Az adósságrendezési eljárásoknál az 50 000 Ft alatti tartozásokat is fel kell tüntetni

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2020. január 3.
Címkék: , , ,
Rovat: ,
A természetes személyek adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelemben az adósnak valamennyi tartozását fel kell tüntetnie, így az 50 000 Ft alatti tartozásokat is – a Kúria eseti döntése.   Ami a tényállást illeti, az adós és az adóstárs természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet terjesztett elő a főhitelezőnél. A Családi Csődvédelmi Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) lefolytatta a jogosultságvizsgálatot, mely alapján megindult az eljárás. A főhitelező arról tájékoztatta a Szolgálatot, hogy az adós és adóstárs négy fennálló követelést elmulasztott bejelenteni…

A természetes személyek adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelemben az adósnak valamennyi tartozását fel kell tüntetnie, így az 50 000 Ft alatti tartozásokat is – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az adós és az adóstárs természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet terjesztett elő a főhitelezőnél. A Családi Csődvédelmi Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) lefolytatta a jogosultságvizsgálatot, mely alapján megindult az eljárás.

A főhitelező arról tájékoztatta a Szolgálatot, hogy az adós és adóstárs négy fennálló követelést elmulasztott bejelenteni a bíróságon kívüli adósságrendezés kezdeményezésekor. A Szolgálat ez alapján a bíróságon kívüli adósságrendezés sikertelen lefolytatásának tényét az ARE nyilvántartásba bejegyezte.

Az első- és másodfokú eljárás

A bíróság megállapította, hogy az adós és adóstárs négy követelés tekintetében nem tett eleget bejelentési kötelezettségének, ezért az adós adósságrendezés iránti kérelmét hivatalból elutasította.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú döntést. Megállapította, hogy a négy hitelezői igény közül nem került bejelentésre egy 19 697 Ft összegű folyószámlahitel, és egy 39 460 Ft összegű személyi kölcsön.

Az adós és adóstárs arra hivatkoztak, hogy tudomásuk szerint nem kellett bejelenteniük az 50 000 Ft alatti tartozásaikat. Mindezt arra alapozták, hogy a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény szerint hitelezőnek minősül a bírósági adósságrendezés kezdő időpontjától a bírósági adósságrendezés záró időpontjáig az a szervezet vagy természetes személy, amelynek, illetve akinek az adóssal szemben kamatokkal, egyéb járulékokkal növelten 50 000 forintot meghaladó összegű, az adós által elismert vagy nem vitatott, hatósági vagy bírósági úton érvényesíthető pénzkövetelése vagy pénzben meghatározott követelése keletkezik [5. § 26. pont b) pont]. Másrészt, hogy az adósságrendezési eljárás kezdeményezése előtt keletkezett 50 000 forintot meg nem haladó, bírósági vagy hatósági úton behajtható tartozásokat az adósnak az eljárás kezdeményezésekor elkülönítetten be kell mutatnia [26. § (11) bekezdés]. A bíróság szerint azonban csak akkor van jelentősége az 50 000 Ft értékhatárnak, ha a hitelezői igény az adósságrendezés iránti kérelem előterjesztését követően keletkezett.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az adós és adóstárs szerint olyan tájékoztatást kaptak a Szolgálattól, hogy az 50 000 Ft alatti igényeket nem kell bejelenteni. Semmi nem indokolta, hogy bár a nagyobb összegű követeléseiket bejelentették, ezeket megpróbálták volna eltitkolni. Nem lehet célja a törvényalkotónak az ilyen kis összegű követelések feltüntetésének elmulasztása miatt az adós és az adóstárs munkahelyének, lakásának, elvesztése. Az adós és az adóstárs ráadásul a két kis összegű követelést a tudomásra jutásukat követően azonnal kifizették. Sérelmezték, hogy bár a törvény a kölcsönös együttműködési kötelezettséget írja elő, de sem a főhitelező, sem a Szolgálat, sem az elsőfokú bíróság nem próbálta meg hiánypótlás keretében tisztázni az adóssal és adóstárssal, hogy valóban fennáll-e a két követelés.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy az eljárás megindításakor a főhitelezőnek és a Szolgálatnak is meg kell vizsgálnia az adós által kitöltött nyomtatványokat, és egyeztetnie kell az adóssal. Miután azonban az adós nem tüntette fel az 50 000 Ft alatti tartozásait, és az ilyen kis összegű tartozások nem is kerülnek feltöltésre a KHR rendszerbe, ezért sem a főhitelező, sem a Szolgálat nem tudta hiánypótlásra felhívni az adóst e vonatkozásban az adósságrendezésről szóló hirdetmény közzététele előtt. Az, hogy két tartozásukat az adós és az adóstárs időközben esetlegesen kiegyenlítették, az adott ügyben nem a másodfokú határozat rendelkező részére tartozó kérdés volt, az ügy mikénti érdemi elbírálását nem befolyásolta.

A törvény alapján az adósnak és az adóstársnak valamennyi, bármilyen kis összegű tartozását be kell jelentenie az adósságrendezési eljárás kérelmezésekor a nyomtatványokon. Ugyanakkor a 26. § (11) bekezdés az adósságrendezési eljárás kezdeményezése előtt keletkezett 50 000 Ft-ot meg nem haladó, bírósági vagy hatósági úton behajtható tartozások adós általi elkülönített bemutatását írja elő abból a célból, hogy azok az adósságrendezési eljárás során a családi vagyonfelügyelő jóváhagyását követően kifizethetők legyenek.

A törvény szerint hitelező a bíróságon kívüli adósságrendezési eljárásban, továbbá a bírósági adósságrendezési eljárásban a bírósági adósságrendezés kezdő időpontjáig az a szervezet vagy természetes személy, akinek az adóssal szemben jogerős vagy előzetesen végrehajtható határozaton vagy olyan okiraton alapuló követelése van, amely alapján közigazgatási vagy bírósági végrehajtás elrendelésének vagy végrehajtáson kívüli zálogértékesítésnek van helye, vagy a végrehajtást már elrendelték, illetve a zálogtárgyat értékesítésre kijelölték [5. § 26. pont aa) pont]. Ezen felül pedig az, akinek az adós által elismert vagy legalább 80%-os mértékben nem vitatott, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett követelése van az adóssal szemben [5. § 26. pont ab) pont]. A hivatkozott 26. § (11) bekezdés korlátozza az 50 000 Ft alatti bemutatandó tartozásokat arra a körre, amikor az adós által elismert vagy legalább 80%-os mértékben nem vitatott, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett követelése van az adóssal szemben.

A Kúria hangsúlyozta, hogy a 26. § (11) bekezdésben a nem vitatott vagy elismert követelések nem találhatók. Miután maga a törvény különítette el e két hitelezői csoportot az 5. § 26. pont a) pontjában, a 26. § (11) bekezdésében szereplő bemutatási kötelezettség is csak a már az aa) alpontban behajtható kötelezettségekre vonatkozik. Ezért az 5. § 26. pont ab) alpont szerinti tartozások, amelyeket nem kell külön bemutatni, olyan tartozásai az adósnak, amelyet az adósnak fel kell tüntetnie a kérelmében, és melyeket a hitelezőknek be kell jelenteniük. A Kúria álláspontja szerint téves az a jogi álláspont, hogy az 50 000 Ft alatti tartozásokat nem kell feltüntetnie az adósnak. Az általa elismert tartozásokat és a törvény 5. § 26. pontja ab) alpontja szerinti tartozásait is fel kell sorolnia, s ez utóbbiakat külön listán is be kell mutatnia.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Gfv. VII. 30.336/2018.) a Kúriai Döntések 2019/12. számában 329. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2015. évi CV. törvény 5. §, 26. § (11) bekezdés.

Kapcsolódó cikkek:


Az ügyész a bíróság előtti eljárása közhatalmi tevékenység
2019. december 5.

Az ügyész a bíróság előtti eljárása közhatalmi tevékenység

Az ügyész a bíróság előtti eljárásban közhatalmi tevékenységet folytat; közhatalmi szerv hatáskörében eljárva ügyészi szolgálati viszonya alapján gyakorolja az ügyészt megillető jogokat és tesz eleget az ügyészt terhelő kötelezettségeknek – a Kúria eseti döntése.