AB: a bíróság hivatalból is elrendelhet bizonyítást

Alkotmánybíróság szerint a vizsgált jogszabályi rendelkezéseket érintően feltárt belső ellentmondás jogértelmezéssel feloldható.


1. Az alapügy

Az eljárás alapját képző büntetőügy terheltjét az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében. Az elsőfokú bírósági eljárásban a vád és a védelem bizonyítási indítványai mellett a bíróság hivatalból elrendelte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórház – Jósa András Oktatókórház Fül-Orr-Gégészeti Osztályának, Szemészeti Osztályának, Neurológiai Szakrendelőjének és a Mátészalkai Területi Kórháza Neuropszichológiai Szakrendelőjének megkeresését a 2017. szeptember 26-án elszenvedett közúti balesetet követően a sértett kezelésével kapcsolatban keletkezett valamennyi orvosi dokumentum megküldése érdekében. A megkeresésre a JAOK 11 db ambuláns lapot, valamint egy-egy kórlapkivonatot, zárójelentést és műtéti jegyzőkönyvet küldött meg a Járásbíróságnak. Az elsőfokú bíróság szintén hivatalból elrendelte a sértett által közölt két korábbi munkahelyének megkeresését a sértett egészségügyi alkalmassági vizsgálatára vonatkozó dokumentumok megküldése céljából. Ezen felül hivatalból kereste meg az elsőfokú bíróság a sértett háziorvosát, és kérte megküldeni a sértett „vonatkozásában valamennyi, rendelkezésre álló orvosi dokumentumot, különös tekintettel az 1987. év és 2005. év között keletkezett orvosi dokumentumokra”

A másodfokon eljáró bíróság a bírósági bizonyításra vonatkozó szabályok alaptörvény-ellenességét állítva az eljárást felfüggesztette, és az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. Az indítványozó megállapítása szerint az elsőfokú bíróság által hivatalból beszerzett dokumentumokat a bíróság az eljárásba bevont igazságügyi szakértők rendelkezésére bocsátotta, akik azokat a szakvélemény elkészítése során felhasználták. Megállapította továbbá azt is, hogy a járásbíróság az ítélkezése alapjául szolgáló tényállást részben az általa hivatalból beszerzett bizonyítási eszközökből származó bizonyítékokra alapozva állapította meg. A bizonyítékok hivatalból történt beszerzéséhez az elsőfokú bíróság számára a Be. 164. § (3) bekezdése biztosított jogszabályi alapot. A Be. 164. § (2) szerint (2) A bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be, ugyanakkor a (3) bekezdés alapján „indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.” Az indítványozó bíróság szerint a Be. 164. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenes, és kifejtette: kérdéses, hogy a vonatkozó szabályozás melyik rendelkezéseit kell alkalmazni, azokat, amelyek szerint a bizonyítási eszközök beszerzése, beszerzésének indítványozása a vádló feladata, vagy azt, amely szerint a bíróság indítvány hiányában bizonyítékok beszerzésére nem köteles.

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk 306. §-a a történeti alkotmány vívmánya. Ez a rendelkezés már biztosította azon lehetőséget a bíróság számára, hogy szükség esetén hivatalból is végezzen bizonyítást, amikor akként rendelkezett, hogy „[m]ind az elnök, mind a törvényszék uj bizonyitékok felvételét vagy megszerzését rendelhetik el.”

Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság tekintettel volt arra is, hogy a Be. 163-164. §-aihoz kapcsolódó részletes jogalkotói indokolás kiemeli: „a törvény strukturális jelentőségű újítása a bíróság tényállás tisztázási kötelezettségének újragondolása. A törvény a bizonyítás alapelveinek megfelelően azt irányozza elő, hogy a büntetőeljárás során eljáró és döntést hozó szervek a döntésüket csak valósághű tényállásra alapozhatják. Főszabály szerint a bíróság a vád tisztázása során bizonyítási eszközöket hivatalból csak pártatlanságának fenntartása mellett, az eljárási alapelvekre figyelemmel, indítványok alapján szerezhet be és vizsgálhat meg. A vádlói funkció elkülönítése következtében a bíróságnak lehetősége van arra, hogy hivatalból, teljes körben tisztázza a tényállást, azonban a vád bizonyítására nem kötelezhető, és ezért a vádló bizonyítási kötelezettségének elmulasztása a bíróságra nem telepíthet az ítélkező funkciótól idegen következményeket. Éppen ezért a törvény megfogalmazásában a bíróság feladata a tényállás tisztázása a vád garanciális keretei között.”

Végül az AB megvizsgálta a bírói gyakorlatot is, amely egységesnek tekinthető abban, hogy a bíróság hivatalból is elrendelhet bizonyítást. A Kúriának az EBH2019. B.23. számú elvi határozata értelmében a bíróság hivatalból is elrendelhet bizonyítást. A Kúria a Bfv.I.1323/2018/20. számú határozatában foglaltakat elvi határozati formában fenntartva kiemelte, hogy a bíróság által hivatalból elrendelt bizonyítás a bizonyítás eredményének a terhelt terhére vagy javára esésétől függetlenül is törvényes. Ilyetén megkötést nem tartalmaz a büntetőeljárási törvény, ami egyébiránt ellent is mondana annak a törvényi parancsnak, hogy a bíróságnak (is) valósághű tényállásra kell alapoznia a döntését. Továbbá a bíróság által hivatalból elrendelt bizonyítás osztja az indítványra elrendelt bizonyítás sorsát, hiszen abban teljességgel megegyeznek, hogy a bizonyításnak általában nincs előre kiszámítható eredménye.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a vitatott rendelkezések a főszabály és a kivétel szabály viszonyrendszerében értelmezhetők. Főszabály, hogy a büntetőeljárásban a vádló bizonyítási kötelezettsége az elsődleges és a bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be. Ugyanakkor kivételesen, a valósághű tényállás megállapítása érdekében, és az eljárási alapelvek érvényesítése mellett a bíróság indítvány hiányában is intézkedhet bizonyíték beszerzése iránt. A bíróság indítvány hiányában is határozhat bizonyíték beszerzéséről és megvizsgálásáról, a hivatalbóli bizonyítás lehetőségével azonban csak a valósághű tényállás megállapítása érdekében és a büntetőeljárás alapelveiből, továbbá az Alaptörvény rendelkezéseiből fakadó követelményekkel összhangban élhet, az eljárási feladatok megoszlásának tiszteletben tartása és a pártatlanság fenntartása mellett. Mivel az Alkotmánybíróság szerint a vizsgált jogszabályi rendelkezéseket érintően feltárt belső ellentmondás jogértelmezéssel feloldható, a bírói indítványt elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Czine Ágnes volt.



Kapcsolódó cikkek:


Magyarázat a szomszédjogokról – 2.
2021. május 12.

Magyarázat a szomszédjogokról – 2.

Az otthoni, vagy épp a munkahelyen végzett tevékenység hatásai könnyen átléphetik az ingatlan határait, így beleütközve a környező ingatlanok használóinak személyes vagy vagyoni érdekeibe, ez pedig vitás helyzetekhez vezethet. A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Magyarázat a szomszédjogokról című kiadvány átfogó képet ad a szomszédjogok jogintézményéről, a hatályos hazai szabályozás magyarázatán és a joggyakorlat bemutatásán túlmenően nemzetközi, sőt, jogtörténeti összehasonlítással is igyekszik közelebb vinni az olvasót az ingatlanhasználatból eredő mindennapi helyzetekre vonatkozó jogi álláspontok és azok elméleti-gyakorlati összefüggéseinek megértéséhez. Az alábbiakban a műnek a zavarás és a szükségtelenség fogalmaival foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet. A magyarázat szerzője dr. Serák István.

Delegálás mint áldásos vezetői eszköz
2021. május 11.

Delegálás mint áldásos vezetői eszköz

Következő írásaikban a szerzők a hagyományos vezetői eszköztár két igazán fontos és megkerülhetetlen elemét járják körbe, melyek lehetősége és igénye az ügyvédi iroda méretőtől függetlenül a vezető mindennapi munkájában szükségszerűen jelen van.

AB: több ponton alaptörvény-ellenes a köznevelési törvény
2021. május 10.

AB: több ponton alaptörvény-ellenes a köznevelési törvény

Az AB megállapította, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, melynek biztosítása elsődlegesen a szülők kötelezettsége és az államnak csak másodlagos szerepe van.

A pertárgy értéke és a tisztességes eljáráshoz való jog
2021. május 7.

A pertárgy értéke és a tisztességes eljáráshoz való jog

A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével jár, ha a másodfokú bíróság a peres félre hátrányosan csak az ügy érdemében hozott határozatában közli a féllel, hogy a pertárgy értékét a fél által megjelölttől vagy az elsőfokú bíróság határozatában írtaktól eltérően határozta meg, emiatt jóval magasabb első- és másodfokú perköltségfizetési kötelezettség terheli – a Kúria eseti döntése.