A vadászható állat által okozott kárért való felelősség az új Ptk.-ban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jelen cikk megírására az indított, hogy több fórumon, sőt írott anyagokban is találkoztam az új Ptk. címben említett felelősségi alakzatához kapcsolódó félreértéssel, mint az ellenőrzési kör nyilvánvaló félreértelmezése, a felelősségi alakzat mezőgazdasági vadkárokra való vonatkoztatása, stb. (vadászati törvényt módosító tervezethez írt javaslat; Magyar Vadászlapban megjelent cikk, 8. szám 2013/augusztus, 527 p.)

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. tv. (Vtv.) V. számú „Felelősség a vadkárért, a vadászati kárért, valamint a vad elpusztításával okozott kárért” című fejezete foglalkozik a vadak által okozott károkkal és az azért való felelősséggel.

A törvény a vadak által okozott károkért való felelősséget két területre osztja; egyrészről a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban okozott károkra, másrészről a mezőgazdaságon és erdőgazdálkodáson kívül okozott károkra. A Vtv. 75. § (3) bekezdése szabályozza a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott károkért fennálló felelősséget oly módon, hogy a Ptk. fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni, kiemelve e kárfelelősséget a Vtv.-be ágyazott, klasszikusnak nem mondható, kártelepítő felelősségi szabályok köréből.

Mely károkért fennálló felelősségről szól hát az új alakzat?

A 2013. évi V. törvény a 2003-ban megjelent „Az új polgári törvénykönyv koncepciója”-ban és a hatályba nem lépett 2009-évi új Ptk.-hoz képest, teljesen új szabályozási megoldással rukkolt elő. A „Felelősség az állatok károkozásáért” címet viselő LXXIV. Fejezet tartalmazza az új felelősségi alakzatot az alábbiak szerint:

6:563. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség](1) A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.
(2) A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
(3) A kártérítési követelés három év alatt évül el.

Tény, hogy az idézett felelősségi alakzatból nem derül ki egyértelműen, mire is vonatkozik majdan: a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban okozott károkra, vagy a mezőgazdaságon és erdőgazdálkodáson kívül okozott károkra, ez utóbbi esetében átvéve a Vtv. által felhívott veszélyes üzemi felelősségi alakzat helyét.

A járatos olvasó számára az e paragrafushoz fűzött kurta indoklás mégiscsak ad némi eligazítást: „Új szabály ugyanakkor a vadászható állat által okozott kárért való felelősség. A külön jogszabályokban szabályozott tényállások közül e körben a törvény szelektálva emelt át egyes szabályokat. A klasszikus polgári jogi felelősségi szabályokat apróbb változtatásokkal átemeli a törvény, míg a felelősségi logikát mellőző, kártelepítő szabályokat a törvény hatályba lépését követően is a kódexen kívüli normák tartalmazzák.”

Az indoklásból az szűrhető le, hogy a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban okozott károkért való Marton féle „direkt”, vagy ahogy Eörsi nevezte, „feltétlen” felelősség (Dr. Marton Géza: Kártérítési kötelmek jogellenes magatartásból In.: Magyar Magánjog IV. kötet Kötelmi Jog Különös része Grill Károly Könyvkiadó Vállalata Bp., 1942. és Dr. Eörsi Gyula: A polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve KJK, Budapest, 1966.) szabályanyaga maradt a Vtv.-ben, és a mezőgazdálkodáson, erdőgazdálkodáson kívül okozott károkért való, kimentést engedő, „magánjogiasabb” felelősség újrakomponálására került sor a magánjogi kódexben, mely korántsem nevezhető „apróbb” változtatásnak.

Azt, hogy az új Ptk. felhívott passzusa a mezőgazdálkodáson, erdőgazdálkodáson kívül okozott károkért való felelősséget szabályozza, megerősíti a kormányportálon megjelent „a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénnyel összefüggésben egyes agrár- és környezetvédelmi tárgyú törvények módosításáról” szóló tervezet (tervezet).

A tervezet a Vtv. 75.  § (1) bekezdésébe rakja át az utaló szabályt, mely szerint „a jogosult a Polgári Törvénykönyvben foglalt vadászható állat által okozott kárért való felelősség szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni. A Polgári Törvénykönyv szerinti vadászható állatfajnak minősül a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon.

Milyen változásokkal jár majd a két új klauzula bevezetése?

1) Jogi szempontból valóban apróbb változás, hogy „vad” helyett vadászható állat kifejezés szerepel mind az új Ptk.-ban, mind a Vtv.-t módosító tervezetben, így biztosítva az összhangot az új Ptk. érintett Fejezetének címével.

2) Az új Ptk. és a tervezet újrarendezi annak kérdését, hogy ki is viseli a kárt. Az új Ptk. felelősségi tényállásából hiányzik az a kitétel, hogy az a vadászatra jogosult felel, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult. A tervezet ezt már kizárólag csak a vadkár (a tervezet letisztázza, hogy ez a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban okozott kár) vonatkozásában tartalmazza. Ez azt fogja jelenteni, a jelenleg hatályos és a bíróságok által mára egységesen értelmezett jogi szabályozással szemben, hogy az erdőgazdálkodáson és mezőgazdaságon kívül okozott károkért az a vadászatra jogosult felel, akinek területén a károkozás bekövetkezett, vagy akinek területéről a vad kiváltott, még akkor is, ha a károkozó vad vadászatára egyébként nem jogosult (pl. a területén az érintett vad csak váltóvad).

3) Az új Polgári Törvénykönyv felhívott felelősségi alakzata viszonyában a tervezet csak meghatározott vadakat minősít vadászható állatfajnak, mint gímszarvas, dámszarvas, őz, vaddisznó, valamint a muflon. A vadászatra jogosult tehát csak ezek károkozásáért tartozik felelősséggel. A szabályozás e tekintetben a jelenleginél kedvezőbb, ugyanis a felsoroltakon túl is vannak olyan vadak, melyek kárt okozhatnak, mint nyúl, fácán, aranysakál, róka, akár gépjárművekkel ütközve, akár más módon.

4) Az új felelősségi alakzat kimentési klauzulája más, mint a jelenlegi veszélyes üzemi felelősségi alakzat jól ismert kimentési fordulata. Nem találunk ilyen kimentést egyetlen más deliktuális felelősségi alakzatnál. Hasonlóval az új, munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben, a munkáltató munkaviszonnyal összefüggésben munkavállalónak okozott kárért való felelőssége körében (Lásd bővebben: Prugberger-Kenderes: A munkaviszony keretében fennálló kártérítési felelősség új szabályainak egyes problémáiról In.: Magyar Jog 2013. 7. szám), továbbá az új magánjogi kódexben, a szerződésszegéssel okozott károkért fennálló felelősségi alakzatánál találunk. Ez utóbbiról Vékás Lajos professzor azt írja, hogy a bírói gyakorlatban megjelent szigorító tendenciát kívánja normatív formába önteni, elszakítva a szerződésszegéssel okozott károkozásért való felelősséget a felróhatósági elvtől, meghagyva azért a kimentés lehetőségét, csak szűkebb körben. A professzor utalása szerint, az új Ptk. a nemzetközi példák (Bécsi Nemzetközi Adásvételi Egyezmény, PECL, UNIDROIT Alapelvek) alapulvételével fogalmazta meg ezt a kimentési formát.

Egyenlőre nem látni indokát, hogyan kerülhetett egy deliktuális felelősségi alakzatba, ráadásul példa nélkül, a nemzetközi szerződéses gyakorlatból átvett szabályozási minta?

A professzor tanulmánya szerint, az ellenőrzési körön kívüli, a fél által nem befolyásolható az a körülmény, melyre a fél nem képes hatást gyakorolni, ilyennek tekinthető pl.: a vis maior hagyományos esetei. Nem minősül a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül lévő oknak a saját üzemi rend szervezési, vagy egyéb zavara. (Vékás Lajos: Külső minták hatásai az új Polgári Törvénykönyvben In.: ÜNNEPI TANULMÁNYOK Kecskés László professzor 60. születésnapja tiszteletére Pécs, 2013., 580-581. pp.)

A professzor írásában megemlíti, hogy a szerződésszegésért fennálló felelősség körében a bíróságnak kell majd az eset összes körülményeit mérlegelve állást foglalnia, hogy a fél ellenőrzési körén kívül merült e fel a szerződésszerű teljesítés akadálya.

Ebből kiindulva, nem igazán gondolhatunk arra, hogy az új szabályozást a vadászatra jogosult veszélyes üzemi felelőssége körében – a Kúria által közzétett és zsinórmértéknek szánt két döntés ellenére (BH2000.401 és BH2000.402) – kialakult eltérő bírói gyakorlat indokolta, így teremtve meg az egységes jogalkalmazás szilárd alapját.

Milyen hatással járhat az új felelősségi alakzat és kimentési klauzulája, különös tekintettel a leggyakoribb, ún. vadütközéses esetekre?

Beláthatatlan, hogy az új alakzattal, a különböző bírói fórumok és más jogalkalmazók, hogyan fognak megküzdeni, hogyan fogják tudni a nemzetközi magánjog szerződésszegésre kitalált megoldását, mely már e körben is erősen bírói mérlegelés függő, a vadászatra jogosult deliktuális felelősségi alakzatára rágombolni? Hogyan fogják értelmezni a vadászatra jogosult ellenőrzési körét a több ezer hektárnyi kiterjedésű vadászterületek és természetükből fakadóan utakon, autópályákon, lakott területeken keresztül-kasul váltó vadak vonatkozásában?

Szerény meglátásom szerint, a passzus lehetőséget teremt a jelenlegi, igaz nem következetesen alkalmazott azon tétel feladására, hogy „önmagában a vad nem közúton, nem gyorsforgalmi úton, történő megjelenése nem rendellenes (BH2000. 401)”, mert a vadászterületet átszelő, vagy annak határán húzódó közút ellenőrzése a vadászatra jogosult kötelessége, és felelőssége lesz, azaz nem csak az autópályákon, hanem a közutakon történő vadütközésért is a vadászatra jogosult lesz alaphelyzetben a felelős.

Az ellenőrzési körön kívül eső ok, mint kimentés, csak igen szűk körben lesz alkalmazható, például természeti katasztrófa esetében, amire ritkán akad példa, legutóbb a kora nyári dunai árvíz idején, mikor az árvíz elől menekülő vadak tömegével tartózkodtak közutakon, pl.: Gemencen és környékén.

A szerző tanszékvezető egyetemi docens a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Kereskedelmi jogi intézeti tanszékén

---