A társasági vagyon védelme a vagyonegyesítő gazdasági társaságokban

Szerző: Kálmán Attila
Dátum: 2018. május 7.
Rovat:

Idén áprilisban IV. alkalommal rendezték meg a Wolters Kluwer Polgári Jogi és Eljárásjogi Konferenciát, melynek egyik plenáris előadásán prof. dr. Kisfaludi András egyetemi tanár a társasági vagyon védelmének összefüggéseit járta körül a vagyonegyesítő társaságok vonatkozásában. Kitért egyes elméleti kérdésekre, de meghatározó szerepet kapott a gyakorlat is.


A társasági vagyon védelme minden társaságnál fontos kérdés, de a vagyonegyesítő társaságok esetében, azok jellegéből adódóan, kifejezetten lényeges eleme a szabályozásnak – kezdte előadását prof. dr. Kisfaludi András a IV. Wolters Kluwer Polgári Jogi és Eljárásjogi Konferencián. Az első kérdés, hogy milyen relációkban kell egyáltalán a társaság vagyonát védeni, azaz kiktől kell védeni azt. A felmerülhető társasági viszonyok az alábbiak: 1. a társasági hitelezők és maga a társaság, 2. a társaság és a társasági tagok, 3. a társaság és a vezető tisztségviselők. A konfliktus tehát alapvetően eme szereplők között merülhet fel, azzal a kiegészítéssel, hogy értelemszerűen az egyik viszony kihatással lehet egy másikra is, így például, ha a tagok megpróbálják kivonni a társaság vagyonát a társaságból, az a társaság hitelezőit is érinti.

Az előző példából is jól látszik, hogy a vagyon védelme iránti igény legtipikusabban a társaság hitelezői felől felmerülő igény, hiszen ők azok, akik oly módon nyújtottak anyagi segítséget a társaságnak, hogy a vagyon sorsába nem rendelkeznek beleszólással, hiszen kívül esnek a társaságon. Természetes tehát, hogy valamilyen szabályozást szeretnének, ami az ő védelmüket szolgálja.

Mire irányulhat a hitelezők védelmi igénye?

Itt azonban szükséges egy olyan kitérőt tenni, ami a problémát tágabb perspektívából világítja meg. Ez pedig nem más, minthogy reálisan mire is irányulhat a hitelezők védelmi igénye. A társasági vagyon védelme ugyanis nem egy abszolút társasági jogi követelmény. Sőt, hasonló ígéretet a polgári jog általánosságban sem tesz. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) sincs tekintettel arra, valakinek van-e elég vagyona, hogy tartozásait visszafizesse, és tilt meg ennek fényében egyes ügyleteket. A társaságok tekintetében sem ígéri a Ptk., hogy a vagyont bármi áron megvédi. Mindezek mellett is azt látjuk azonban, hogy a társasági jogban nagyobb szerepet kapnak ezek a garanciális szabályok. Feltehető a kérdés, hogy miért kapnak ezek itt nagyobb szerepet, mint a természetes személyek esetében. A választ nem túl nehéz kitalálni. A jogi személy ugyan elkülönült jogalany, de ténylegesen mégis más személyek irányítják. A társaság sorsáról (közvetve vagy közvetlenül) a tagok döntenek.

[htmlbox ptk_kommentar_2018]

Érdekes lehet belegondolni abba a közgazdaságtani elméleti kérdésbe is, hogy egy olyan szabályozási környezetben, amely a kockázatokat teljes mértékben kizárja, megfosztanánk a hitelezőket a kockázat díjától is, így ezt a piacot kissé ki is üresítenénk ezzel.

Milyen jogi eszközeink vannak?

A szabályozást tehát a fenti megállapítások keretében kell vizsgálnunk, azok csak így adhatnak reális képet. Ezzel el is érkeztünk oda, hogy pontosan mit tehet mégis a jog? – tette fel a kérdést az előadó.

1. A társasági vagyon mértékének szabályozása

Elsőként ott van a társasági vagyon mértékének szabályozása az induláskor, vagyis a tőkeminimum-szabályozás. Ennek kapcsán az egyik első kérdés, miként kell meghatározni a kezdőtőke minimumát. Igazíthatnánk a tevékenységhez vagy a társasági formához is. A probléma azonban az, hogy képtelenség azt gondolni, minden egyes tevékenységhez hozzá lehet rendelni egy jól meghatározható összeget, amely annak megkezdéséhez szükséges. A társasági formákhoz való igazítás esetében pedig azt fontos látni, hogy azonos társasági formán belül is hatalmas különbségek vannak a társaságok között, így az egységesen megállapított összeg sem jelenthet teljes körű megoldást. A magyar szabályozás, mint ismeretes, a tőkeminimumot a társasági formához kapcsolja. Az összegszerűsége tekintetében azonban inkább a jogalkotó fantáziája volt irányadó, sem mint pontos gazdasági kimutatások. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az induláskori összegből semmilyen messzemenő következtetést nem szabad levonnunk a társaság aktuális gazdasági helyzetére. A tőkeminimum csak a múltat mutatja biztosan.

2. A vagyoni hozzájárulás mibenlétének szabályozása

A vagyoni hozzájárulás kapcsán megemlítendő az az egyébként egyértelmű tény is, hogy a hozzájárulás szolgáltatása végleges, azt visszakövetelni nem lehet. Ezt a Ptk. 3:9. § (1) bekezdése külön rögzíti is (Fotó: jogaszvilag.hu)

Második eszközként a vagyoni hozzájárulás mibenlétének szabályozása említhető meg. Erre a Ptk. 3:10. § (1) és (2) bekezdései irányadók, valamint a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás tekintetében a Ptk. 3:99. § (1) bekezdése. A vagyoni hozzájárulás minőségi szabályozásának célja, hogy a tagok olyan vagyonelemekkel tőkésítsék fel a társaságot, amelyek tényleges gazdasági értékkel bírnak. Ebben a tekintetben a pénzbeli vagyoni hozzájárulás könnyű megítélés alá esik, mivel az biztosan alkalmas erre a szerepre. A nem pénzbeli vagyoni hozzájárulások esetében azonban érdemes kicsit jobban megvizsgálni, hogy mik felelnek meg a megnevezett célnak. A Ptk. 3:10. § (2) bekezdése alapján vagyoni értékű jog is apportálható. De vajon a know-how, amelynek lényegi eleme a titkosság, mennyiben szolgálhat egy nyilvános árverés tárgyaként, illetve miként határozható meg pontosan annak értéke? Ide kapcsolódó kérdés a hozzájárulások értékelése is, azaz értékük meghatározása. A Ptk. 3:10. § (3) bek. az ezzel való visszaéléseket hivatott kivédeni azzal, hogy ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás átruházáskor fennálló értéke nem éri el a létesítő okiratban megjelölt értéket, a különbözet megfizetését a jogi személy az átruházástól számított öt éven belül követelheti a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást szolgáltató személytől. Szintén ide kapcsolódik a Ptk. 3:99. § (2) bekezdésének rendelkezése is, amely a többi tag felelősségét rendezi úgy, hogy azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli vagyoni hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, az ebből eredő károkért a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást teljesítővel egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint. Természetesen az értékelést nem minden esetben a tagok végzik, részvénytársaságoknál a Ptk. 3:251. § (1) bek. előírja a könyvvizsgálói vagy szakértői vizsgálatot.

A vagyoni hozzájárulás kapcsán megemlítendő továbbá az az egyébként egyértelmű tény is, hogy a hozzájárulás szolgáltatása végleges, azt visszakövetelni nem lehet. Ezt a Ptk. 3:9. § (1) bekezdése külön rögzíti is.

3. A vagyon kiáramlását korlátozó szabályok

A harmadik eszköz a vagyon kiáramlását korlátozó szabályok összessége. Ennek egyik legfőbb eleme a tagok részére történő kifizetések korlátozása. A Ptk. 3:88. § (2) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a társaság csak a nyereséget fordíthatja ilyen kifizetésre. A kifizetés speciális szabályai közül kiemelendő a korlátolt felelősségű társaságok kapcsán a Ptk. 3:184. § (1) bekezdése, illetve az ezzel azonos megoldás a részvénytársaságok kapcsán a Ptk. 3:261. § (1) bekezdésében, amelyek szintén a nyereséget jelölik meg, mint a tagok részére történő kifizetések forrását, és korlátként jelöli meg a törzstőke (kft.)/alaptőke (rt.) összegét a fennmaradó vagyon vonatkozásában, valamint általánosságban a társaság fizetőképességét. Ezekkel összhangban a nyereség szerepelhet forrásként a saját üzletrész (kft.) és a saját részvény (rt.) megszerzése esetében is. Eme ügyletek feltételeként a Ptk. 3:174. § (2) bekezdése (a korlátolt felelősségű társaság vonatkozásában) és a Ptk. 3:222. § (4) bekezdése (a részvénytársaság vonatkozásában) az osztalékfizetés feltételeit támasztja. Szintén ez a szabályozás logikája a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében az általuk kibocsátott részvények megszerzéséhez való pénzügyi segítség nyújtása esetén, kiegészítve a közgyűlés legalább háromnegyedes támogatásának követelményével a Ptk. 3:227. § (1) bekezdése szerint. Szintén a nyereség, illetve az osztalék fizetésének feltételei jelennek meg a Ptk. 3:238. § (2) bekezdésében a kamatozó részvény utáni kamatfizetés feltételeként, és a Ptk. 3:239. § (3) bekezdésében a visszaváltható részvényhez kapcsolódó, a társaságot megillető vételi jogainak gyakorlása és eladási jogból fakadó kötelezettségének teljesítése feltételeként.

4. A vagyonvesztés megakadályozása – a taggyűlés kötelező összehívása

[htmlbox pp_termekek]

A negyedik eszköz már csak megkésve reagál a legégetőbb problémára, a vagyonvesztésre. A korlátolt felelősségű társaságokra nézve a Ptk. 3:189. § (1) bekezdése mondja meg, hogy milyen esetekben kötelező összehívni a taggyűlést. Ezek az alábbiak:

a) a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent;

b) a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent;

c) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy

d) ha vagyona tartozásait nem fedezi.

A (2) bekezdés előírja a szükséges intézkedéseket is. Ezek a pótbefizetés előírása, a törzstőke mértékét elérő saját tőke más módon való biztosítása vagy a törzstőke leszállítása; mindezek hiányában a társaság átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról vagy jogutód nélküli megszüntetéséről való döntés. A részvénytársaságokra hasonló szabályokat találunk a Ptk. 3:270. § (1) és (2) bekezdéseiben. Azt azonban látni kell, hogy ezek a megoldások sem ígérik azt, hogy ha teljesülnek is, később ne fordulhatna elő, hogy a társaság vagyona ne nyújtson kellő fedezetet a hitelezők számára.

Összességében tehát az mondható el, hogy a társasági vagyon védelmének szabályozásánál mindig tekintettel kell lenni arra, mit várhatunk el ésszerűen a jogtól. A vállalkozás szabadsága keretében a társaságok, és a mögöttük tevékenykedő természetes személyek kezét nem köthetjük gúzsba pusztán a hitelezők kockázatának kiiktatása érdekében. A Ptk. ismertetett szabályai azonban adnak egy olyan keretet, amelyben a szükséges kockázatok vállalása mellett, megfelelő védelem illeti a gazdasági társaságok vagyonát.


Kapcsolódó cikkek:


A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.

AB: Szabályozandó a fogvatartottak közgyógyellátása
2018. augusztus 7.

Az Alkotmánybíróság szerint mulasztott az Országgyűlés a büntetés-végrehajtási intézetben kérelmezhető közgyógyellátás terén a szükséges igazolás kiállítására jogosult orvos személyének vonatkozásában.