárás

A bíróság álláspontja szerint, mivel a végrendelet hatálytalanságának eseteit a Ptk. kimerítően felsorolja, és az abban foglalt körülményekre a felek egyike sem hivatkozott, ezért mindkét végrendelet érvényes és hatályos. Megállapította, hogy a nevezett örökös a végrendeletében az alperest kifejezett nyilatkozattal a kötelesrészre szorította. Hagyatéka a végrendelet alapján került átadásra, ezért az alperes abból kötelesrész jogcímén részesült. A nevezett örökös utáni öröklésből az alperes a kizárással kiesett. Az örökhagyó hagyatékának megnyíltakor a nevezett örökös már nem élt, a nevezett örökös kiesése esetére a régi Ptk. két esetet szabályozott [640. §]. Egyrészt, maga az örökhagyó nevezheti meg a helyettes örököst arra az esetre, ha az öröklésből kiesik, másrészt ha az örökhagyó helyettes örököst nem nevez meg, és a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját – ellenkező végrendeleti intézkedés hiányában – helyettes örökösnek kell tekinteni. A Ptk. mind a négy feltétel együttes meglétét megköveteli a törvényes helyettes örökös örökléséhez:

– nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse,

– nevezett örökös az öröklésből kiessen,

– a kiesés időpontjában legyen leszármazója,

– az örökhagyónak ne legyen ellenkező végrendeleti intézkedése.

Mivel a nevezett örökös az örökhagyó házastársa volt, ezért törvényes örökösnek minősül, amin nem változtat az a körülmény, hogy az örökhagyó előtt elhunyt. A bíróság kiemelte továbbá, hogy a Ptk. a feltételek körében nem azt kívánja meg, hogy a kiesett nevezett örökösnek a kieséskor törvényes örököse legyen, hanem azt, hogy leszármazója. Így az alperes a helyettes örökös, ezért az adott ügyben nincs jelentősége, hogy az öröklésből történő kizárása a leszármazóira kihat-e. Ezen indokok alapján a bíróság elutasította a keresetet.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Megállapította, hogy a régi Ptk. 640. § (2) bekezdésben felállított törvényi vélelem alapvetően a vér szerinti kapcsolatra vonatkozik, önmagában a vér szerinti kapcsolat hiánya az alkalmazását nem zárja ki, a törvényi vélelem az örökhagyó ellentétes intézkedésével dönthető meg. Mivel az örökhagyónak a törvényi vélelemmel ellentétes végrendeleti intézkedése nem volt megállapítható, ezért a másodfokú bíróság szerint az alperes mint törvényes helyettes örökös örököl. Mivel az alperest a nevezett örökös zárta ki az öröklésből, de nem maga az örökhagyó, ezért ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a nevezett örökös végrendelete az alperesre nézve milyen végrendelkezést tartalmaz.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes álláspontja szerint az örökhagyó végrendelete annak keletkezésekor érvényes volt, azonban a hagyaték megnyíltakor már hatálytalan, mivel akkor a nevezett örökös már nem élt, azaz az örökhagyó végakarata szerint már nem kaphatta meg a hagyatékát. Meglátása szerint az örökhagyó előtt meghalt házastársa nem tekinthető törvényes örökösnek, ezért a korábban meghalt nevezett örökös vonatkozásában nem lehetett helye a helyettes örökös intézménye alkalmazásának. Az örökhagyó végrendelete a korábban meghalt házastárs személyére vonatkozó rendelkezésében már nem lehetett hatályos.

Hangsúlyozta, hogy a vér szerinti törvényes örökös mindig törvényes örökös marad, a házastárs vonatkozásában azonban akár válással, akár halállal megszűnik a törvényes örökösi pozíció, ezért nemcsak a végrendelet készítésekor, hanem a végrendelkező halálakor is fenn kell állnia a nevezett örökös törvényes örökösi pozíciójának.

A felperes szerint az örökhagyó házastársának leszármazója nem lehet a helyettes örökös, hiszen a nevezett örökös halálakor nem minősült örökösnek, csak kötelesrészre jogosultnak. Álláspontja szerint fel sem merülhet, hogy ha valaki a halála folytán mint végrendeleti örökös kiesik, akkor a neki juttatandó rész vonatkozásában ne a törvényes öröklés rendje álljon be.

Vitatta, hogy a perben csak az örökhagyó végintézkedését kellett vizsgálni, mivel az alperest nem az örökhagyó, hanem a volt házastársa zárta ki az öröklésből és ezért ebből a szempontból nem volt annak jelentősége, hogy a másik végrendelet az alperesre nézve milyen rendelkezéseket tartalmaz. Meglátása szerint a bíróságok nem vették figyelembe a favor testamenti elvét, hiszen egyértelműen megállapítható, hogy mind az örökhagyó, mind a korábban meghalt házastársa az egy időben készült végrendeletükben azt a kívánságukat fogalmazták meg haláluk esetére, hogy csak a túlélő házastársuk legyen örökösük, leszármazójuk pedig nem.

Az alperes vitatta, hogy az örökhagyó halálakor a nevezett örökös már nem volt törvényes örökös, mert nem volt öröklési képessége. A jogalkotó szándéka nem arra irányult, hogy a nevezett örökös az örökhagyó halála pillanatában legyen az örökhagyó törvényes örököse is, hiszen a szabályozás arra az esetre tartalmaz rendelkezést, amikor a nevezett örökös kiesik az öröklésből, ez pedig egy eset (visszautasítás) kivételével mindig az örökhagyó életében történik. A nevezett, egyben törvényes örökösnek az örökhagyó előtt bekövetkező halála esetében azt kell vizsgálni, hogy a kiesése pillanatában fennállt-e az a két feltétel, miszerint valóban nevezett és egyben törvényes örököse is az örökhagyónak. A kiesett nevezett örökös helyébe pedig nem az örökhagyó majd valamikor bekövetkező halálakor lép a kiesett nevezett örökös leszármazója, hanem a kiesése pillanatában. A nevezett örökös az öröklésből való kiesése pillanatában az örökhagyónak egyben törvényes örököse volt, ezért álláspontja szerint a leszármazóját a nevezett örökös halála pillanatában helyettes örökösnek kell tekinteni.

A Kúria megállapításai

A Kúria egyetértett abban, hogy a régi Ptk. 640. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek az örökösnevezés, vagyis a végintézkedés megtételének az időpontjában kell fennállnia, azaz a nevezett örökös leszármazója akkor lehet a törvényen alapuló helyettes örökös, ha a nevezett örökös ekkor minősül az örökhagyó törvényes örökösének. Önmagában az a körülmény, hogy a nevezett örökös a hagyaték megnyílta előtt meghal, vagy más módon kiesik az öröklésből, a törvényen alapuló helyettes öröklés rendjét nem érinti. Sőt éppen a nevezett örökös kiesése ad alapot az ún. törvényes helyettes öröklésre, ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is.

Rámutatott arra is, hogy az az érvelés, mely szerint leszármazó alatt a nevezett örökös leszármazóját attól függetlenül érteni kell, hogy az az örökhagyónak nem leszármazója, csupán a törvény olyan törvény nyelvtani értelmezése, amely nem veszi figyelembe a szabályozás célját, jogalkotó szándékát. Már a régi magánjogunk is abból indult ki, hogy ha a végrendeleti örökös az örökhagyóval törvényes öröklési kapcsolatban állt, akkor az örökhagyó a nevezett örökös kiesése esetén a vele is törvényes öröklési (vérségi) kapcsolatban álló leszármazóját kívánta a hagyatékban részesíteni. Ugyanez mutatkozik meg az új Ptk.-ban is [Ptk. 7:27. § (2) bekezdés: Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját – ha a végrendelet eltérően nem rendelkezik – helyettes örökösnek kell tekinteni, ha a leszármazó a törvényes öröklés rendje szerint a kiesett nevezett örököst helyettesítené.]

A törvényes helyettes öröklés jogintézménye mögött az az elvi megfontolás áll, hogy a nevezett örökös kiesését követően az örököljön, aki az ő helyén a törvényes öröklés rendje szerint örökölne. Erre jellemzően akkor kerülhet sor, ha a nevezett törvényes örökös a felmenője vagy a leszármazója, esetleg a korábban kiesett szülő helyén a testvére az örökhagyónak. A törvény azonban nem valamennyi törvényes örökös, hanem csak a leszármazók számára nyitja meg a helyettes törvényes öröklés lehetőségét.

Jelen esetben azért nem következhetett be törvényes helyettes öröklés, mert a nevezett örökös az örökhagyó házastársa volt, és a Ptk. törvényes öröklési rendje szerint a házastárs mint törvényes örökös helyébe kiesése esetén nem lép további törvényes örökös. A Kúria álláspontja szerint tehát a nevezett örökös leszármazója csak akkor minősül helyettes örökösnek, ha egyben az örökhagyóval is törvényes öröklési kapcsolatban áll. Az alperes nem tartozik ebbe a körbe.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva kötelezte az alperest a hagyaték tárgyainak a felperes részére történő kiadására.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. I. 20.920/2018.) a Kúriai Döntések 2019/9. számában 245. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 7:27. § (2) bekezdés.

Kapcsolódó cikkek:


A kártérítés mérséklése a munkajogban
2019. szeptember 25.

A kártérítés mérséklése a munkajogban

A munka törvénykönyve szerinti kártérítés mérséklése jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege – a Kúria eseti döntése.