Az együtt nem működő vezetővel szemben kiszabható bírság

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A felszámolóval nem együttműködő vezetővel szemben alkalmazandó bírság kettős célt szolgál: egyrészt a törvényben előírt kötelezettségei teljesítésére való rászorítását, másrészt a mulasztás szankciója. Ha a kötelességének objektív okból nem képes eleget tenni, a gazdálkodó szervezet vezetőjével szembeni bírság kiszabása indokolatlan – a Debreceni Ítélőtábla eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2014. november 17-ei kezdő időponttal rendelte el. Felszámolóként a D. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot (a továbbiakban: felszámoló) jelölte ki.

Az elsőfokú bíróság a végzésében az adós vezető tisztségviselőjét, N. N.-t 50 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A végzés indokolása szerint N. N.-t mint az adós szervezeti képviselőjét az elsőfokú bíróság 2014. december 9-én kézbesített végzésében felhívta az 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 31. §-ában meghatározott kötelezettségei teljesítésére, figyelmeztetve őt a mulasztás jogkövetkezményeire. A felszámoló 2015. március 6-án arról tájékoztatta a bíróságot, hogy az adós szervezeti képviselője a Csődtv. 31. §-ában írt kötelezettségeinek a bíróság felhívásai ellenére sem tett eleget, amire tekintettel bírság kiszabását indítványozta. Ezért az elsőfokú bíróság a képviselőt a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján pénzbírsággal sújtotta, amelynek összegét mérlegeléssel állapította meg, mivel a vezető tisztségviselőnek a gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett jövedelme a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható.

A fellebbezés tartalma

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a megbírságolt vezető tisztségviselő fellebbezést nyújtott be. Ebben előadta, hogy a pénzbírságot kiszabó végzésnek ő nem lehet az alanya, mivel azt az elsőfokú bíróság más címre küldte meg, az ő bejelentett lakcíme azonban B., N. tanya 6., amely állításának igazolására fellebbezéséhez mellékelte a lakcímet igazoló hatósági igazolványának fénymásolatát. Álláspontja szerint a felszámoló vélhetően nem „véletlenül” adott meg rossz címet a bíróságnak, hiszen pontosan tudnia kellett, hogy az egyszemélyes gazdasági társaság székhelyeként – a vezető tisztségviselő központi lakcím-nyilvántartási rendszerbe is nyilvántartott lakcímével azonos – cím van bejegyezve. Sérelmezte, hogy a felszámoló már akkor kezdeményezte a megbírságolását, amikor az elsőfokú bíróságtól még át sem vette a hiánypótló levelet.

Állította, hogy a felszámoló felhívásaira minden esetben 15 napon belül válaszolt, ennek igazolására kérte „a postai utánvétes szelvények” bíróság általi beszerzését. Állította: a környezetvédelmi hatóság nyilatkozatának beszerzésére és a pénztáregyenleg átadására vonatkozó felhívást a felszámoló hiánypótló levelére válaszolva pótolta. Sérelmezte azt is, hogy a felszámoló a leveleit a nem létező címre küldte, így azokról vagy értesült, vagy nem.

Fellebbezéséhez mellékelte a felszámolóhoz intézett 2015. március 18-án postára adott levelét, amelyben tájékoztatta arról, hogy a pénztáregyenleg összegét a NAV és a Debreceni Törvényszék által kiszabott szankciók kiegyenlítésére inkasszálták, illetve befizette. A felszámoló által követelt 100 000 Ft megfizetésére csak a köztartozások, bírságok stb. hatóságok felé teljesítendő kifizetések után van lehetőség. Hivatkozott arra is, hogy minden számláján jelenleg is inkasszó van.

A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében előadta, hogy a cégjegyzék hivatalosan közzétett adatából szerzett információja szerint az adós ügyvezetőjének a cégjegyzékbe 2013. június 18-ától bejegyzett lakcímeként az általa megjelölt cím szerepel. Az ügyvezető a felszámolót nem tájékoztatta a cím változásáról, és a hivatalos bejegyzést is elmulasztotta.

Állította, hogy a fellebbezéshez csatolt levelében írtak ellenére a vezető tisztségviselő a mai napig nem küldött a felszámolónak olyan dokumentációt, amely igazolná a pénztáregyenleg hiányát, valamint a Csődtv. 31. § i) pontja alapján a felszámolás költségeire elkülönített céltartalékot sem bocsátotta a felszámoló rendelkezésére.

A Debreceni Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. Az adós elleni felszámolási eljárásban még irányadó, a 2014. október 20. napján hatályos, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 33. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság az adós gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett jövedelmének 50%-áig, vagy ha a vezető jövedelme nem állapítható meg, 1 000 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja a gazdálkodó szervezet vezetőjét, ha a Csődtv. 31. §-ában foglalt kötelezettségét elmulasztotta, vagy azt késedelmesen teljesíti, valótlan adatokat közölt, a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A Csődtv. jelen ügyben irányadó 31. §-a az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelezettségévé teszi a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltár, valamint tevékenységet záró mérleg és adóbevallás (az eredmény felosztása után pedig zárómérleg) készítését, azoknak a felszámolás kezdő időpontját követő 45 napon belül a felszámoló és az adóhatóság számára történő átadását [a) pont], meghatározott iratokról iratjegyzék készítését és annak, valamint az irattári anyagnak, továbbá vagyonleltár szerint az adós társaság vagyonának a felszámoló részére legkésőbb a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül történő átadását, illetve a folyamatban lévő ügyekről, eljárásokról való tájékoztatását [b) pont], az illetékes környezetvédelmi felügyelőség felé jogszabályban előírt nyilatkozat megtételét [c) pont] a Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontjának tárgyát képező jogügyletekről, illetve kötelezettségvállalásról a felszámoló tájékoztatását [d) pont], valamint a felszámolás elrendeléséről a jogszabályban írt személyek és szervek haladéktalan tájékoztatását [e) pont].

A bírói gyakorlat e kötelezettségek elmulasztásának szankciójaként a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján pénzbírság kiszabását akkor tartja jogszerűnek, ha a bíróság az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét előzetesen felhívta kötelezettségei teljesítésére, egyúttal figyelmeztette mulasztása jogkövetkezményeire, és a vezető tisztségviselő a számára engedélyezett határidőben ennek ellenére sem teljesíti kötelezettségeit. A felterjesztett iratokból az ítélőtábla megállapította, hogy a jelen esetben az elsőfokú bíróság 2014. november 17. napján kelt 8. sorszámú végzésében pontosan tájékoztatta az adós képviselőjét a Csődtv. 31. §-ában foglalt kötelezettségei tartalmáról, azok teljesítésének határidejéről, és a mulasztás esetén vele szemben alkalmazható jogkövetkezményekről.

Az irat tartalmával ellentétes, ugyanakkor téves az elsőfokú bíróság végzésének az a ténymegállapítása, hogy az adós szervezeti képviselője a fenti kötelezettségeinek nem tett eleget. A felszámoló ugyanis a 2015. március 6-án érkezett iratában arról tájékoztatta a bíróságot, hogy „a cég iratanyagát az adós volt képviselője postán megküldte”. Beadványa tartalmából az is megállapítható, hogy a vezető tisztségviselő az aláírásával hitelesített tevékenységet lezáró mérleget is megküldte a felszámolónak. 

Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ennek megfelelően módosítja azzal, hogy a felszámoló bejelentése szerint a megbírságolt vezető az általa készített tevékenységet lezáró mérlegben szereplő, pénztáregyenleg szerinti vagyonnal nem számolt el, és nem tett eleget a környezetvédelmi nyilatkozattételi kötelezettségének sem.

Az ekként módosított – és az ítélőtábla által irányadónak tekintett – tényállás alapján tehát azt kellett (lehetett volna) megállapítani, hogy az adós volt vezetője a Csődtv. 31. §-ában írt kötelezettségeit a bíróság felhívására részben [az a) pontban írtak tekintetében] teljesítette, a b) és c) pontban írt kötelezettségeinek azonban felhívás ellenére sem tett eleget. Ezáltal a mulasztása, illetve késedelme kétséget kizáróan megállapítható volt, ezért az elsőfokú bíróság vele szemben jogszabálysértés nélkül alkalmazott pénzbírságot.

A megbírságolt vezető a fellebbezésében azt állította, hogy a felhívásra az illetékes környezetvédelmi felügyelőséghez intézett nyilatkozatot is megküldte a felszámolónak, a pénztáregyenleg szerinti pénzeszközt pedig azért nem adta át, mert az már nem áll a rendelkezésére.

A Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán eltérő rendelkezés hiányában alkalmazandó Pp. 235. § (1) bekezdés második mondata szerint a felszámolási nemperes eljárásokban is lehetőség van a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak. Az ítélőtábla megállapítása szerint a megbírságolt vezető fellebbezésében új tényállítások és új bizonyítékok megjelölésére jogosult volt, és mivel az illetékes környezetvédelmi felügyelőség nyilatkozatának megküldésével kapcsolatos új tényállítását a felszámolónak az elsőfokú bírósághoz 2015. március 12-én 13. sorszám alatti beadványában tett nyilatkozata is alátámasztotta, az ítélőtábla azt tényként elfogadva az elsőfokú bíróság végzésében megállapított tényállást ennek megfelelően is módosította.

Amiatt pedig, hogy a felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében a megbírságolt vezetőnek a pénztáregyenlegben kimutatott pénzeszköz átadásának akadályára vonatkozó állítását nem cáfolta, az ítélőtábla ebből azt a következtetést vonta le, hogy a megbírságolt vezető a Csődtv. 31. § (1) bekezdés b) pontja szerinti vagyonátadási kötelezettségének felhívás ellenére azért nem tett eleget, mert – akár önhibájából, akár azon kívül – nem rendelkezik azzal a pénzeszközzel, amelynek átadására a felszámoló felé a jogszabály szerint köteles lenne.

Az ekként módosított tényállás alapján pedig a megbírságolt vezetővel szemben az elsőfokú bíróság részéről még jogszerűen alkalmazott pénzbírság fenntartása a továbbiakban nem indokolt. A Csődtv. 33. §-ában meghatározott pénzbírság ugyanis kettős természetű: részben arra szolgál, hogy a kötelezettségét elmulasztó gazdálkodó szervezet vezetőjét a törvényben előírt kötelezettségei teljesítésére rászorítsa, másrészt a pénzbírság a mulasztás jogkövetkezménye, annak szankciója.

Figyelemmel arra a módosult tényállás szerint megállapítható tényre, hogy a jelen esetben az adós gazdálkodó szervezet volt vezetője – ha utóbb a bíróság felhívására is – eleget tett a Csődtv. 31. § (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott kötelezettségeinek, a b) pontban írt kötelezettségét pedig azért nem teljesítette, mert arra objektíve nem volt lehetősége, ezért az adott ügyben az adós vezetőjével szemben sem kényszerítő eszközként, sem pedig jogkövetkezmény alkalmazásaként a pénzbírságra nem volt szükség.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a volt vezető tisztségviselővel szemben a pénzbírság kiszabását mellőzte.

Az ismertetett döntés (Debreceni Ítélőtábla Fpkf. III. 30. 322/2015/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2016/4. számában 59. szám alatt jelent meg.

---