A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló kereset benyújtásának határideje


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ami a tényállást illeti, az alperes a társaság alapításától felszámolása 2012. január 27-i elrendeléséig önálló képviseletre jogosult ügyvezetője volt az adósnak, ami többször is kölcsönt nyújtott tagjainak. A felperesnek 2010. július 29-e és 2010. november 29-e között vált esedékessé követelése az adóssal szemben, azonban ebben az időben a tartozás kiegyenlítésére megfelelő likvid vagyon nem állt rendelkezésre. A felperes felszámolási eljárást indított az alperessel szemben, amit a bíróság jogerős végzésével, 2012. január 27-i kezdő időponttal rendelt el. A felszámolási eljárásban a…

Ami a tényállást illeti, az alperes a társaság alapításától felszámolása 2012. január 27-i elrendeléséig önálló képviseletre jogosult ügyvezetője volt az adósnak, ami többször is kölcsönt nyújtott tagjainak. A felperesnek 2010. július 29-e és 2010. november 29-e között vált esedékessé követelése az adóssal szemben, azonban ebben az időben a tartozás kiegyenlítésére megfelelő likvid vagyon nem állt rendelkezésre. A felperes felszámolási eljárást indított az alperessel szemben, amit a bíróság jogerős végzésével, 2012. január 27-i kezdő időponttal rendelt el. A felszámolási eljárásban a felperes érvényesítette követelését. Az eljárást a bíróság 2014. április 3-án befejezetté nyilvánította, rendelkezett az adós megszüntetéséről és törléséről a cégjegyzékből, egyúttal az adósnak a felszámolási eljárás befejezésekor meglévő vagyona felosztásáról. A végzés 2014. április 26-án jogerőre emelkedett, az adós elleni felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat pedig 2015. január 15-én került közzétételre a Cégközlönyben.

A felperes 2014. június 26-án benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal az adós vagyona 44 176 000 Ft-tal csökkent, illetve a hitelezők követelésének teljes kielégítése meghiúsult.

Az első- és a másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a keresetet és megállapította az alperes felelősségét. A másodfokú bíróság azonban megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és elutasította a keresetet. Kiemelte, hogy a csődtörvény (a továbbiakban: Cstv.) csak a felszámolási eljárás ideje alatt tette lehetővé a megállapítási kereset benyújtását. A megállapítási kereset előterjesztésének lehetősége a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzés jogerőre emelkedésével megszűnt. Hangsúlyozta, hogy a felszámolási eljárásnak nem része a befejezéséről rendelkező végzés közzététele a Cégközlönyben. A felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező jogerős végzés közzétételéből a hitelezők a megállapítási pert tekintve csak arról értesülhetnek, hogy a perindítás ezen fajtájával a továbbiakban nem élhetnek. Mivel a döntés 2014. április 26-án jogerőre emelkedett, ezért a felperes elkésetten terjesztette elő 2014. június 26-án keresetét.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes meglátása szerint a Cstv. alapján [33/A. § (1) bekezdés] a megállapítási pert a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező jogerős végzés Cégközlönybeli közzétételének időpontjáig lehet megindítani. A 2014. április 3-án kelt végzés jogerősítő záradékkal ellátott példányát a bíróság nem küldte meg részére, a végzés jogerőre emelkedéséről pedig egyéb úton nem értesült.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria nem találta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet. Részletesen vizsgálta eljárása során azt a kérdést, hogy az adós elleni felszámolási eljárás jogerős befejezése után, de a jogerős végzés Cégközlönyben történt közzétételét megelőzően előterjesztett kereset a Cstv. szerint megfelelő időben érkezett-e a bíróságra. A felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vezetőjének felelőssége megállapításához ugyanis a Cstv. időbeli feltételként a felszámolási eljárás ideje alatti perindítást nevesítette és követelte meg.

Eredetileg, a Cstv. 2006. évi módosításakor a jogalkotó kétlépcsős perstruktúrát vezetett be. Az első, a felelősség megállapítására irányuló per a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig indítható meg, és ugyanezzel az időponttal vehette kezdetét a marasztalási per a második lépcsőben. A bírói gyakorlat azonban elmozdult az eredeti elképzeléstől, a marasztalási per jogvesztő határidejének kiterjesztő jellegű, a Cégközlönybeli közzétételhez kapcsolt értelmezésével. Ennek oka az volt, hogy a felszámolási eljárásokban a perindításra jogosult személyi kör egyedül a Cégközlönyben közzétett hirdetményből szerzett tudomást a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról, vagyis a marasztalási keresetre szabott hatvannapos jogvesztő határidő megnyílásáról. Ezt az értelmezési megoldást emelte törvényi szintre a jogalkotó a 2013-ban, és a marasztalási per megindításának határidejét a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben történt közzétételéhez kötötte. Nem változott ugyanakkor a megállapítási kereset előterjesztésének ideje: továbbra is a felszámolási eljárás ideje alatt (2017. július 1-jétől a felszámolási eljárás alatt) benyújtott kereset alapján engedi ügyvezető felelősségének vizsgálatát és megállapítását.

A perindításra jogosult személyi kör (a hitelezők és a felszámoló) egyben alanyai a felszámolási eljárásnak is. A megállapítási per felperese a felszámolási eljárásba való belépését követően félként, a felszámolási eljárás alanyaként szerez tudomást a felszámolási eljárás állásáról, a felszámolási eljárás befejezéséről pedig a bíróság határozatából, annak közlésével. Ugyanazok a személyek jogosultak a felszámolási eljárást befejező határozattal szemben halasztó hatályú fellebbezés benyújtására, mint akiket a perindítási jog megillet a felszámolás alá került adós vezetőjének felelőssége megállapítására. Az arra jogosult felek részéről benyújtott fellebbezés hiányában a bíróság határozata a törvény erejénél fogva emelkedik jogerőre a fellebbezési határidő leteltét követő nappal.

Mivel a perindításra jogosultak számára az előttük ismert felszámolási eljárás teljes időtartama nyitva áll a megállapítási kereset benyújtására, a felszámolási eljárás befejezéséről pedig félként alakszerű bírósági határozatból értesülnek, ezért a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező határozat jogerejének beállta megszüntette a perindítás lehetőségét a megállapítási kereset tekintetében. Mivel a felszámolási eljárásnak eljárásjogi értelemben nem része a befejezéséről jogerősen rendelkező végzés Cégközlönyben történő közzététele, így a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Gfv. VII.30.589/2017.) a Kúriai Döntések 2018/8. számában 231. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2018. augusztus 17.

Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga

Az ügyvéddel szembeni elvárás hivatásának gyakorlásakor, hogy más hatóságok tagjainak adja meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet saját hivatásával szemben is elvár. Az ügyvédi tevékenység ellátása során ezért az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően az erkölcsök, mások jó hírneve vagy jogai védelmének fenntartása érdekében szükséges és indokolt – […]
2018. május 14.

A felszámolást megelőző engedményezés hatása a követelés besorolására – új kúriai határozat

Az eljáró bíróságoknak abban a kérdésben kellett dönteniük, hogy a felszámolási eljárást megelőzően, de a sikertelen csődeljárást követően engedményezett követelés besorolható-e a kkv.-nak minősülő engedményesre irányadó kedvezményes hitelezői kategóriába. Az eljáró bíróságok a jogvita elbírálása során számos jogkérdésben tettek megállapításokat. Így a Fővárosi Ítélőtábla fontos tételt rögzített annak kimondásával, hogy az engedményezés maga a jogváltozást előidéző rendelkező ügylet. Ugyanakkor dogmatikailag pontatlanul minősíti az engedményezést konszenzuálszerződésnek az ítélet. Szintén vitatható annak a megállapításnak a helyessége, hogy a besorolás szempontjából az engedményezés időpontjának és nem a kötelezett értesítése (vagy teljesítési utasítás) időpontjának van jelentősége. Végezetül a Kúria úgy foglalt állást, hogy az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontja után engedményezéssel szerzett követelések a felszámolás során nem élveznek olyan kedvező helyzetet, mint az eredetileg is kkv.-nak minősülő hitelezőt megillető követelések. E körben ugyanis – a Kúria döntése szerint – a csődeljárás időtartamát és a felszámolás megindulásáig tartó időszakot a felszámolási eljárás részeként kell figyelembe venni. Az elemzés rámutat, hogy bár ez a jogértelmezés teleológiai szempontból helyesnek tűnik, a határozat nehezen egyeztethető össze a jogszabály jelenlegi szövegével.