AB: a paksi beruházás esetében a 30 éves nyilvánosság-korlátozás csak törvényi vélelemnek tekinthető


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll indítvány elutasítása mellett alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi VII. törvény (Projekttörvény) 5. §-a az orosz fél alvállalkozói és a magyar fél alvállalkozói vonatkozásában csak akkor alkalmazható, ha azok közfeladatot ellátó szervezetnek tekintendők. A döntéshez Czine Ágnes és Salamon László párhuzamos indokolást, Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs különvéleményt csatoltak.


1. Az alapügy

A Projekttörvény 5. §-a a keletkezésétől számított harminc évre kizárja a Paksi Atomerőmű bővítésének megvalósításával összefüggő valamennyi „üzleti adat”, „műszaki adat” és „döntés megalapozását szolgáló adat” közérdekű adatként történő megismerését. Ezért az indítványozó országgyűlési képviselők az Alkotmánybírósághoz fordultak, mert szerintük e rendelkezés alaptörvény-ellenes, azért kérték annak a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését.

Az indítványozók álláspontja szerint a rendelkezés – amely visszautal a Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya közötti nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 2014. évi II. törvényre – ellentétes a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapvető joggal és az Alaptörvény azon rendelkezésével, amely szerint a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával.

Az indítványozók idézték az Alkotmánybíróság gyakorlatát, amelynek fényében a nyilvánosságkorlátozás felett biztosítani kell az érdemi és hatékony bírói jogorvoslati lehetőséget. Ennek pedig a formai ismérvek vizsgálatán túlmenően ki kell terjednie a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára is. Mivel a Projekttörvény 5. §-a nem ad lehetőséget az adatkérés megtagadásának bíróság általi tartalmi felülvizsgálatára, az sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését. A Projekttörvény ugyanis egységesen harminc évig korlátozza a megjelölt adatok megismerhetőségét, amely időtartam megegyezik a minősített adatok védelméről szóló törvény (MAtv.) 5. § (6) bekezdés a) pontja szerint a legmagasabb, „Szigorúan titkos!” és „Titkos!” minősítési szintű adat esetén alkalmazható intervallummal. A MAtv. 8. § (1) bekezdésére ugyanakkor kötelezően előírja, hogy a minősítést legfeljebb ötévenként felül kell vizsgálni. Ezzel szemben a Projekttörvény egységesen minden – üzleti, műszaki és döntés megalapozását szolgáló – adatot harminc évre elzár a nyilvánosság elől anélkül, hogy a korlátozás indokoltságának felülvizsgálatát meghatározott időközönként előírná.

Döntésének meghozatala előtt az Alkotmánybíróság, álláspontja ismertetése érdekében, megkereste az igazságügyi minisztert, a nemzeti fejlesztési minisztert, a Miniszterelnökség kormánybiztosát, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnökét, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet Módszertani Központ igazgatóját és az alapvető jogok biztosát.

2. A döntés indokai

Az indokolás részeként az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy az információszabadság többfunkciós jellegű: mind önálló alapjog, mind számos más jogosultság előfeltétele. Mindkét esetben elválaszthatatlanul kapcsolódik a demokratikus, vagyis a közéleti kérdéseket minél szélesebb társadalmi vita úján rendezni kívánó alkotmányos berendezkedéshez. Célját tekintve az Alkotmánybíróság szerint az információszabadság mögött alapvetően két, egymással összefüggő indok áll: egyrészt a közhatalom működéséről való tájékozott véleményformálás feltételeinek a megteremtése, másrészt a demokratikus és hatékony működés külső kontrollja és ösztönzése.

Az állam működéséről való tájékozott véleményformálás elengedhetetlen a hatalomgyakorlók tevékenységének megítéléséhez és számonkéréséhez, a közhatalmi döntésalkotásra, a közügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás gyakorlásához, tágabb értelemben a közügyekhez kapcsolódó nyilvános, tényeken alapuló diskurzus kialakulásához. Az információszabadság meghatározó és jellegadó rendezőelve a közérdekű adatok nyilvánossága. A nyilvánosság elvének három dimenzióban kell érvényesülnie. Egyrészt kérdés, hogy az pontosan mire vonatkozik (mi az információszabadság tárgya); az kit és miként terhel (ki az információszabadság kötelezettje); harmadrészt pedig megválaszolandó, hogy a nyilvánosság elvét szem előtt tartva az információszabadság hogyan és mennyiben korlátozható.

A támadott szakasz vizsgálata során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a döntés megalapozását szolgáló adat nyilvánossága az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint külön törvénnyel korlátozható. Az Info tv. 27. § (2) bekezdés b) és h) pontja ugyanis kifejezetten megengedi, hogy törvény az információszabadságot nemzetbiztonsági érdekből és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra tekintettel korlátozza.

A Projekttörvény támadott rendelkezése az információszabadság ilyen törvényi korlátozásának minősül, mivel kimondja, hogy a hatálya alá tartozó azon üzleti és műszaki adatok, valamint a döntések megalapozását szolgáló azon adatok, amelyeknek nyilvánossága nemzetbiztonsági érdeket, illetve szellemi tulajdonhoz fűződő jogot sértene – azok keletkezésétől számított 30 évig – közérdekű adatként nem ismerhetők meg. Az AB értékelése szerint Projekttörvény által a nemzetbiztonsági érdekek, illetve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmét szolgáló információszabadság-korlátozás az üzleti és műszaki adatok védelme érdekében, a beruházás jelentőségére tekintettel indokolt, tehát szükséges korlátozásnak tekintendő.

Az Alkotmánybíróság megállapította ugyanakkor, hogy az indítványozók állításával szemben nem tekinthető aránytalan korlátozásnak a törvény azon szövegrészre, amely az érintett adatok zártsága vonatkozásában harminc évet ír elő, ez ugyanis az AB értelmezése szerint nem tekinthető ex lege korlátozásnak, csupán törvényi vélelemnek, amely feltételezi, hogy az adatok nyilvánossága ezen időszakon belül a védendő értékeket károsíthatja. Minderre az AB a hazai jogdogmatika elemzése alapján következtetett. Ennek értelmében ugyanis az információszabadság korlátozása sohasem automatikusan, törvény erejénél fogva áll be: az mindig az adatkezelő döntésének közbejöttét igényli. Ez a kitétel tekinthető az információszabadság lényegének és fő garanciájának, amely mindhárom korlátozástípusra (minősített adat, döntést megalapozó adat és külön törvény szerinti elzárás) kiterjed. Törvény által közvetlenül adatot elzárni tehát alkotmányosan nem lehetséges.

Minthogy pedig maga a törvény írja elő a „közérdek-teszt” elvégzését, ezért a 30 éves korlátozás kizárólag akkor alkalmazható, ha ahhoz nagyobb társadalmi érdek fűződik, mint az érintett adatok nyilvánosságához. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvény támadott rendelkezése nem okozza az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseinek aránytalan korlátozását, ezért az indítványt elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Sulyok Tamás volt.




Kapcsolódó cikkek

2022. május 16.

Nem sért személyiségi jogokat a Tiborcz-adó

A Kúria szerint a sérelmezett kifejezés mint politikai vélemény a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelmét élvező közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartozik. A Kúria az elsőfokú bírósággal egyetértve azt állapította meg, hogy az adott esetben a felperes a személynevének politikai véleményt tükröző használatát tűrni köteles.

2022. május 16.

Jogszabályfigyelő 2022 – 19. hét

Alábbi cikkünkben a 2022/77–79. számú Magyar Közlönyök újdonságai és a Kúria honlapján megjelent legfrissebb szakmai anyagok közül válogattunk.

2022. május 16.

A kitagadási okok tartalmának alakulása és fejlődése a régi Ptk. hatályba lépését követő bírói gyakorlatban

Az elkészült első polgári jogi kódex Ötödik, utolsó részében találjuk az öröklési jogra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a korábbiakban alkalmazott rendelkezésekhez képest jelentős változást mutatnak ugyan, de fellelhetőek benne a régi jog elemei is. Kiemelve az öröklési jog területről a kitagadás jogintézményét jelen cikksorozat azt vizsgálja, hogy a régi Ptk. kitagadási szabályai miként érvényesültek a bíróságok joggyakorlatában.