AB: összhangba kell hozni a polgármester megválasztásának és a tisztség betöltésének szabályait

1. Az alapügy

Az indítványozót polgármesteri tisztségének fennállása alatt jogerősen elítélték, felfüggesztett szabadságvesztéssel büntették, és emiatt polgármesteri megbízatásáról lemondott. Az ezt követően tartott időközi választásokon újra polgármesterré választották, de az illetékes kormányhivatal eljárást kezdeményezett méltatlanságának kimondása iránt. és ezt az eljáró bíróságok meg is állapították, ami viszont a megbízatás betöltésének akadálya. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló (Mötv.) törvény 38. § (1) bekezdés b) pontja alapján a méltatlanság akkor állapítható meg, ha az érintettet szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a törvény további feltételt nem határoz meg, így nincs jelentősége annak, hogy az elkövetett bűncselekmény a polgármesteri tisztség ellátásával összefügg-e, és annak sem, hogy a jogerős ítélet meghozatalára mikor került sor. Amennyiben az indítványozó az ítélet hatálya alatt áll és egyúttal polgármesteri tisztséget tölt be, akkor méltatlansága a törvény erejénél fogva fennáll.

Az ügyben eljáró másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta. Kiemelte, hogy az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól – beleértve ebbe a Mötv. 38. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetkezményt is – a kérelmezett csupán akkor mentesülhet, ha vele szemben a Btk. 98-99. §-ai szerinti mentesítés hatálya beállt volna. A Szegedi Ítélőtábla azonban a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények tekintetében az indítványozót előzetes mentesítésben nem részesítette, így a Btk.-n kívüli jogkövetkezmények alól sem mentesül.

2. A döntés indokai

Az alkotmányjogi probléma abból fakadt, hogy a polgármesterré történő választhatóság feltételei nem teljesen egyeznek meg a méltatlansági esetkörökkel. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény 1. § (4) bekezdése (Övjt.) szerint a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán nem választható, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti kollízió a passzív választójog sérelmével jár. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a választójogot kiemelkedően fontos politikai jognak tekinti, ugyanakkor sem a választójog általánosságát, sem annak egyenlőségét nem kezeli abszolút érvényűként, azaz minden korlátozástól mentesként. A testület következetes álláspontja szerint azonban – éppen azért, mert különösen fontos állampolgári jogról van szó – akár az egyenlőség, akár az általánosság bármiféle korlátozása csak igen jelentős elvi indokból fogadható el. A jogalkotónak nem kötelessége passzív választójogot biztosítani annak a jelöltnek, aki egyébként felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt áll, de ha ezt biztosítja, akkor nem lehet a tisztségre eleve méltatlan.

A konkrét esetben ezért a jogalkotó vagy a passzív választójog korlátozását szűkítheti tovább, és kiterjesztheti azokra a felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt álló személyekre, akik a helyi önkormányzati választáson a választás útján elnyert tisztség betöltésére egyébként a helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján méltatlanok. Vagy dönthet úgy is, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény méltatlanságra vonatkozó szabályait igazítja a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény rendelkezéséhez. Az Alkotmánybíróság szerint a helyi önkormányzatokról szóló törvény méltatlansági szabályozásának lényeges tartalma hiányos, ezért kötelezte az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2020. december 31-ig tegyen eleget.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Czine Ágnes volt.