AB: Szabályozni szükséges a nemváltoztatáshoz kapcsolódó névváltoztatást


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Alaptörvény II. és XV. cikk (2) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó nem szabályozta a jogszerűen letelepedett nem magyar állampolgárok névváltoztatási eljárását. A döntéshez párhuzamos indokolást csatolt Sulyok Tamás és Szívós Mária.


1. Az alapügy

Az indítványozó iráni állampolgár, akit Magyarországon menekültként ismertek el arra figyelemmel, hogy a nemi identitása (transzszexualitása) miatt hazájában üldöztetésnek volt kitéve. Kérelmet nyújtott be neme megváltoztatása iránt a Bevándorlási és Állampolgári Hivatalhoz (BÁH), amelyben előadta, hogy az Iránban kiállított iratai szerint nő, azonban ezen megjelölés nem türközi valós nemi identitását. A BÁH először levelében tájékoztatta a kérelmezőt a vonatkozó jogi szabályozás hiányosságairól, valamint arról, hogy az EMMI a kialakított gyakorlat alapján az ügyfél által csatolt egészségügyi dokumentációk alapján javasolhatja a nem megváltoztatásának anyakönyvbe történő bejegyzését, amely jelen esetben nem történt meg. Tájékoztatta továbbá, hogy alakszerű határozat nem születik a nem megváltoztatásáról, mivel a döntést egyetlen jogszabály sem telepíti valamely hatóságra, hanem a „neme” adat megváltozásának a születési anyakönyvi bejegyzésben történő átvezetése tekinthető döntésnek.

A BÁH ezt követően – az indítványozó kérelmére – jogerős végzésben érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmet, amivel szemben az indítványozó bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, de azt a bíróság elutasította. A bíróság megállapította, hogy magyar állampolgárok esetében lehetséges a nemváltoztatás jogi elismerése, azonban az erre vonatkozó eljárásra az anyakönyvezési feladatok ellátásának részletes szabályairól szóló 32/2014. (V. 19.) KIM rendelet (Ar.) 27. §-ban foglaltakon kívül nincs külön jogi szabályozás. A bíróság szerint az Ar. 27. §-a azt támasztja alá, hogy a kérelmek elbírálásáról nem születik alakszerű hatósági döntés, ugyanis a nyilvántartó anyakönyvvezető a nem megváltoztatását a központi anyakönyvi szerv értesítése alapján jegyzi be az anyakönyvi nyilvántartásba. A döntés tehát maga a – magyar – születési anyakönyvi bejegyzés, amit az anyakönyvvezető hoz meg az anyakönyvi bejegyzés teljesítésével.

A bíróság rögzítette továbbá, hogy a kérelmező nem magyar állampolgár, akinek ezért Magyarországon nincs is születési anyakönyvi bejegyzése, így esetében a magyar állampolgárok vonatkozásában alkalmazott gyakorlat nem alkalmazható. A nem megváltozására vonatkozó adat, valamint az ezzel összefüggésben bekövetkezett utónév-módosítás tehát nem jegyezhető be. Az indítványozó ezért ezt követően az Alkotmánybírósághoz fordult.

Az AB indoklásában egyebek mellett utalt az Emberi Jogok Európai Bíróságának és a német Szövetségi Alkotmánybíróság (képünkön) transzszexuálisokkal kapcsolatos döntéseire is

2. Az AB-döntés indokai

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt rögzítette, a bíróságok feladata, hogy biztosítják a jogszabályok érvényesülését, míg az AB feladata az, hogy őrködik a szakjogi értelmezések alkotmányossága fölött, és szükség esetén kijelöli az értelmezés követendő irányát, illetve alkotmányos határait. A jogszabályokat az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése sorolja fel, azonban az Alaptörvény elkülönül a jogforrási hierarchiában alatta lévő jogszabályoktól. Azaz a bíróságok nem közvetlenül az Alaptörvény alapján járnak el, az nem ad jogalapot az eléjük vitt jogviták eldöntésére, hanem az alkalmazott jogszabályok helyes értelmezését determinálja: amennyiben egy jogszabálynak többféle értelmezés adható, a bírónak azt kell kiválasztania, amelyik az Alaptörvénynek megfelelő. Ennek végső kontrollja maga az AB, amely alkotmányos követelményben rögzítheti az alkalmazandó jogszabály Alaptörvénynek megfelelő értelmezését.

Más a helyzet azonban, ha a jogrendszerben nem áll rendelkezésre olyan jogszabály, amit a bíró értelmezhetne. Jelen esetben pedig éppen ez a helyzet állt elő: a bíróság jogértelmezése szerint nincs irányadó jogszabály, amelyet a konkrét esetben alkalmazhatott volna, ezért önmagában az Alaptörvény egyes rendelkezéseire alapított kérelmet nem vehette figyelembe, mivel nem egy meglévő jogszabály alapjogokat érvényre juttató vagy azt kizáró értelmezései között kellett választania. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az ügyben eljárt bíróság nem jutott alaptörvény-ellenes következtetésekre akkor, amikor a jogi szabályozás hiányosságai miatt a felülvizsgálati kérelmet elutasította, mivel jogszabályok értelmezése útján nem lehetett az alapügyet elbírálni.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a hatáskörei gyakorlása során, amennyiben megállapítja a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. Jelen esetben ez történt. Az AB leszögezte: az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében garantált diszkriminációtilalom olyan élethelyzeteket ölel át, amelyekben az emberek önazonosságát, identitását meghatározó lényegi tulajdonságuk miatt előítélettel, vagy társadalmi kirekesztéssel néznek szembe. A legtöbb alapjogsértés vizsgálható az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése alapján, mivel eszerint az alapjogokat mindenféle faji, szín szerinti, nemi, fogyatékosság szerinti, nyelvi, vallási, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti megkülönböztetés nélkül biztosítani kell mindenkinek. Ez azt jelenti, hogy nem fogadható el szükségesnek olyan alkotmányos cél, amely diszkriminációt valósít meg, és arányosnak az olyan korlátozás, amely diszkriminatív helyzetet eredményez.

Az Alkotmánybíróság ezen kívül az emberi méltóság sérthetetlen jellegét emelte ki, valamint azt, hogy annak belső magja korlátozhatatlan. Egy ide tartozó, az emberi méltósághoz való jogból levezethető alapvető jog például a névjog. A saját névhez való jog, mint az ember önazonosságának kifejezője abszolút szerkezetű alapjog, vagyis az állam által nem korlátozható. A névjog más elemei ugyanakkor, így a névválasztás, illetve a névváltoztatás, névmódosítás, a jogalkotó által alkotmányosan korlátozhatóak.

Az AB megerősítette korábbi gyakorlatát, amely szerint alapvető jognak minősül a transzszexuálisok esetében a névváltoztatáshoz való jog. Sőt, a nemváltoztatással összefüggő névváltoztatás speciális névváltoztatásnak minősül, amelynek alapja az „EMBER” önazonossága és az egyenlő emberi méltóság sérthetetlensége. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e speciális névváltoztatás, minthogy az a személy identitásának alapvető meghatározója, saját névhez való jogként a névjog korlátozhatatlan tartományába tartozik.

[htmlbox BDT]

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a Magyarországon kialakult gyakorlat a nemzetközi standardokkal összhangban nem követeli meg a jogi értelemben vett nem- és névváltoztatás előfeltételeként a nemi megerősítő beavatkozások elvégzését, azonban a szabályozás személyi hatálya csupán a magyar állampolgárokra terjed ki. Az AB utalt az Emberi Jogok Európai Bíróságának és a német Szövetségi Alkotmánybíróság transzszexuálisokkal kapcsolatos döntéseire is, amelyek közül kiemelendő a 2006. július 18-án hozott határozat. Ebben a testület megállapította, hogy a transzszexuális személyekre vonatkozó törvény sértette a német Alaptörvényt, mivel annak hatálya nem terjedt ki a jogszerűen és huzamosan Németországban tartózkodó nem német állampolgárokra, amennyiben azok származási országában nincs lehetőség a nemváltoztatásra. A német jogalkotó ezt követően terjesztette ki a szabályozás személyi hatályát.

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mind az általános névváltoztatási eljárás, mind pedig a nemváltozással együtt járó névváltoztatási eljárás lehetősége csupán a magyar állampolgárok számára adott, ami azt a paradox helyzetet eredményezi, hogy a származási országában üldözött fél Magyarországon sem tudja jogilag elismertetni a tényleges nemét. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e különbségtétel szabályozási hiányosságként értékelhető, a külföldiekre vonatkozó szabályozás teljes hiánya pedig az emberi méltósághoz való jog aránytalan korlátozását, illetve diszkriminatív helyzetet eredményez. Az AB szerint ez nem fogadható el azon jogszerűen letelepedett nem magyar állampolgárok (például nemzeti letelepedési engedéllyel rendelkező, menekült, oltalmazott, hontalan) névváltoztatáshoz való jogát illetően, akinek a származási országában nem biztosított a névváltoztatási eljárás lehetősége. Ezért az Alkotmánybíróság jogalkotásra hívta fel az Országgyűlést, amelynek megtörténtét követően a jelen ügy indítványozójának is módja lesz igénye ismételt érvényesítésére.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Sulyok Tamás volt.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.