AB: ha egy cselekmény alapjog-gyakorlásnak minősül, kizárt annak társadalomra veszélyessége

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Szombathelyi Járásbíróság 59.Szk.1163/2017/6/I. számú végzését. A döntéshez Stumpf István és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Dienes-Oehm Egon, Balsai István, Juhász Imre, Horváth Attila, Pokol Béla és Szívós Mária különvéleményt csatoltak.

  1. Az alapügy

Az indítványozók 2017. április 14-én 17 óra 35 perckor Szombathelyen egy járdaszakasz berepedezett részeit színes festékkel befestették – elmondásuk szerint – balesetmegelőzési, illetve azzal a céllal, hogy a burkolat hibáira az intézkedésre jogosult hatóság és a közvélemény figyelmét felhívják. A szabálysértési hatóság előtti meghallgatásukon, a köztisztasági szabálysértés miatt eljárás alá vont indítványozók előadták, hogy nem követtek el szabálysértést, mivel cselekményük nem volt veszélyes a társadalomra. A járda felületét ugyanis nem szennyezték be, az általuk használt vízben oldódó festék könnyen eltávolítható, és magatartásuk nem volt más, mint a szabad véleménynyilvánításuk, amellyel egy hatósági mulasztásra hívták fel a közvélemény figyelmét. Utaltak továbbá arra is, hogy míg a vonatkozó jogszabályok szerint a járdát a meghibásodást követő egy héten belül ki kellene javítani, addig a szóban forgó járdaszakasz 20 éve rossz állapotban van. Az indítványozók hozzátették: joggal feltételezhették, hogy tettüknek nem lesz jogkövetkezménye, hiszen egy másik szombathelyi útszakaszon egy cég hatalmas reklámja látható, amivel kapcsolatban a város vezetése korábban úgy nyilatkozott, hogy nem jogsértő.

A szabálysértési hatóság az indítványozókat a szabálysértési törvény 196. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő köztisztasági szabálysértés elkövetése miatt figyelmeztetésben részesítette. Indokolásában kifejtette, hogy az eljárás alá vont személyek azon cselekményükkel, amellyel a közterületet – jelen esetben a járdát – festékkel beszennyezték, megvalósították a szabálysértést. A hatóság alaptalannak minősítette az indítványozók azon védekezését, miszerint a járda repedéseinek kifestése a véleménynyilvánítási szabadság kifejezése, mivel ez a jog senkit nem jogosít fel arra, hogy a közterületet önkényesen beszennyezze, még figyelemfelkeltés céljából sem.

Ezt követően az indítványozóknak a szabálysértési eljárás megszüntetésére irányuló kifogását a bíróság alaptalannak ítélte, ugyanakkor a szabálysértési hatóság indokolását kiegészítette. A bíróság azt vizsgálta, hogy a járda töredezett részeinek befestése a Szabs. tv. 196. §-a szerinti „beszennyezésnek” minősül-e, illetve hogy ez a cselekmény veszélyes-e a társadalomra. A bíróság egyrészt megállapította, hogy a „szennyezés”, „beszennyezés” a szabálysértési jogban olyan gyűjtőfogalom, amely elkövethető a járda befestésével. Másrészt kifejtette, hogy a csupán közterületen elkövethető köztisztasági szabálysértés társadalomra veszélyessége vizsgálatakor a védett jogi tárgy a közterületek rendje, a köztisztaság és a közegészség. Ezek kellő védelme megköveteli, hogy a közterületet rendeltetésének megfelelően használják, vagy a rendeltetéstől eltérő használat esetén a tulajdonostól engedélyt kérjenek. A bíróság értelmezésében így azt kellett mérlegelni, hogy a szabálysértési hatóság megfelelően döntött-e akkor, amikor a közterület tulajdonosa érdekének védelmét helyezte előtérbe a véleménynyilvánítás szabadságával szemben. A bíróság pedig arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozók magatartása, amellyel véleményük kifejezésére más tulajdonát a tulajdonos hozzájárulása nélkül vették igénybe, veszélyes volt a társadalomra, mivel sértette a tulajdonos rendelkezési jogát. Az indítványozók a bíróság jogerős végzésével szemben fordultak az Alkotmánybírósághoz.

  1. A döntés indokai

A befogadási eljárás során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügy az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás jogának hatályát és határait érintő alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdéseket vet föl. A bírói végzés alkotmányossági vizsgálata kapcsán vizsgálni kellett, hogy a szabálysértési eljárásban minősített cselekmény a szólásszabadság hatálya alatt áll-e, és ha igen, akkor fennálltak-e alkotmányos korlátozásának indokai. Ennek során az Alkotmánybíróságnak adott esetben fel kellett tárnia, hogy milyen alkotmányossági szempontok befolyásolhatják a szabálysértés fogalmi eleméül szolgáló társadalomra veszélyesség értelmezését.

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt emlékeztetett az 1/2019. (II. 13.) AB határozatában rögzítettekre, miszerint egy cselekmény büntethetőségének a megítélése során arra is figyelemmel kell lenni, hogy bár a Btk. és a Szabs. tv. is az alkotmányos rend sérelméhez, illetve annak veszélyeztetéséhez köti az egyes cselekmények társadalomra veszélyességének megítélését, amennyiben egy cselekmény az Alaptörvény által védett alapjog-gyakorlásnak minősül (így pl. a véleménynyilvánítás szabadságának körébe esik), eleve kizárt annak társadalomra veszélyessége.

Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően azt hangsúlyozta, hogy a „véleménynyilvánítás” fogalma normatív természetű, amely ugyan nem öleli fel a véleményalkotás valamennyi megnyilvánulását, viszont egyúttal magában foglal a szóbeli vagy írásbeli kommunikáción túli aktusokat is. A véleménynyilvánító tehát nemcsak szavakkal, hanem például képek, szimbólumok használatával vagy ruhadarabok viselésével is megoszthatja gondolatait.  Önmagában azonban az nem elégséges, hogy a cselekményt elkövető a véleménye kifejezésének céljából cselekedjen, hanem az is szükséges, hogy a közlés választott formája objektív módon is alkalmasnak tekinthető eszköze, közvetítője legyen gondolatok közlésének.

Jelen ügyben a Szabs. tv. 196. § (1) bekezdés a) pontja szerint „[a]ki […] a) a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, vagy közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi […] szabálysértést követ el.” Az érintett rendelkezése védett jogi tárgya tehát a közterületek rendje, illetve a köztisztaság. Az AB utalt arra, hogy egy járdaszakaszra azonban többféleképpen is felkerülhet felirat. Ennek szabályozott formája lehet pl. egy járdán elhelyezett hirdetés. Emellett azonban más módon is kerülhetnek feliratok egy közterületi járdára. Ilyen lehet pl. egy gyermekek által,  könnyen eltávolítható, krétával készített rajz is. Értelemszerűen ehhez hasonlítható az indítványozók tevékenysége is, akik a töredezett járda repedéseit lemosható festékkel festették le, de egy gyermekek által elhelyezett aszfaltrajznak ugyanis jellemzően nincs a közélettel kapcsolatos kommunikációs üzenete, szemben pl. egy figyelemfelhívó jelleggel befestett, repedezett járdaszakasszal. Természetesen ezzel együtt sem állítható, hogy a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozással valamennyi ilyen cselekmény automatikusan megengedett lenne. Így pl. nem védi a véleménynyíilvánítás a járdaszakasz olyan mértékű megrongálását, amely a tulajdon tárgyában, azaz magában az út- vagy járdaszakaszban visszafordíthatatlan, vagy csak jelentős költségek árán visszafordítható sérelmet okoz. Azt, hogy adott esetben a véleménynyilvánítás szabadságának hatálya alatt vizsgálandó cselekményről avagy vandalizmusról van-e szó, az egyedi tényállás elemei alapján a bíróságok feladata eldönteni.

A fentiek alapján az volt megállapítható, hogy az indítványozók cselekménye véleménynyilvánításként volt értékelhető, a konkrét cselekmény az objektív értékelés szerint a nyilvánosság számára értelmezhető közlés volt, és az érintett járdaszakasz befestése nem okozott maradandó állagsérelmet a felületen. Ezért bár az indítványozók cselekménye kétségtelenül kollíziót okoz a tulajdonhoz való joggal, az AB értékelése szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a tulajdonhoz való jogra tekintettel történő korlátozása aránytalan volt a jelen esetben. Mindezek figyelembe vételével az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróság nem értékelte megfelelően az indítványozók cselekményét, aránytalan módon korlátozta az véleménynyilvánításhoz való jogukat, és ezért az Alkotmánybíróság a Szombathelyi Járásbíróság végzését megsemmisítette.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Schanda Balázs volt.

Kapcsolódó cikkek:


Jogegységi határozat keresetlevelek visszautasításáról
2019. július 16.

Jogegységi határozat keresetlevelek visszautasításáról

Ha a keresetlevél visszautasításáról rendelkező végzés ellen benyújtott fellebbezés elbírálása során egyértelműen megállapítható, hogy a visszautasítás feltételei nem állnak fenn és a keresetlevél perfelvételre alkalmas, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja és a keresetlevél visszautasítását mellőzi. A másodfokú bíróság akkor is így rendelkezik, ha a felperes a fellebbezésében a végzés hatályon kívül helyezését kéri, de a fellebbezés tartalma szerint azt állítja, hogy a keresetlevele perfelvételre alkalmas.

Kúria – A közigazgatási perek bírói útvesztői
2019. július 16.

Kúria – A közigazgatási perek bírói útvesztői

A Kúria joggyakorlat-elemzői szerint a közigazgatási ügyszakban egyáltalán nem jellemző, hogy a másodfokú bíróságok egyfajta „időhúzásra” használnák a hatályon kívül helyezés gyakorlatát, illetve az új eljárásra kötelezést.

Jogszabályfigyelő 2019 – 28. hét
2019. július 15.

Jogszabályfigyelő 2019 – 28. hét

E heti összeállításunkban egy kúriai jogegységi döntésről, a jövő évi költségvetés (esetenként már idei évtől hatályos) megalapozásáról és a közigazgatási bíróságok felállításának elhalasztásáról olvashatnak.