Adatvédelem az egészségügyben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az egészségügyben különösen érzékeny, szenzitív adatok kezelését valósítják meg, – ide értve a beteg egészségi állapotával, és az orvosi titokkal összefüggő adatokat és azok továbbítását –, melyek fokozott oltalomra méltóak, ezért az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény speciális szabályokat ír elő.


Már a preambulum is rögzíti, hogy az egyén – azaz az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Info tv.) 3. § 1. pontja szerinti érintett, azaz az adatkezeléssel közvetlenül vagy közvetetten azonosítható bármely természetes személy – egészségügyi adatai olyan, ún. szenzitív adatok, melyek fokozott oltalomra méltóak – különösen ezek gépi, informatikai úton történő kezelésekor, hiszen e technológia önmagában is fokozott adatbiztonsági veszélyeket hordoz magában.

A számítástechnika fejlődése következtében az elmúlt néhány évtizedben szerte a világon robbanásszerűen megnövekedett az információ-áramlás. Ez a nagyfokú információ-áramlás egyúttal megkönnyítette az adatokhoz való hozzáférést is, ami igen nagy veszélyeket hordoz mind az egyes ember, mind az érintett szervezetek tekintetében. Fokozott mértékben igaz ez a szenzitív adatokra, ahova – talán az egyik legérzékenyebbnek tekinthető – egészségi állapotra vonatkozó adatok is tartoznak. 

E szenzitív adatok rendeltetésszerű felhasználása elkerülhetetlenül szükséges az egészségügyi ellátó szektorban. A törvény az egészségügyi ellátó-hálózattal kapcsolatba került vagy kerülő személyek – tehát nem feltétlenül csak betegek – személyiségi jogait védi az adatokhoz való illetéktelen hozzáféréssel szemben, lehetőség szerint nem gátolva az adatok célhoz rendelt hatékony felhasználását.

A szektor működését a szabályozás annyiban megkönnyíti, hogy főszabályként felállítja azt a vélelmet, mely szerint önkéntesen igénybe vett ellátásoknál az egészségügyi intézményhez való fordulás egyben – ráutaló magatartással megadott – felhatalmazást, hozzájárulást is jelent az egészségügyi szolgáltató, mint adatkezelő számára az érintett adatainak kezelésére. A jogszabály pontosan körülhatárolja, hogy milyen célból, milyen adatokat lehet gyűjteni, szabályozza az adatkezelésre jogosult személyek körét.

Alapelve az önkéntesség, amelyet csak néhány, a köz érdekében szükséges esetben tör át a kötelező jelleg (pl. fertőző betegségek esetén, egyes szűrő és alkalmassági vizsgálatok elvégzésekor, vagy bizonyos hatósági megkeresésekre) – szem előtt tartva a szükségesség-arányosság alkotmányjogi elveit is.

A Szerző – dr. Hanti Péter – gyakorló orvosként, biztosítási és egészségügyi szakjogászként gyakorlati tapasztalatai alapján mutat rá a szabályozás összefüggéseire, sajátosságaira, és hiányosságaira is.

A CompLex Kiadó gondozásában megjelent

A kommentár az Adatvédelmi törvény és az új Polgári Törvénykönyv kapcsolódó rendelkezéseit is tartalmazza és összefüggéseiben magyarázza, ezáltal biztosítja mind az elméleti, mind a gyakorló szakemberek számára a teljes rálátást. A kommentár műfajának megfelelőn a szerző az egyes paragrafusokhoz rendelten magyarázza a jogszabályt, azzal a céllal, hogy a mindennapokban használható segédletet készítsen az egészségügyi joggal foglalkozó, valamint az egészségügy területén dolgozó szakembereknek.

Kommentár az egészségügyi adatvédelmi törvényhez

Jogtár kiegészítő – Kommentár az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényhez

 


Kapcsolódó cikkek

2022. november 29.

Itt a fogyasztóihitel-törvény kompakt kommentárja – 1. részlet

Sorozatunk a közvéleményt visszatérően foglalkoztató kérdésben, összesen öt részletben ismerteti a Wolters Kluwer új kommentárját, mely a fogyasztói hitelekről szóló törvény értelmezésében segít eligazodni – nemcsak jogászoknak.

2022. november 29.

A fizetésképtelenségi eljárás hatása az egyedi végrehajtásokra a fizetésképtelenségi rendelet kontextusában

Jelen tanulmányban azt a kérdést járjuk körül az uniós jog szempontjából, az Európai Unió Bírósága esetjogának az elemzésével, hogy a fizetésképtelen adós ellen valamely, a főeljárás államától különböző tagállamban indított egyedi végrehajtás védelemben részesülhet-e a fizetésképtelenségi főeljárás fizetésképtelenségi jogával (a lex concursus-al) szemben a dologi jogokat védő rendelkezés alapján.