Az alapítványi célokat veszélyeztető kuratórium


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha a kezelőszervezet tevékenységével veszélyezteti az alapítvány céljának megvalósulását, nem az alapítónak, hanem az alapítványnak okozhat kárt. Ezért az alapítvány új kezelőszervének nyilvántartásba vétele iránti perben az alapító arra hivatkozással, hogy a kuratórium az alapítványi célokat veszélyezteti, az alapítvánnyal, illetve a kezelőszerv tagjaival szemben nem terjeszthet elő megalapozottan a tagok törlésére és az új kezelőszervezet tagjainak nyilvántartásba vételére irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.


Ami a tényállást illeti, a felperes a civil szerveztek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (Cnytv.) 56. § (3) bekezdésére tekintettel nyújtott be keresetet az alapítvány új kezelőszervezete nyilvántartásba történő bejegyzésére. Egyúttal a Polgári Perrendtartás (Pp.) 156. § (1) bekezdésére alapítottan ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztett az új kezelőszervezet nyilvántartásba vétele és a korábbi kezelőszervezet tagjainak nyilvántartásból való törlése iránt. Hangsúlyozta, hogy az alapítvány bankszámlájáról történő szolgáltatásnak, valamint az állami támogatások folyósításának a felfüggesztése súlyos anyagi terhet ró az alapítványra, illetőleg az általa fenntartott szakképző iskolára; a működésüket ellehetetleníti, és csak az új kezelőszerv nyilvántartásba vételével folytathatja az alapítvány a tevékenységét. Állította, hogy a visszahívott kuratóriumi elnök nemcsak korábbi intézkedéseivel, hanem a visszahívását követően tett lépéseivel is veszélyezteti az alapítvány célját. Utalt egy folyamatban lévő büntetőeljárásra is.

A másod- és a harmadrendű alperes az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását kérte, az új kezelőszervezet nyilvántartásba vételét ellenezték.

Az elsőfokú bíróság végzése

Az elsőfokú bíróság végzésével ideiglenes intézkedéssel elrendelte az elsőrendű alperesi alapítvány nyilvántartott adataiban, a kezelő szervezet tagjaiban bekövetkezett változás átvezetését.

Végzése indokolásában a Pp. 156. § (1) bekezdés felhívásával a korábbi nem-peres eljárás iratai, illetőleg a keresetlevélhez csatolt okiratok alapján megállapította, hogy az alapítvány képviselete tekintetében egy függő jogi helyzet áll fenn; az alapítványnak a bíróság által nyilvántartásba vett kuratóriuma van, ugyanakkor a jelen per az új kuratórium bírósági nyilvántartásba vételére és a jelenleg nyilvántartásba vett kuratórium tagjainak törlésére irányul. Az alapítvány céljának folyamatos megvalósítása, az oktatási intézmény fenntartása, mindennapi működése érdekében elengedhetetlennek tartotta, hogy az alapítvány az őt megillető támogatásokat megkapja, illetőleg bankszámlájához folyamatosan hozzáférhessen. Ez azonnali jogvédelmet igénylő állapot, és szükségessé teszi, hogy az alapító által jelölt új kezelőszervet ideiglenes jelleggel, de az előzetes végrehajthatóság folytán azonnali hatállyal bírósági nyilvántartásba vegyék.

A fellebbezések tartalma

A másod- és harmadrendű alperesek fellebbezésükben tartalmilag az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását indítványozták. Álláspontjuk szerint az ideiglenes intézkedés eljárási törvényben meghatározott feltételeinek hiányában nem kerülhetett volna sor a végzés meghozatalára. Fenntartották a nem-peres eljárásban tett nyilatkozataikat és hangsúlyozták, hogy magatartásukkal összefüggésben sem az alapítvány céljai, sem a szakképző iskola működése nem került veszélybe; minden szempontból a hatályos jogszabályi rendelkezésnek megfelelően jártak el. Nem vitatták, hogy az alapítvány bankszámlája feletti tranzakciók teljesítését a bank felfüggesztette, hasonlóan az államkincstári támogatás folyósításához. Mindezek azonban – megítélésük szerint – a jogszabályok által biztosított jogorvoslati joggyakorlásuk eredményeként kialakult sajátos helyzetből fakadnak. Alaptalannak tartották a felperes állítását, hogy a kuratóriumi elnök a visszahívását követően tett lépésével veszélyezteti az alapítvány célját. Álláspontjuk szerint valótlan az is, hogy a másod rendű alperessel szemben büntetőeljárás folyna. A támogatások felfüggesztésére azért került sor, illetve a banki ügyintézés éppen azért szenved hátrányt, mert ezeken a helyeken az ideiglenes intézkedéssel törölni rendelt eredeti kuratórium van nyilvántartva. Ha a működés elé az alapító nem gördítene akadályt, úgy semmi nem gátolná elsőrendű alperes hatékony pénzügyi működését, a támogatásoknak az iskolához történő eljutását.

A felperes az észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. Hivatkozott az 1959. évi IV. tv. (1959-es Ptk.) 4. § (1) bekezdésére, részletes előadást tett az alapítványi célok veszélyeztetése körében. Utalt a másodrendű alperes felé tett felhívásaira, az azt alátámasztó tényekre, amelyek alapján megítélése szerint jogosan vonta vissza a korábbi kuratórium kijelölését. Utalt a korábbi nem-peres eljárásban benyújtott iratokra is, valamint az alapító okiratban rögzített, a kuratóriumnak az alapító felé fennálló beszámolási kötelezettségére. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét – megítélése szerint – az alperesek által előidézett helyzet szükségessé tette, amely az alapítvány céljának folyamatos megvalósítását, a mindennapi működést akadályozta.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

Ha a kezelőszervezet tevékenységével veszélyezteti az alapítvány céljának megvalósulását, nem az alapítónak, hanem az alapítványnak okozhat kárt

A nyilvántartási adatok szerint az elsőrendű alperesi alapítvány kezelőszervezete a háromtagú kuratórium. A rendelkezésre álló iratok alapján az alapítvány alapítója, a felperes részben a kezelő szerv tagjának lemondása, részben az alapítvány célját veszélyeztető magatartása miatt az 1959-es Ptk. 74/C. § (6) bekezdése alapján a kezelőszervezet kijelölését visszavonta és új kezelőszervezetet jelölt ki. Az e tények nyilvántartásba vétele iránti nem-peres eljárás a Cnytv. 56. § (3) bekezdése alapján eredményre nem vezetett, így a Cnytv. 56. § (3) bekezdése alapján az 57. § (1) bekezdése szerint az alapító keresetlevéllel kezdeményezhette az alapítvány új kezelőszervezete kijelölésének nyilvántartásba történő bejegyzését. A jelen peres eljárás tehát az alapítvány új kezelő szervezete nyilvántartásba történő bejegyzésére irányul, melyet az alapító a Cnytv. 57. § (1) bekezdése értelmében az alapítvány és a nyilvántartásban szereplő kezelőszervezet tagjai ellen indított meg.

A Cnytv. 57. § (3) bekezdése kimondja, ha a bíróság a keresetlevélben foglaltaknak helyt ad, a jogerős ítélet alapján hivatalból kell módosítani a nyilvántartás adatait, az ítélet miatt bekövetkezett változásról végzést hozni nem kell. A peres eljárás tárgyát kell képeznie, hogy a felperes, mint alapító igazolja, a kezelőszervezet, illetőleg annak tagja tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti, ezért a kezelőszervezet visszahívása megalapozott volt a részéről, az új kijelölt kezelőszervezet nyilvántartásba történő bejegyzése indokolt.

A Cnytv. a polgári peres eljárásra az illetékes bíróság meghatározásán túlmenően [Cnytv. 57. § (1) bekezdés] külön eljárási szabályt nem tartalmaz, így az ideiglenes intézkedés iránti kérelem törvényi feltételeinek meglétét a Pp. 156. § (1) bekezdésében foglaltak alapján, kérelemhez kötötten kellett a bíróságnak vizsgálnia.

A Pp. 156. § (1) bekezdés értelmében a bíróság kérelemre ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a kereseti kérelemben, illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A kérelmezőnek a kérelmet megalapozó tényeket valószínűsítenie kell. Az ideiglenes intézkedés célja tehát, hogy az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzésére biztosítson azonnali jogvédelmet a kérelmező számára. A Pp. 156.§ (1) bekezdésben meghatározott vagylagos feltételek egyikének fennállása esetén vizsgálnia kell a bíróságnak azt is, hogy az ideiglenes intézkedésből folyó hátrány ne haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A Pp. 156. § (1) bekezdés első fordulatában meghatározott közvetlenül fenyegető kár, amelynek elhárítása ideiglenes intézkedéssel indokolt, akkor merülhet fel, ha valamely jogellenes magatartás ismétlődése vagy a jogellenes helyzet fennmaradása kárt idézhet elő. A jogszabályhely alapján a kérelmezőt kell, hogy közvetlenül kár fenyegesse, amely a kérelmezővel ellenérdekű fél jogellenes magatartására vezethető vissza. A felperes kérelme az 1959-es Ptk. 74/C. § (6) bekezdésén alapul, így ezen anyagi jogszabály nem hagyható figyelmen kívül a Pp. 156. § (1) bekezdés alkalmazhatósága körében. Ebből pedig az következik, hogy jelen esetben a felperesnél közvetlenül fenyegető kár fel sem merülhet. Az alapító és az alapítvány ugyanis egymástól elkülönülő személy. Az alapítvány olyan önálló jogi személy, amely fölött az alapító csak jogszabályban meghatározott jogokkal rendelkezik, így például a Ptk. 74/C. § (6) bekezdésében meghatározott kuratórium kijelölésének visszavonási jogával. Ha a kezelőszervezet tevékenységével veszélyezteti az alapítvány céljának megvalósulását, nem az alapítónak, hanem az alapítványnak okozhat kárt, ezen okból a kérelmezőt közvetlenül fenyegető kár nem állhat fenn.

A jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása fel sem merülhet a jelen esetben, hiszen maga a keresetindítás, a kereset tárgya a fentiekben hivatkozott jogszabályok alapján éppen ennek ellenkezőjét támasztja alá, illetve a keresettel elérni akart cél is ennek ellenkezője.

A Pp. 156. § (1) bekezdése a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelmét is megjelöli, mint ideiglenes intézkedéssel védendő érdeket azzal a további feltétellel, hogy az intézkedéssel okozott hátrány ne haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. E feltétel vizsgálatánál sem hagyható figyelmen kívül a kereset elbírálására irányadó anyagi jogszabály. Jelen esetben a kérelmező az alapítvány alapítója. Az alapítvány nyilvántartásba vételét követően az alapító és az alapítvány egymástól függetlenné válik. A 1959-es Ptk. szabályozási rendjében ezt követően az alapító rendelkezési joga az alapítvánnyal szemben csak és kizárólag a törvény által meghatározott esetekben érvényesül, így a jelen kereset alapját képező 1959-es Ptk. 74/C. § (6) bekezdésének megfelelően. E paragrafusból következik, hogy kezelőszervezet visszavonására és új kezelőszervezet kijelölésére akkor van lehetőség, ha a kezelőszervezet az alapítványi célok megvalósítását veszélyezteti. Ilyen alapítványi célt veszélyeztető lehet a kurátorok személyében beállt változás, a kuratóriumnak az alapító okiratban meghatározottal ellentétes működése vagy a jogszerű tevékenység elmaradása, az alapítvány vagyonának az alapítvány céljával ellentétes célra történő felhasználása, a kuratórium elnöke nem tisztségének megfelelő eljárása. Mindebből következően az alapító a Ptk. 74/C. § (6) bekezdése alapján nem saját kívánsága vagy saját érdekei szerint élhet a kijelölés-visszavonás jogával. Az alapító csak akkor jogosult a már nyilvántartásba vett kezelőszervezet kijelölésének visszavonására, ha a kezelőszervezet vagy az egész szervezetre kihatóan annak tagjának vagy tagjainak tevékenysége ténylegesen és valóságosan olyan veszélyhelyzetet teremt vagy teremtett, amely az alapítványi cél megvalósulását meghiúsította, illetőleg arra alkalmas. A jelen perben – a Cnytv. már idézett rendelkezéseire is figyelemmel – az alapító felperesnek kell bizonyítania, hogy a kuratórium, illetőleg a kuratórium valamely tagja az alapítványi célt veszélyeztető magatartást tanúsított.

Ebből az is következik, hogy a felperesnek, mint alapítónak az alapítvány vonatkozásában kell a jogellenes, az alapítványi célt veszélyeztető II-III. és negyedrendű alperesi magatartást bizonyítania, azaz az elsőrendű alperes vonatkozásában merülhet fel védendő érdek a működésének fenntartása érdekében.

A keresetet megalapozó anyagi jogszabályból tehát okszerűen következik, hogy jelen esetben a kérelmező alapító jogvédelme nem merülhet fel. A Cnytv. már idézett rendelkezései éppen azt a célt szolgálják, hogy az alapító önhatalmúlag ne élhessen a kezelőszervezet kijelölése visszavonásának a jogával; hiszen ha a kezelőszervezet tagjai vitatják az alapító által a kezelőszervezet visszavonására felhozott tényeket, nem-peres eljárásban nincs is lehetőség az új kezelőszervezet nyilvántartásba vételére. A Cnytv. 57. § (1) bekezdése szerint peres eljárásra van szükség, amelyet az alapítónak kell megindítania az alapítvány és a kezelőszervezet tagjai ellen. E peres eljárásban kell az alapítónak bizonyítania, hogy alappal jelölt ki a kezelőszervezet visszavonásával új kezelőszervezetet, és így az 1959-es Ptk. 74/C. § (6) bekezdésében foglalt jogosultságát megfelelően gyakorolta. A törvényi szabályozás tehát nem az alapítót védi és az alapító jogát tartja elsődlegesnek, hanem éppen azt akarja megakadályozni, hogy az alapító visszaélésszerűen gyakorolhassa az alapítvány tekintetében a már nyilvántartásba vett kuratórium visszavonásának és új kuratórium kijelölésének a jogosultságát. A kérelmező alapító oldalán ezért a különös méltánylást érdemlő jogvédelem szükségessége nem állapítható meg, így a Pp. 156. § (1) bekezdés harmadik fordulata szerinti feltétel sem áll fenn. Ebből következően már nem is kellett vizsgálni, hogy az intézkedéssel okozott hátrány meghaladja-e az intézkedéssel elérhető előnyt.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

Mindezek alapján a Pp. 156. § (1) bekezdése szerint az ideiglenes intézkedés elrendelésének törvényi feltételei a jelen esetben nem voltak megállapíthatók, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 259. paragrafusa alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdés értelmében az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 4. Pkf. 26 096/2014/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/10. számában 168. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.