A társaság jóváhagyásához köthető az üzletrész átruházása

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2018. március 4.
Rovat:

Az üzletrész végrehajtási árverésen való értékesítésének a Gt.-ben és a Ptk.-ban írt szabályai lényegesen eltérőek, a Ptk. ugyanis az üzletrész ily módon történő megszerzésénél a társaság beleegyezésének jogintézményét alkalmazhatóvá teszi. Annak eldöntésénél, hogy a kft. jogszerűen tagadta-e meg beleegyezését az árverési vevő üzletrész-szerzéséhez, és ezért alappal mellőzte a tagváltozással kapcsolatos változásbejegyzési kérelem előterjesztését, elsődlegesen azt kell tisztázni, hogy a társaság e határozat meghozatalánál a Gt. vagy a Ptk. hatálya alá tartozott vagy sem.


Az alapügy

A bejelentő A. árverési vevő eljárást kezdeményezett a P. Egészségügyi Szolgáltató és Egészségmegőrző Korlátolt Felelősségű Társasággal szemben, mivel F. A. önálló bírósági végrehajtó a 2016. január 12-én kelt ingóárverési jegyzőkönyvben megállapította dr. P. M. tag üzletrészének az A. árverési vevő általi 2016. január 12-i megszerzését, azonban a társaság ennek ellenére a cégbíróságra nem nyújtotta be a tagváltozással kapcsolatos változásbejegyzési kérelmet.

[multibox]

Az elsőfokú cégbíróság végzésével felhívta a társaságot, hogy tegyen eleget bejelentési kötelezettségének.

A társaság jogi képviselője útján bejelentette, hogy a 2016. január 2-i taggyűlésén a társaság megtagadta az üzletrész kívülálló személy által történő megszerzését.

A társaság jogi képviselője által 2016. január 21-én benyújtott, 2016. január 2-án kelt 1/2016. számú taggyűlési határozat tartalma szerint „a taggyűlés egyhangú határozattal beleegyezését megtagadja dr. P. M. üzletrészének az XXXXX/2015. szám alatti végrehajtási eljárásban árverésen kívülálló személy által történő megszerzése esetén. A beleegyezés megtagadásának indoka, hogy a társaság személyhez és dr. P. M. tag engedélyéhez kötött orvosi tevékenységet folytat, melynek folytán a betegek dr. P. M. tag személye miatt választották és választják a társaság szolgáltatását, erre tekintettel kívülálló személy a társaság tevékenységét veszélyezteti.”

A bejelentő 2016. október 26-án a kérelmét megismételte és kérte hivatalból törvényességi felügyeleti eljárás megindítását.

Az elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság az eljárást hivatalból megindította és a társaságot a tagváltozás kötelező bejelentésének elmulasztása miatt a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 81. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva 200 000 Ft pénzbírsággal sújtotta, illetve kötelezte 100 000 Ft felügyeleti illeték megfizetésére.

A fellebbezés tartalma

A végzés ellen a társaság nyújtott be fellebbezést jogi képviselője útján, kérve annak hatályon kívül helyezését. Előadta, a társasági szerződésében kikötésre került, hogy az üzletrész kívülálló személyre történő átruházásához a társaság beleegyezése szükséges, mely beleegyezést a társaság megtagadta. Az erre vonatkozó taggyűlési határozatot megjelölve ezt a tényt az elsőfokú cégbíróságnak 2016. január 14. napján bejelentette. A bejelentést az elsőfokú bíróság tudomásul vette, nem hozott intézkedést 2016. szeptember 1-jéig, ekkor a társaság jogi képviselő útján csatolta a beleegyezés megtagadására vonatkozó taggyűlési határozatot. Ezt követően hozta meg az elsőfokú bíróság a végzését, amely téves, megalapozatlan, jogszabálysértő. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:167. § (6) bekezdése szerint a társaságnak jogában állt az üzletrész kívülálló személy részére történő átruházásához a beleegyezés megtagadása, ezt a végrehajtónak és a cégbíróságnak is bejelentette. Az elsőfokú bíróság nem adta indokát, miért nem fogadta ezt el, így a végzés hiányos is, pénzbírságnak pedig akkor lett volna helye, ha a társaság a beleegyezés megtagadására vonatkozó taggyűlési határozat nélkül nem tett volna eleget bejelentési kötelezettségének.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozott.

A Ctv. 74. § (1) bekezdés d) pontja értelmében törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye egyebek közt, ha a cég a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve a létesítő okiratában foglaltakat. A Ctv. 75. § (1) bekezdése értelmében a törvényességi felügyeleti eljárás során a cégbíróság hivatalból vagy kérelemre jár el. A Ctv. 76. § (3) bekezdés első fordulata értelmében hivatalból indul meg a törvényességi felügyeleti eljárás akkor is, ha a cégbíróság az eljárás megindítására okot adó körülményről olyan személytől szerez tudomást, aki az eljárásban kérelmezőként nem kíván részt venni, vagy jogi érdeke, illetve más feltétel hiányában nem vehet részt a törvényességi felügyeleti eljárásban.

A Ctv. 81. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárásban a törvényes állapot helyreállítása érdekében a céget 100 000 forinttól 10 millió forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja, vagy más intézkedést alkalmazhat, ha az általa fennállónak látott törvénysértő vagy létesítő okiratba ütköző állapotot/működést a cég nem szünteti meg.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 12. § (1) bekezdése szerint a Ptk. hatálybalépésekor a cégjegyzékbe bejegyzett, valamint a Ptké. 9. § (1) bekezdése szerint bejegyzés alatt álló gazdasági társaság a Ptk. hatálybalépését követő első létesítőokirat-módosítással egyidejűleg köteles a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködéséről dönteni, és a legfőbb szervi határozatot a cégbírósághoz benyújtani. A Ptké. 12. § (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaságnak a Ptk. rendelkezéseit a) az (1) bekezdés szerinti döntés időpontjától, ennek hiányában b) közkereseti társaság és betéti társaság esetén 2015. március 15-étől, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság és egyesülés esetén 2016. március 15-étől kell alkalmaznia [az a) és a b) pontban megjelölt időpont ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködés időpontja], és ezt követően a létesítő okirata nem tartalmazhat a Ptk. rendelkezéseivel összhangban nem álló rendelkezést. A Ptké. 12. § (3) bekezdése arra nézve tartalmaz rendelkezéseket, hogy melyek azok a társasági szerződési (létesítő okirati) előírások, melyek a Ptk. szerinti módosítást nem teszik szükségessé. A Ptké. 13. §-a további szabályokat ad azon kft-kre nézve, amelyek a Ptk-ban előírt 3 millió forintos tőkeminimumot el nem érő jegyzett tőkével rendelkeznek. Ezek – a Ptké. módosításáról szóló 2016. évi I. törvény 3. §-ával beiktatott módosító szabály szerint – legkésőbb 2017. március 15. napjáig voltak kötelesek jegyzett tőkéjüket 3 millió forintra felemelni, vagy megszűnésükről intézkedni, és ezen időpontig a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) hatálya alá tartozva működhettek.

A fentiekre tekintettel a jelen törvényességi felügyeleti eljárással érintett – egyébként 2000. június 22-től 3 millió forintos törzstőkével működő – társaság tekintetében elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a Gt. vagy a Ptk. hatálya alatt működött-e a 2016. január 2-i taggyűlési határozatának meghozatalakor, továbbá, hogy a működésére irányadó Gt. vagy Ptk. rendelkezései szerint jogszerűen megtagadhatta-e a taggyűlés a beleegyezését a tag üzletrésze végrehajtási árverezése, illetve annak során tulajdont szerző árverési vevő tagjegyzéken átvezetése és cégbírósági bejegyeztetése tekintetében.

[htmlbox BDT]

A Gt. 124. §-a rendelkezik az üzletrész átruházásával kapcsolatos szabályokról, köztük az üzletrész adásvételével kapcsolatban gyakorolható elővásárlási jogról. A Gt. 124. §-a szerint pedig a tag üzletészének bírósági végrehajtási eljárás során történő értékesítésénél a többi tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt – ebben a sorrendben – az üzletrészre a bírósági végrehajtási árverésen gyakorolható elővásárlási jog illeti meg. Ennek során az elővásárlási jog gyakorlására a bírósági végrehajtási eljárás szabályai irányadóak azzal, hogy a társaságot megillető elővásárlási jogot a taggyűlés gyakorolja. A Gt. 126. § (1) bekezdése szabályozza az üzletrész-átruházás beleegyezéshez kötését. E szabály szerint az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köthetik. A beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. A beleegyezés megadásáról a taggyűlés dönt.

A fenti jogszabályi előírásokból, azok szövegéből és a normán belüli elhelyezéséből egyaránt levonható az a következtetés, hogy a Gt. az üzletrész végrehajtási árverése esetére a „nemkívánatos behatolás” elkerülését az elővásárlási jog biztosításával tette lehetővé, de a tag vagyonára vezetett végrehajtás sikerességét – vélhetőleg hitelezővédelmi okból – nem kívánta kockáztatni, így az eredeti szerzésmódnak tekintendő árverési tulajdonszerzésre nem alkalmazta az üzletrész átruházása (származékos szerzés) esetére rendszeresíthető társaság beleegyezéshez kötésének jogintézményét.

Ezzel szemben a Ptk. 3:166. §-a és 3:167. § (1)-(5) bekezdése foglalkozik az üzletrész átruházásának (pénzszolgáltatás ellenében történő átruházásának) és az ezen esetben gyakorolható, másokat megelőző megszerzésre irányuló jognak (quasi elővásárlási jognak) a szabályaival, a Ptk. 3:167. § (6) bekezdése pedig az üzletrész átruházásához történő beleegyezés adásának jogintézményével. A Ptk. 3:167. § (6) bekezdése kimondja: „Ha a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köti, a beleegyezés megadásáról a taggyűlés dönt. Ha a társaság az átruházási szándék bejelentésétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, a beleegyezést megadottnak kell tekinteni. Semmis a társasági szerződés azon rendelkezése, amely ennél hosszabb határidőt biztosít.” A Ptk. 3:167. § (8) bekezdése azt is kimondja, hogy a (2)-(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az üzletrész végrehajtási eljárás keretében történő értékesítése esetén is.

A Gt. és a Ptk. rendelkezései tehát lényegesen eltérnek az üzletrész végrehajtásának vonatkozásában, míg a Gt. csak az üzletrész átruházásának elővásárlási szabályait rendelte alkalmazni, addig a Ptk. a beleegyezés megtagadását is lehetővé tenni látszik, noha a „megfelelő alkalmazás” értelmének kibontása – jogalkotói iránymutatás hiányában – nyilvánvalóan a jogalkalmazói gyakorlatra vár.

Az azonban mindenképpen leszűrhető a fentiekből, hogy a jelen jogvita elbírálásában elsőrendű fontossággal bír annak eldöntése, hogy a kft. a 2016. január 2-i taggyűlési határozat meghozatalakor a Gt. vagy a Ptk. hatálya alatt állt-e, mert ettől függ, hogy rendelkezhetett-e jogszerűen az árverési tulajdonátszállás vonatkozásában beleegyezési joggal, ennek megfelelően egyáltalán beállt-e annak hatálya, és elkövetett-e mulasztást a társaság vagy nem. Az elsőfokú bíróság ezt nem vizsgálta, ez a cég cégjegyzékben rögzített cégirataiból sem állapítható meg, így emiatt okvetlenül szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése.

A Fővárosi Ítélőtábla utal arra is, hogy a Ctv. 72. § (2) bekezdése értelmében a törvényességi felügyeleti eljárásban – ha törvény másként nem rendelkezik – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952-es Pp.) szabályai megfelelően alkalmazandóak. Az 1952-es Pp. 220. §-a és 222. § (1) bekezdése értelmében a törvényességi felügyeleti eljárásban hozott, fellebbezéssel támadható végzést indokolni kell, és ebben elő kell adni – egyebek közt – a bíróság által megállapított tényállást, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a döntés alapul. Az elsőfokú bíróság végzése e feltételeknek nem felelt meg, ugyanis egyáltalán nem tért ki arra a körülményre, hogy hogyan értékeli a kft. belegyezés megtagadásával kapcsolatos döntését, illetve azt, hogy azt milyen jogszabályi indokok alapján hagyta figyelmen kívül, mire alapozta azt a megállapítását, hogy a kft. törvénysértően működik akkor, amikor a végrehajtási árverés eredményét elutasítja.

[htmlbox beszedleiro]

A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Ctv. 72. § (2) bekezdése és az 1952-es Pp. 259. §-ához képest alkalmazandó 1952-es Pp. 252. § (2)-(3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban elsődlegesen tényállást kell megállapítani a társaság megnyilatkoztatásával, esetleges okirati bizonyítékok bekérésével arra nézve, hogy a 2016. január 2-i taggyűlési határozat meghozatalakor áttért-e már a kft. a Gt.-ről a Ptk.-ra, vagyis a kérdéses időpontban melyik törvény hatálya alatt működött. Ehhez mérten kell állást foglalnia az elsőfokú bíróságnak a vonatkozó jogszabály helyes értelme felől, és erre tekintettel kiadni felhívását, illetve döntést hozni abban a kérdésben, hogy jogszerűen megtagadható-e a társaság beleegyezése az árverési vevő taggá válása tekintetében, mulasztás terhelte-e a társaságot a változásbejegyzési kérelem előterjesztésének megtagadása miatt, helye van-e törvényességi felügyeleti szankció alkalmazásának. Amennyiben pedig a tényállás feltárása kapcsán eldönthetőnek látja az ügyet az elsőfokú bíróság, határozatát a fenti körülményekre is kiterjedően, teljeskörűen indokolnia szükséges.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf.43.122/2017/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2018/2. számában 27 szám alatt jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


Jogszabályfigyelő 2018 – 37. hét
2018. szeptember 17.

Jogszabályfigyelő 2018 – 37. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2018/136–139. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, az Országgyűlés anyagai közül válogattunk.

Ki felel a rossz harmonizációért?
2018. szeptember 14.

Ki felel a rossz harmonizációért?

A magánélethez való jog sérelmét jelenti, ha az uniós jog nem megfelelő átültetéséből fakadóan a magyar jogszabály alapján elvonják a magyar munkavállaló rendes fizetett szabadságát, ezáltal csökkentik a rekreációra, a családi kapcsolatokra fordítható idejét. A jogsértés miatt azonban a magyar állam közvetlen kártérítési felelőssége erre vonatkozó nemzeti jogszabály hiányában nem állapítható meg – a Kúria eseti döntése.

EUB: „Scotch Whisky”, a lajstromozott földrajzi árujelző
2018. szeptember 11.

EUB: „Scotch Whisky”, a lajstromozott földrajzi árujelző

A Whisky Association kontra Michael Klotz-ügyben született uniós bírósági döntés egy olyan szokatlan helyzetre vonatkozik, amelyben a kérdéses megnevezés semmilyen hangzásbeli vagy vizuális hasonlóságot nem mutat az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, ám alkalmas lehet vitatható fogyasztói képzettársításra.

Versenyfutás a funtineli boszorkányért
2018. szeptember 7.

Versenyfutás a funtineli boszorkányért

A szerző felhasználásra vonatkozó kizárólagos joga olyan személyhez kötött jog, amely a szerző, illetve a szerzői vagyoni jogok jogosultja kifejezett engedélye nélkül nem engedményezhető – a Kúria eseti döntése.