Az előzetes helyreigazítási kérelem határideje


Az előzetes helyreigazítási kérelem benyújtására szolgáló 30 napos határidő anyagi jogi jellegű, így az előzetes helyreigazítási kérelemnek e határidő utolsó napjáig meg kell érkeznie a sajtószervhez – a Kúria eseti döntése. 2021. január 1-jétől azonban a határidő már nem anyagi jogi jellegű és megtartottnak kell tekinteni, ha a helyreigazítás iránti kérelmet legkésőbb e határidő utolsó napján a sajtószerv címére ajánlott küldeményként postára adták.

Ami a tényállást illeti, alperes által szerkesztett internetes portálon megjelent cikk miatt a felperes sajtó-helyreigazítási kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperes 2020. január 3-án vett át, de nem tett neki eleget. A felperes az alperes helyreigazító közlemény közzétételére kötelezését kérte a bíróságtól.

Az első- és másodfokú eljárás

Az első- és másodfokú bíróság is elutasította a keresetet. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 495. § (1) bekezdése szerint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti helyreigazító közlemény közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől (a továbbiakban együtt: sajtószerv). A bíróságok hangsúlyozták, ez a 30 napos határidő anyagi jogi jellegű, amely azt jelenti, hogy a helyreigazítási kérelemnek ezen határidő utolsó napjáig meg kell érkeznie a sajtószervhez. Ebben a tekintetben a Pp. szabályozása megegyezik a régi Pp. alapján kialakult bírói gyakorlattal. A Pp. a helyreigazítási kérelem címzetthez való megérkezését és nem annak feladását tekinti jogilag jelentős ténynek, ezen a napon kerül ugyanis a sajtószerv abba a helyzetbe, hogy a helyreigazítási kötelezettségét teljesíteni tudja. A felperes tévesen hivatkozott a Pp. 149. § (4) bekezdésére, hiszen az az anyagi jogi határidőkre nem vonatkozik. Az anyagi jogi határidő miatt nem lehet alkalmazni azt a szabályt, hogy a napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években megállapított határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bíróságnak címzett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján a bíróság címére ajánlott küldeményként postára adták. Mivel a felperes helyreigazítási kérelme a sérelmezett cikk közzétételétől számított 30 napos jogvesztő határidőn túl érkezett meg az alpereshez, elenyészett a joga, hogy az igényét sajtóperben érvényesíthesse.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan pedig a kereseti kérelmének megfelelő érdemi határozat meghozatalát kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria a kérelmet megalapozatlannak találta. Meglátása szerint az eljárt bíróságok azon jogi álláspontja, hogy a Pp. 495. § (1) bekezdésében írt 30 napos határidő anyagi jogi jellegű, érdemben is helyes. Azt ugyanis, hogy egy határidő eljárási vagy anyagi jogi természetű, nem az dönti el, hogy azt milyen jogszabály tartalmazza, hanem az, hogy annak mi a rendeltetése. Márpedig a helyreigazítási kérelem előterjesztésére nyitva álló 30 napos határidő nem a bírósági eljáráshoz, hanem a sajtópert megelőző előzetes eljáráshoz kapcsolódik és a sajtó-helyreigazításhoz való jog megalapozásával függ össze. Ezért nem eljárási, hanem anyagi jogi természetű határidőnek minősül, függetlenül attól, hogy azt a Pp. tartalmazza. Az 1/2017. PJE határozat értelmében ez az értelmezés megfelelően irányadó az új Pp. alkalmazása során is, így a jogértelmezés nem vált meghaladottá. Kiemelte, hogy erre a 30 napos határidőre nem lehet alkalmazni a Pp. 149. § (4) bekezdését, azt ugyanis egyrészt e határidő anyagi jogi természete, másrészt pedig maga a jogszabályszöveg zárja ki, hiszen a Pp. 149. § (4) bekezdése csupán a bíróságnak címzett beadványokra vonatkozik, a sajtószervnek küldött helyreigazítási kérelem pedig ilyennek nem tekinthető. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Változás 2021. január 1-jétől

A döntés meghozatalát követően módosult a Pp. 495. § (1) bekezdése. Egyrészt a harminc napos jogvesztő határidőn belül  szövegrészt lecserélték harminc napon belülre, másrészt kiegészítették két mondattal a rendelkezést: “A határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a helyreigazítás iránti kérelmet legkésőbb e határidő utolsó napján a sajtószerv címére ajánlott küldeményként postára adták. E határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.” Így a Pp. 495. § (1) bekezdése 2021. január 1-jétől:

“A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti helyreigazító közlemény közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napon belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől (a továbbiakban együtt: sajtószerv). A határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a helyreigazítás iránti kérelmet legkésőbb e határidő utolsó napján a sajtószerv címére ajánlott küldeményként postára adták. E határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. A kérelemben meg kell jelölni a sérelmezett közleményt, a valótlan, illetve hamis színben feltüntetett tényállításokat és – feltéve, hogy ezek közzétételét is igényli – a valós tényeket.”

Mindez azt jelenti, hogy az elvi döntés, a BH2021. 76., mely szerint a Pp. 495. § (1) bekezdésében foglalt 30 napos határidő, amely az előzetes helyreigazítási kérelem benyújtására szolgál, anyagi jogi jellegű, így az előzetes helyreigazítási kérelemnek e határidő utolsó napjáig meg kell érkeznie a sajtószervhez, 2021. január 1-jétől meghaladottá vált.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.651/2020/4.) a Kúriai Döntések 2021/3. számában 76. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2016. évi CXXX. törvény 495. § (1) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek

2021. március 5.

Elfogultság a közigazgatási perrendtartás alapján

A bíró pártatlanságát nem teheti kétségessé más ügyekben kifejtett jogi álláspontja, meghozott döntései, vagy akár az a tény, hogy a korábbi ügyben valamely fél vagy érdekelt számára kedvezőtlen határozatot hozott – a Kúria eseti döntése.