AB: választási időszakban különbség lehet tény és tény között

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Kvk.IV.37.367/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.

1. Az alapügy

Az indítványozó kifogást nyújtott be a Pest Megye 5. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (OEVB). Kifogásában előadta, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2018. március 12-én egy olyan plakátot helyezett ki Fót település utcáin, amelyen az indítványozó képmása és az a szöveg szerepelt, hogy „Az Ön képviselője; Tuzson Bence 2014 óta egyszer ejtette ki Fót nevét az Országgyűlésben”. Elsősorban azt sérelmezte, hogy a plakáton olyan állítás szerepel, amely álláspontja szerint valótlan, mivel csak az utóbbi négy hónapban több alkalommal említette a választókerületéhez tartozó települést parlamenti felszólalásaiban (volt, hogy egy felszólalásában több ízben is). Ennek alátámasztására internetes elérhetőséggel megjelölve csatolta a 2018. február 20-án, a 2017. december 12-én, valamint a 2017. november 20-án elhangzott felszólalásait.

[multibox]

Az OEVB helyt adott a kifogásnak, és a Jobbikot eltiltotta a további jogsértéstől. Az OEVB szerint a plakáton szereplő állítás tényállításnak minősül, és ebből kifolyólag nem áll az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének oltalma alatt, a véleménynyilvánítás szabadsága ugyanis nem adhat teret valótlan tényállításokon alapulva más személyre vonatkozóan valótlan tények közlésére.

Fellebbezés következtében azonban az NVB a döntést megváltoztatta és a kifogást elutasította. Az NVB határozatának indokolása az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozatából és a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatából kiindulva megállapította, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a választási kampányban magasabb szintű védelmet élvez. Az NVB szerint a kifogásolt kijelentés a plakátot kihelyező jelölő szervezet politikai véleményének tekinthető, amellyel a választópolgárokat szólítja meg, az ő figyelmüket kívánta felhívni, és hangsúlyozta továbbá azt is, hogy a politikai vélemény vitatására és cáfolatára az indítványozónak a választási kampány során minden törvényes lehetősége adott.

Az indítványozó felülivzsgálati kérelme után a Kúria az NVB határozatát helybenhagyta. A végzés rögzítette, hogy a vizsgált ügyben a közszereplők kritizálhatóságával kapcsolatos probléma merült fel, és mivel a sérelmezett szöveg kampányidőszakban hangzott el, így a választási kampány speciális szabályai az irányadóak rá. Kiemelte továbbá azt is, hogy a politikai közszereplők vonatkozásában a kritika határai szélesebbek, mint más személyek esetében.  Végül a Kúria arra az eredményre jutott, hogy szerinte az NVB helyesen mérlegelt, ugyanis a sérelmezett plakáton lévő túlzó kijelentésben rejlő vélemény arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy az indítványozó mennyit foglalkozott az adott település ügyeivel, amely kijelentés cáfolata alkalmas eszköz lehet a kampány hátralévő részében a választók meggyőzésére, és mint ilyen a közéleti vita részének tekinthető. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybíróságoz.

2.  A döntés indokai

A döntés befogadása során az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek azt tekintette, hogy egy grammatikai szempontból állító mondat vonatkozásában a bizonyíthatósági teszttel vizsgálható, azaz objektíven cáfolható tényállítás esetén miként érvényesülhet a véleménynyilvánítás szabadsága.

A támadott bírói döntés vizsgálatakor az alkotmányjogi értékelés kiindulópontja egyrészt az volt, hogy a közügyekkel összefüggő vélemények kinyilvánítását a szólásszabadság különös erővel védelmezi, és a közügyek megvitatásának lényegi részét jelentik a közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások: a társadalmi, politikai viták jelentős részben éppen abból állnak, hogy a közélet szereplői, illetve a közvitában résztvevők egymás elképzeléseit, politikai teljesítményét és azzal összefüggésben egymás személyiségét is bírálják. Másrészt az Alkotmánybíróság a szólásszabadságnak ebben a különösen védett körében is érvényesnek tartja a vélemények és a tényállítások megkülönböztetésének relevanciájáról mondottakat, amely szerint a vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, valamint a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt. Az adott közlés védelmére vonatkozó alkotmányjogi mérce meghatározásakor tehát a közügyek vitáján belül is fontos kérdés, hogy a közlés értékítéletnek vagy tényállításnak minősül-e.

[htmlbox valasztojogi_komm]

A döntés emlékeztet: a választási kampányt az Alkotmánybíróság következetesen olyan szituációnak tekinteti, amelyben a lehető legerősebben jönnek számításba a közügyek minél szabadabb vitája melletti érvek, és ahol leginkább helye van a politikai programokról és a jelöltek alkalmasságáról vallott vélemények akár túlzó, felfokozott megfogalmazásának. Az AB szerint ezért a kampány során a tényállításokra vonatkozó teszt alkalmazására kifejezetten szűk körben van csak lehetőség, vagyis a tényállítás alkotmányjogi fogalmát megszorítóan kell értelmezni.

Ennek eredményeként az AB  arra a jövetkeztetésre jutott, hogy a politikai vitának a választási kampány során különösen is felfokozott körében a tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával. Nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók, hanem a vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára. Így ha egy kijelentés közvetlenül a közéleti szereplők politikai tevékenységére, programjára vagy közéleti hitelességére, alkalmasságára vonatkozik, akkor vélelmezhető, hogy a választópolgárok a közlést véleményként értékelik.

Az Alkotmánybíróság ez alapján arra jutott, hogy a Kúria döntése a megfelelő alkotmányossági megfontolásokon nyugszik, ezért a panaszt elutasította. Fontos megjegyzést tett ugyanakkor a testület a döntés végére, amely szerint a kampány folyásának nagy teret engedő gyakorlata nem azt jelenti, hogy a jelöltek bármilyen valótlan információt, állítást terjeszthetnek egymásról. Ennek határa az, hogy ha a megnyilatkozásnak észszerűen még a kampány körülményei között sem tulajdonítható olyan jelentés, amely szerint a közlést a választók az érintett múlt- vagy jövőbeli politikájára vagy a jelölt alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként értelmezik, akkor helye lehet a közlő valótlan tényállítás miatt történő felelősségre vonásának. Vagyis minél közvetettebb módon kötődik egy kijelentés a jelölt politikai tevékenységéhez, programjához, illetve minél önállóbb jelentősége és minél nagyobb súlya van a megnyilvánulás ténybeli elemének, annál inkább sor kerülhet arra, hogy az állítás jogszerűségének megítélésére valóban a tényállításokra irányadó követelmények alapján kerüljön sor.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Schanda Balázs volt.

---