A pertárgy értéke és a tisztességes eljáráshoz való jog


A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével jár, ha a másodfokú bíróság a peres félre hátrányosan csak az ügy érdemében hozott határozatában közli a féllel, hogy a pertárgy értékét a fél által megjelölttől vagy az elsőfokú bíróság határozatában írtaktól eltérően határozta meg, emiatt jóval magasabb első- és másodfokú perköltségfizetési kötelezettség terheli – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperesek 2008-ban hitelkiváltására és részben szabad felhasználás céljára devizaalapú (CHF) kölcsönszerződést, valamint annak biztosítására önálló zálogjogot és vételi jogot alapító szerződéseket kötöttek az I. rendű alperessel (a továbbiakban: Alperes). A felperesek a fizetési kötelezettségüknek nem tettek maradéktalanul eleget, ezért az Alperes 2010-ben a kölcsönszerződést felmondta és a felperesek tartozását egy összegben esedékessé tette. Az Alperes az opciós szerződésben írt vevőkijelölési jogával élve a III. rendű alperesét jelölte ki a vételi jog gyakorlására, aki e jogát gyakorolta, tulajdonjoga a vételi jog alapján bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba, majd az így megszerzett tulajdonrészét a IV. rendű alperesnek értékesítette. Az Alperes a felperesekkel szemben a kölcsönszerződés alapján fennálló követelését a vételártartozásába beszámította, majd az ezt követően a kölcsönszerződésből még fennmaradó követelését engedményezte a II. rendű alperesre (az Alperes a külön törvényben előírt elszámolási kötelezettségének a tisztességtelen szerződési feltételekkel összefüggésben 2015-ben eleget tett).

A kereset

A felperesek a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték az árfolyamkockázatról való tájékoztatás hibája miatt, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeként a kölcsönszerződés hatályossá nyilvánítását annak megállapításával, hogy a II. rendű alperes felé fennálló tartozásukat 100 havi egyenlő részletben kötelesek megfizetni. Kérték továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg a járulékos jellegű vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségét is, és törölje a IV. rendű alperes tulajdonjogát az opció tárgyát képező ingatlan vonatkozásában, és a felperesek tulajdonjogát jegyezze vissza az ingatlan-nyilvántartásba.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, és a felpereseket egyetemlegesen kötelezte az alperesek javára perköltség megfizetésére, valamint az állam javára az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt kereseti illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, viszont a kereseti illeték vonatkozásában részben és úgy változtatta meg, hogy a felperesek által egyetemlegesen megtérítendő illeték összegét felemelte, így egyetemlegesen kötelezte a felpereseket a másodfokú perköltség, valamint az állam javára 1 500 000 Ft elsőfokú és 2 168 000 Ft másodfokú fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.

Kiemelte, hogy a perköltség tekintetében az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg a pertárgy értékét a meg nem határozható perértékre vonatkozó rendelkezések alapján. Hangsúlyozta, hogy a felperesek keresete és fellebbezése a kölcsönszerződés és az opciós szerződés teljes érvénytelenségének megállapítására és a felperesek tulajdonjogának visszajegyzésére irányult. A kölcsönszerződés érvénytelenségére irányuló kereset tárgyának értékét az ítélőtábla a 12 900 000 forint kölcsön összegében, míg az opciós szerződés érvénytelenségére irányuló kereset tekintetében a perbeli ingatlan 14 200 000 forintos vételárában állapította meg. A pertárgy értéke így 27 100 000 forint, mely alapján a felpereseket 1 500 000 forint kereseti illeték megfizetésének kötelezettsége terheli.

Fogyasztóvédelmi Jog Online

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperesek eljárásjogi szabálysértésként hivatkoztak arra, hogy a másodfokú bíróság a pertárgyértéket az elsőfokú bíróság által megállapított mértékhez képest eltérő összegben határozta meg, és ennek alapján visszamenőleg megváltoztatta a felpereseket terhelő illetékfizetési kötelezettséget, és az így megállapított pertárgyérték alapján kötelezte őket a fellebbezési illeték megfizetésére is. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróságnak még a jogerős ítélet meghozatala előtt kellett volna őket tájékoztatni arról, hogy az első- és másodfokú illetékfizetési kötelezettségük lényegesen eltérően alakul az elsőfokú ítéletben foglaltakhoz képest. Ennek hiányában a felpereseknek nem lehetett egyértelmű az illetékfizetési kötelezettségük terjedelme, és emiatt nem mérhették fel az esetleges pervesztességük anyagi jogi következményeit.

A Kúria megállapításai

A Kúria vizsgálatnak fókuszát az képezte, hogy a másodfokú bíróság nem tájékoztatta a felpereseket arról, hogy az adott ügyben – kereseti kérelmükre tekintettel – a pertárgy értéke a szerződéses értékhez igazodik, eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától, amely a pertárgy értékét meg nem határozhatónak minősítette. A felperesek csak a másodfokú bíróság ítéletéből szereztek tudomást az őket terhelő eljárási illeték megfizetésének kötelezettségéről. A Kúria szerint a másodfokú bíróság ezen tájékoztatásának elmaradása sérti a felperesek tisztességes eljáráshoz való jogát.

A peres bíróságnak joga és kötelezettsége, hogy a le nem rótt illeték megfizetésére hivatalból kötelezze az illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesített pervesztes felet. A perorvoslati kérelmet benyújtó fél számára azonban egyértelmű kell hogy legyen illetékfizetési kötelezettségének terjedelme, annak érdekében, hogy felmérhesse esetleges pervesztességének anyagi következményeit. A fellebbezés benyújtásakor a felperesek az elsőfokú bíróság által megállapított pertárgyértéket okkal tekinthettek irányadónak, és a másodfokú bíróság előzetes tájékoztatásának hiányában nem számolhattak azzal, hogy a másodfokú bíróság ebben a körben elfoglalt eltérő álláspontja miatt lényegesen nagyobb költségkihatása lehet az előterjesztett fellebbezésüknek, annak eredménytelensége esetén.

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben nem a pertárgyérték meghatározását, annak módját, és nem is az annak alapján megállapított perköltségre vonatkozó rendelkezést, hanem az annak megállapítását megelőző eljárás módját sérelmezték. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felpereseket előzetesen tájékoztatja, hogy a per tárgyának értékét eltérően határozta meg az elsőfokú bíróságétól, mert ekkor lettek volna a felperesek abban a helyzetben, hogy eldöntsék, fenntartják-e a fellebbezésüket. Mivel ez az előzetes tájékoztatás elmaradt, az az adott tényállás mellett a felperesek eljárási jogainak gyakorlására kiható, méltánytalan helyzetet eredményezett, amely a tisztességes eljáráshoz való joguk megsértését jelenti.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Gfv. VII. 30.198/2020.) a Kúriai Döntések 2021/4. számában 110. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 1952. évi III. törvény 2. § (1) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek

2021. április 30.

Járhat-e a plázai dolgozóknak vasárnapi pótlék?

Ugyanaz a munkáltató a munka törvénykönyvében meghatározott több ok miatt is elrendelhet vasárnapra rendes munkavégzést. Ha bizonyítást nyer, hogy a munkavállaló számára nem csak amiatt volt elrendelhető a vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzés, mert a munkáltatója kereskedelmi tevékenységet folytató munkáltatói, hanem azért is, mert rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatóról van szó, a munkavállaló részére vasárnapi pótlék nem jár – a Kúria eseti döntése.
2021. április 23.

Képviseleti jog az önkormányzatokban

A polgármester helyettesítésének rendjét az önkormányzati törvény szabályozza, attól a képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatában nem lehet eltérni. A polgármester a törvény keretei között egyedi esetekben dönthet a helyettesítéséről, ezt az egyedi döntési szabadságát a képviselő-testület rendeleti szabályozással nem vonhatja el – a Kúria eseti döntése.