Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai – 1. rész

Szerző: dr. Dénesné dr. Orcsik Judit
Dátum: 2018. március 2.
Rovat:

Élettársi kapcsolat a Ptk. szerint meghatározott életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek vagy az életközösségük véget ér. Sorozatunkban az élettársi kapcsolat családjogi hatásait, így az élettársi tartást, majd a lakáshasználatot vesszük górcső alá.


Az élettársi kapcsolat fogalmát a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:514. §-a határozza meg, mely szerint élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége, vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban, vagy testvéri kapcsolatban. Az élettársi kapcsolat az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek vagy az életközösségük véget ér.

A fentiekből következik, hogy a házasság az élettársi kapcsolatnál egy magasabb státuszt keletkeztető jogintézmény, amely a legtöbb joghatást is vonja maga után. Ezek egyrészt személyi jellegűek (a hűség, a kölcsönös együttműködési és támogatási kötelezettség, a házastársak döntési jogköre, továbbá a lakóhely megválasztása, másrészt a házastársak névviselése), másrészt vagyonjogi jellegűek (a házastársi tartás, a közös lakás bontás utáni használata, illetve a házassági vagyonjogi rendszer).

Ezen felül azonban a Ptk. szerinti élettársi kapcsolatot nem szabad összekeverni a bejegyzett élettársi kapcsolattal sem, amelyre vonatkozó szabályokat a „bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló” 2009. évi XXIX. törvény tartalmaz, az azonos nemű személyek kapcsolatára vonatkozóan. Ez utóbbi szélesebb körű joghatásokkal bír, mint a Ptk. szerinti élettársi kapcsolat, tekintettel arra, hogy a törvény alapján a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra is alkalmazni kell, eltekintve néhány kivételtől.

A házassághoz és a bejegyzett élettársi kapcsolathoz képest a Ptk. szerinti élettársi kapcsolat családjogi hatásai közé csupán az élettársi tartást, valamint a lakáshasználatot soroljuk. Cikkünk első részében az élettársi tartással foglalkozunk részletesen.

Az élettársi tartás célja

Az élettársi tartás célja, hogy ha az élettárs rászorulóvá válik a kapcsolat (életközösség) megszűnésekor, abban az esetben megfelelő védelmet kaphasson. Hiszen ahogy az a házastársaknál is előfordul, lehetséges esete a rászorultságnak, hogy a közös háztartásban és a közös gyermek nevelésében való lekötöttsége, vagy az élettársa vállalkozásában való segítő közreműködése okán nem tudott a rászoruló élettárs kereső tevékenységet folytatni. Ezekben az esetekben rendkívül elvárható, hogy a másik fél anyagilag gondoskodjon volt élettársáról.

A tartás feltételei

Az élettárs tartása azonban nem egy automatikus jogosultság, mivel annak feltételei vannak. A Ptk. 4:86. §-a szerint az jogosult az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelni, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek is született. Ha a volt élettárs a tartásra mégis az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

Az önhiba tekintetében nem találunk különbséget a házasság és az élettársi kapcsolat tartásra vonatkozó szabályai között. A jogalkotó egyik helyen sem rögzíti azonban a fogalom pontos definícióját, azt az eljáró bíróságnak kell megítélnie, hogy valóban fennáll-e az önhiba hiánya, vagy sem, vagyis hogy a tartást igénylő megtesz-e mindent, amely elvárható annak érdekében, hogy fedezze a létfenntartásához szükséges kiadásait. A rászorultság (ahogy házasság esetében is) akkor állapítható meg, ha a tartást igénylő élettárs egyáltalán nem rendelkezik jövedelemmel, vagyonnal, illetve ha ez a pénzösszeg nem elegendő ahhoz, hogy szükségleteit fedezze. Ám eme kérdések eldöntéséhez számos másik megválaszolása szükséges, amely a jogosult egészségi állapotát, munkaképességét, vagyoni és jövedelmi viszonyait érinti.

A tartásra való érdemtelenség körében az élettársakra vonatkozó szabály pontosan követi a házastársakra érvényes előírásokat, vagyis csak súlyosan kifogásolható életvitel, illetve magatartás esetén lehet kimondani a tartást igénylő élettárs érdemtelenségét és ezáltal a tartásra való jogosultságának elveszítését

Az önhiba hiányán kívül alapfeltétel a tartásra az élettársi kapcsolat fennállása, és a közös gyermek születése is. Itt azonban már fontos különbséget találunk a házassággal szemben, abban a kérdésben, hogy az életközösség megszűnésétől számítva mennyi időn belül kell a rászorultságnak bekövetkeznie ahhoz, hogy az élettárs a volt élettársától még tartást igényelhessen: a Ptk. szerint ez az időtartam házastársaknál öt év, élettársaknál azonban csupán egy év. Ebből kiindulva pedig az élettársi kapcsolat (életközösség) megszűnése után a házassághoz képest még kevésbé várható el szolidaritás, így az eltelt egy év után már csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhető a tartás.

Nem minden esetben jár tartás

A Ptk. szabályai szerint érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs,

a) akinek súlyosan kifogásolható életvitele, illetve magatartása járult hozzá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez;

b) aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.

A tartásra való érdemtelenség körében az élettársakra vonatkozó szabály pontosan követi a házastársakra érvényes szabályokat, vagyis csak súlyosan kifogásolható életvitel, illetve magatartás tanúsítása esetén lehet kimondani a tartást igénylő élettárs érdemtelenségét és ezáltal a tartásra való jogosultságának elveszítését, ezt is kizárólag akkor, ha ez a viselkedés hozzájárult az élettársi kapcsolat megszűnéséhez. Ha ez a kapcsolat már nem áll fenn, akkor a volt élettársnak vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő viselkedés ad alapot az érdemtelenség megállapítására.

Ennek elbírálásánál azonban nem kizárólag a tartást igénylő fél magatartását kell figyelembe venni, hanem az érdemtelenségre hivatkozó másik fél, mint volt élettárs viselkedését is értékelni kell.

Az érdemtelenségen kívül egy másik fontos szempont is vizsgálandó, mégpedig a másik fél tartási képessége. Ugyanis a Ptk. kimondja, hogy bár a tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal és a volt házastárssal egy sorban jogosult, a gyermek elsőbbséget élvez mindezekkel szemben, így a volt élettárs nem csak a saját, hanem a gyermekének tartását sem köteles veszélybe sodorni. Vagyis eme veszélyeztetés esetén akkor sem köteles a tartásra, ha egyébként annak minden más feltétele fennállna.

Tartás egyszeri juttatással

A tartás mértékére és a teljesítés módjára vonatkozóan a felek megállapodhatnak. Ennél fogva arra is lehetőségük van, hogy a tartást meghatározott vagyontárgy, vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával rendezzék. Ebben az esetben az élettársak ezt közokiratban, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban rögzíthetik. Ezáltal tehát a tartásra jogosult is elfogadja a tartás ily módon való rendezését, amely azt is jelenti, hogy a későbbiekben tartási követelést a kötelezett élettárssal szemben semmilyen más módon nem követelhet, még akkor sem, ha egyébként arra a törvény alapján jogosulttá válna.

[htmlbox ptk_kommentar_2018]

Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy háttérszabályként a Ptk. Rokontartási fejezetében rögzített szabályokat figyelembe kell vennünk az élettársi tartásra vonatkozóan is, vagyis a tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, továbbá a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére alkalmaznunk kell.

Ez alól csak egy kivételt találunk, mégpedig azt, hogy az élettársi tartáshoz való jog megszűnik a jogosult újabb házasságkötésével, vagy újabb élettársi kapcsolatra lépésével.

                                                                                                        dr. Dénesné dr. Orcsik Judit

                                                                                                        Igazságügyi mediátor, családjogi szakjogász

Kapcsolódó cikkek:


Jogszabályfigyelő 2018 – 37. hét
2018. szeptember 17.

Jogszabályfigyelő 2018 – 37. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2018/136–139. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, az Országgyűlés anyagai közül válogattunk.

Ki felel a rossz harmonizációért?
2018. szeptember 14.

Ki felel a rossz harmonizációért?

A magánélethez való jog sérelmét jelenti, ha az uniós jog nem megfelelő átültetéséből fakadóan a magyar jogszabály alapján elvonják a magyar munkavállaló rendes fizetett szabadságát, ezáltal csökkentik a rekreációra, a családi kapcsolatokra fordítható idejét. A jogsértés miatt azonban a magyar állam közvetlen kártérítési felelőssége erre vonatkozó nemzeti jogszabály hiányában nem állapítható meg – a Kúria eseti döntése.

EUB: „Scotch Whisky”, a lajstromozott földrajzi árujelző
2018. szeptember 11.

EUB: „Scotch Whisky”, a lajstromozott földrajzi árujelző

A Whisky Association kontra Michael Klotz-ügyben született uniós bírósági döntés egy olyan szokatlan helyzetre vonatkozik, amelyben a kérdéses megnevezés semmilyen hangzásbeli vagy vizuális hasonlóságot nem mutat az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, ám alkalmas lehet vitatható fogyasztói képzettársításra.

Versenyfutás a funtineli boszorkányért
2018. szeptember 7.

Versenyfutás a funtineli boszorkányért

A szerző felhasználásra vonatkozó kizárólagos joga olyan személyhez kötött jog, amely a szerző, illetve a szerzői vagyoni jogok jogosultja kifejezett engedélye nélkül nem engedményezhető – a Kúria eseti döntése.