Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az államháztartásról szóló törvény 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) 111. § (36) bekezdésének „és 95. §-ával megállapított 60/A. § (1a) bekezdését” szövegrészét, és elrendelte a folyamatban lévő ügyekben való alkalmazás kizárását.
Az alapügy
A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a helyi önkormányzat ingyenes falugondnoki szabályozást látott el, amely alapján költségvetési támogatást vett igénybe.
A Kúria a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatáshoz kapcsolódó állami támogatás visszakövetelése tárgyában a mintaper szabályai szerint 2019. január 22-én hozta meg irányadó döntését. Az ügyben, és más hasonló tényállású ügyekben is a közös probléma az volt, hogy a helyi önkormányzatok által ellátott falugondnoki szolgáltatási tevékenység a Magyar Államkincstár által vizsgált időszak egészében be volt jegyezve a szolgáltatói nyilvántartásba, azonban a szolgáltatást egy meghatározott időszakban más forgalmi rendszámú gépjárművel látták el, mint amelyet korábban bejelentettek. Ezt a hiányosságot a helyi önkormányzatok később rendre pótolták, az új gépjárművek adatait bejelentették. A gépjárműveket állami pályázati forrásból cserélték le a szolgáltatást nyújtó önkormányzatok, ezért a szóban forgó ügycsoport tömegesen jelentkezett az országban.
A fenti tényállás alapján a Magyar Államkincstár arra az időszakra, amelyben a nyilvántartásban még nem az új gépjárművek adatai szerepeltek, az államháztartásról szóló törvény vitatott rendelkezésére hivatkozással az állami támogatás egészét visszakövetelte. A Kúria álláspontja szerint aránytalan volt az adott időszakra vonatkozó támogatás egészének visszakövetelése pusztán amiatt, hogy a helyi önkormányzatok az új gépjármű adatait késve jelentették be; utalt továbbá arra, hogy a falugondnoki, tanyagondnoki szolgáltatás általában kis településeket érint, és általában idősek, fogyatékosok részére nyújtott szolgáltatásokat foglal magában és a támogatás egészének visszafizetése az érintett kistelepüléseknek komoly anyagi gondot okoz.
Az Alkotmánybíróság (AB) előtt folyamatban lévő bírói kezdeményezés a mintapert követően érkezett, a mintaperhez hasonló jogkérdést felvető felülvizsgálati kérelmek egyike. A Magyar Államkincstár a jelen ügyben érintett települési önkormányzatot a 2016-ra vonatkozó összes falugondnoki támogatás kamatokkal növelt visszafizetésére kötelezte, mert a nyilvántartásban rögzített gépjármű helyett egy másik, állami pályázati kiírás keretében, állami szerv közreműködésével beszerzett gépjárművet használt a falugondnoki szolgáltatás ellátására és a gépjárműcserét az önkormányzat csak késve jelentette be. Ezáltal megsértette az Áht. 60/A. § (1) bekezdés d) pontját. Az önkormányzat a Magyar Államkincstár határozata ellen keresettel élt, majd felülvizsgálati kérelmében a Magyar Államkincstár azzal érvelt, hogy az Áht. 60/A. § (1) bekezdése csak időbeli arányosítást tesz lehetővé. Eszerint a visszafizetési kötelezettség csak azokra a hónapokra terjedhet ki, amelyekben a szolgáltatói nyilvántartás adattartalma megfelelt a jogszabályi előírásoknak. Az AB eljárását kezdeményező Kúria megítélése szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből fakadó követelménynek nem tesz eleget az Áht. azon módosítása, amely kategorikusan tiltja a visszafizetési kötelezettséget megállapító határozat meghozatala során a mérlegelési jogkör gyakorlását.
Az AB-döntés indokai
Elöljáróban az Alkotmánybíróság megvizsgálta a falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatást, és megállapította, hogy azt a települési önkormányzat saját bevételeiből avagy – ahogy az az esetek többségében történik – költségvetési támogatásból, a lakosság számára, ingyenesen nyújtja. A falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás tehát a helyi közösség tagjai számára ingyenes, szociális jellegű szolgáltatás. Az önkormányzat által igénybe vett támogatást az éves költségvetési törvény irányozza elő a vertikális közpénzügyi egyensúly kialakítása céljából. E támogatásra az a települési önkormányzat jogosult, amely a szolgáltatást jogszabályokban foglalt szakmai szabályoknak megfelelően tartja fenn. A szolgáltatás az állam részéről kettős kontroll alatt áll: pénzügyileg ellenőrzött a kincstár által és szakmai kontroll alatt az illetékes kormányhivatal részéről.
Az önkormányzat költségvetési támogatás felhasználásával összefüggő elszámolási kötelezettsége és a jogosulatlan támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettsége is az Áht. rendelkezésein alapul. Az Áht. 60/A. § (1) bekezdése határozza meg a támogatás jogosulatlan igénybevételének a fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket. Ez a szabály 2015. január 1-jétől módosítás nélkül hatályban van. A falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás nyújtására használt gépjármű adatainak késedelmes bejelentése költségvetési oldalról jogosulatlan felhasználásnak minősül, még akkor is, ha a támogatás cél szerinti felhasználása megtörtént, azaz a szolgáltatást az arra jogosult igénybe vehette.
Mindazonáltal a bírói indítványban rögzítettek szerint az állami támogatás révén létrejött anyagi jogi jogviszony 2016-ban megvalósult. A jogosulatlan igénybevétel ebben az évben állt fenn a falugondnoki vagy tanyagondnoki támogatás tekintetében. A hatósági megállapítás más éveket nem is érintett. Az Áht. 111. § (36) bekezdése azonban 2019. július 10-étől hatályos. Tehát a tényállás már létrejött és a jogviszony bevégzetté is vált évekkel a sérelmezett szabály hatályba lépése előtt. Az Áht. 111. § (36) bekezdésének támadott része és az általa alkalmazni rendelt Áht. 60/A. § (1a) bekezdése kétség kívül nem képezte részét a 2019. július 10. előtt hatályos jognak és az addig folytatott hatósági, illetve bírósági eljárásoknak. Márpedig az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogrendszer egésze, annak részterületei, valamint egyes szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek, továbbá a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzanak. A jogi normák előreláthatóságának és kiszámítható működésének követelménye felöleli a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás korlátozott és kivételes lehetőségét. Vagyis jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg jogkövetkezményeket: nem rögzíthet kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Ebből adódóan az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés ellentétes a hátrányt okozó visszaható hatály tilalmával, mivel a tényállás már a sérelmezett szabály hatályba lépése előtt létrejött, azt mégis alkalmazni kellett a folyamatban lévő ügyekben. Az Alkotmánybíróság így a sérelmezett rendelkezést visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, és elrendelte, hogy azt a Kúria és bármely más bíróság előtt folyamatban lévő ügyben sem lehet alkalmazni.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó volt.
