Az ELTE-ről a Matulába – 2. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Balázs és Holló Ügyvédi Iroda alapító társtulajdonosa, dr. Holló Dóra gyakran a munkába is kerékpárral jár, s már egyetemistaként imádta a természetjárást. Jóllehet az elhibázott jogi képzés nyomán leromlott diáktudás miatt húszévnyi egyetemi oktatást hagyott nemrég maga mögött, tudáséhsége adjunktusként is csillapíthatatlan. Személyiségtesztje alapján az átlagosnál háromszor nagyobb a tanulási vágya, jelenleg éppen munkajogi szakképzésen vesz részt Pécsett. A gazda­sági jogágak, így például a vállalati fúziók, a munkajog és az adatvédelem specialistája rendkívül kiegyensúlyozott, mindenfajta fölényességtől mentes ügyvédnő, aki anyaként is a szü­leitől kapott önállóságot adja tovább: „bi­zonyos kapufák között, de szabadon kell hagyni a gyermeket, hogy az életét működtesse”. Az általa alapítandó gimnáziumban is e szellemiséget szeretné továbbadni, ez lesz az ő friss szellemiségű, de magas erkölcsiséget adó, bentlakásos Matulája. (Az interjú második, befejező része.)


Kiforrott, határozott személyisége ellenére úgy tűnik, az egyetem után sokáig mégsem gondolkodott az önállósodáson, hogy a maga uraként, ügyvédként keresse a kenyerét. Mikor vagy hogyan dőlt el, hogy mégsem főállású egyetemi oktatóként folytatja?

Nos, természetesen azzal is szembesülnöm kellett, hogy az egyetemi fizetésem bizony nem elegendő, főként, ha az ember családban, gyermekvállalásban gondolkodik. A nagyobbik lányom, aki most 16 éves, 1997-ben született. Ez tehát meghatározó volt. De ugyanilyen súllyal nyomott a latba, hogy alapvetően gyakorlati ember vagyok: a római jogot pedig nemcsak oktatni, hanem kutatni is kell, ám az leginkább külföldi, különböző európai műhelyekben, könyvtárakban lehetséges, minden évben több hónapos külföldi tartózkodást igényel. Ezt szintén lehetetlenség család mellett vállalni, mert mindkét fronton nem lehet maximá­lisan helytállni. Ráadásul a kutatás elméleti irányba vitt volna el, de amint mondtam, engem a gyakorlat érdekel jobban. Megbeszéltük Hamza Gábor professzorral, aki ma is a Római Jogi Tanszék vezetője, hogy fő­állásban az Artisjusnál helyezkedem el, másodállásban viszont továbbra is a tanszék oktatója maradok. Az Artisjusnál Faludi ­Gábor volt a jogi igazgató, aki kiváló oktató az ELTE Polgári Jogi Tanszékén mind a mai napig. Ő találta ki és vezette be azt a programot, hogy a fiatal jogász beosztottai, mint én is, három hónapos rotációban, heti egy-egy napon, persze fizetés nélkül, máshol dolgozzanak. Nagyon hálás vagyok neki ezért mind a mai napig, mert így megismerhettem különféle munkahelyeket. Először a Fővárosi Bíróságon ügyködtem fogalmazóként, majd a Bogsch & Partners Ügyvédi Irodánál jelöltként, végül a Postabanknál jogi előadóként. Ekkor döntöttem el, hogy külföldi céges ügyfelekkel foglalkozó ügyvéd szeretnék lenni. Számomra egyébként szörnyű szembesülés volt, hogy a banki jogászok mint szürke hivatalnokok tekintettek erre a munkára, ahol a munkaidő szigorúan nyolctól négyig tart, aztán mindenki megy haza. Többségüket láthatóan ennél jobban nem érdekelte a feladata, nem találtak benne szakmai kihívásokat, szépségeket. Pedig a banki-üzleti jogi világban is számos érdekes szakmai ügy van, melyek vonulata, megoldása komoly kihívást és élményt jelent. A bíróság is nagyon tetszett, de a jogi gondolkodásom inkább anyagi jogi, semmint ­eljárási, és a nyelveket sem tudtam volna ott használni. Egyre inkább a gazdasági jog kezdett vonzani. Így kerültem a világ legnagyobb, legnevesebb nemzetközi gazdasági tanácsadó szervezetének hazai leányvál­lalatához, az akkor még Price Waterhouse névre hallgató tanácsadó céghez. Az oda­kerülésem története akár filmbe illő is le­hetne. Akkoriban Bienerth Gusztáv vezette a magyarországi irodát, aki emberként, jogászként és vezetőként egyaránt kiváló, nagyon karizmatikus ember. Nos, elhatároztam, hogy a cégnél szeretnék elhelyezkedni, mert ennél kiválóbb szakmai műhelyt elképzelni sem lehet bizonyos gazdasági jogágak elsajátításához, és a határterületekre is komoly rálátást biztosít, hiszen betekinthettem a könyvvizsgálattal kapcsolatos számos szakterületbe is. Fogtam hát magam, s egy önéletrajzzal beállítottam Bienerth Gusztávhoz azzal, hogy a vezetése alatt szeretnék dolgozni. Szerintem annyira meglepődött a szemtelenségemen, hogy felvett, és csak azt fűzte hozzá, rajtam fogja tartani a szemét. Ez szerencsére így is lett, sok közös munkánk volt, és rengeteget tanultam tőle. A Price Waterhouse „Tax and Legal Department” részlegén dolgoztam, ahol elsajátítottam a vállalati jogot. Mivel az Artisjusnál anno szakszervezeti bizalmivá választottak – a tár­sadalmi tisztségek valahogy mindig „meg­találtak” –, a munkajogot már ismertem, volt rutinom a kollektív és a munkaszerződések elkészítésében. Ezt itt is továbbvittem, s mellé szép fokozatosan megismertem és megtanultam a vállalati jog világát is. Részt vettem például a Démász jogi át­világításában, a Pharmavit felvásárlásában, a BorsodChem átalakításában. Az egyetemi oktatás mellett megélt gyakorlati évek se­gítettek abban, hogy a szakterületeim fo­lyamatosan bővültek, így mára otthonosan mozgok a társasági jog, szerzői jog, a védjegy- és a szabadalmi jog területén, az adatvédelem és munkajog területén, de idesorolhatom az Európai Unió jogát, a versenyjogot, valamint az idegenrendészet világát és az úgynevezett M&A tranzakciókat, azaz a vállalati felvásárlásokat és fúziókat.

Ez utóbbihoz nyilvánvalóan a Price Waterhouse kiváló iskola lehetett. De egy több száz oldalas fúziós szerződésnél nagyon észnél kell leni, hiszen itt végképp igaz a mondás: pénztártól való távozás után nincs reklamáció. Csakhogy egy rossz kontraktusnak később akár százmilliós nagyságrendű követ­kezményei is lehetnek. Ez nem kis felelősség. Mekkora csapat és milyen leosztásban dolgozik egy-egy megállapodáson, hogy később egyik fél se támaszthasson igényt kártérítésre egy hiba miatt?

Ez valóságos elvárás, hiszen a vállalatfúziók és -felvásárlások során számos rejtett akna maradhat, ha azokat nem térképezzük fel időben. Az átvilágítás az első lépés, ennek eredménye általában hetven-nyolcvan oldalas dolgozatként ölt testet. Az egyes jogi témákat külön szakértők veszik górcső alá. Ilyen témák például az adott cég ingatlan­állományának jogi elemzése, a társasági jogi háttér elemzése, a munkajogi szabályok betartásának ellenőrzése, az ingóságokra vonatkozó szerződések átnézése, a perek helyzete, a kereskedelmi megállapodások átvi­lágítása, a biztosítások megléte, a szellemi alkotások helyzete. Az iratok alapján minden témában feltérképezzük a lehetséges rizikókat és ezek lehetséges megoldására ­teszünk javaslatokat. Az átvilágítás ered­ménye határozza azután meg a céltársaság vételárát és az adásvétel feltételeit. Hogy a matematikai és a jogi logika kapcsolatára visszautaljak, szerintem a jogi átvilágítás a szakmánk egyik csúcsa. Ha az ember rendszerszerűen gondolkodik, alapos és figyelmes, egészen meglepő dolgokat tud észrevenni. Hogy egy példát említsek: egy kilencmilliárdos vételárért elkelt cégnél kiderült: a telephelyükön lévő üzemcsarnok a szerződés szerint ugyan a tulajdonosok nevén volt, de egy korábbi ügyvédi hiba miatt azt a földhivatal nem jegyezte be. Maguk a tulajdonosok is az átvilágításkor szembesültek azzal, hogy a saját üzemcsarnokuk mégsem az övék. Egy ismert rádiót is átvilágítottunk – a nevét nem említem –, ahol az derült ki: egyetlen dolgozójukkal sem kötöttek munkaszerződést. Az úgynevezett M&A tranz­akciók esetében a jogász dolga lezárni a végeket. Matematikai logikával kell végigfuttatni minden elvarratlan szálat. Olyan ez, mint egy sakkparti, végigzongorázzuk az ­összes lehetséges forgatókönyvet, és az azokhoz rendelhető megoldásokat. Mert a megállapodásoknál tényleg az a cél, hogy később ne legyen belőlük semmilyen gond.

Úgy tűnik, ön mindig csapatjátékos volt, hiszen a már említett szakmai alapozások, műhelyek után sem az egyéni utat választotta, hiszen a Balázs & Holló Ügyvédi Iroda egyik névadó alapítója. Hogyan találtak egymásra?

Ismeretségünk még az egyetemi éveimre nyúlik vissza. Partnerem, Balázs Tamás ügyvéd 1987-ben került föl a szegedi egye­temről az ELTE-re tanársegédnek. Később évekig együtt tanítottunk a Római Jogi Tanszéken, én még demonstrátorként, ő már ­tanársegédként. Utána évekig nem tudtunk egymásról, majd 2001-ben Tamás megkeresett azzal: mi lenne, ha az irodáink egyesülnének? Nos, tetszett a gondolat, így 2002 áprilisában alakultunk meg a jogelődök összeolvadásával.

Önmagukkal szemben is alaposak és gondosak voltak, s elvégezték a fúzió előtti átvilágítást?

Olyannyira, hogy még szindikátusi szerző­désünk is van. Ezt egyébként más cégegyesülések esetében is ajánlani szoktuk. Szemben a közfeltételezéssel ugyanis, az üzleti vitákat követő perek 90 százalékát nem az emberi rosszindulat, hanem a rossz szerződések szülik. A jó kontraktus minden cégfúzió alapja.

Az irodájuk nemcsak szakmai kö­rökben ismert, de a nagyobb nyilvánosságban is sokat szerepelt már különböző sajtómegjelenések révén. Bemutatná egy kicsit jobban a stábot?

Tamás nálam valamivel korábban, 1995-ben nyitotta meg a jogelőd irodáját, amelyik az enyémhez hasonló profillal tevékenykedett, így erőink egyesítése mindenképp hasznos volt. A Balázs & Holló Ügyvédi Iroda a gazdasági élet valamennyi szereplője számára, a vállalkozásoktól a befektetésekig biztosít jogi szolgáltatásokat. Belvárosi irodánkban törekszünk a jó munkakörülmények kiala­kítására, ezt a legmodernebb számítástechnikai és információs eszközök segítik. Négy ügyvédjelöltünk van, ezenkívül a munkánkat egy jogi asszisztens, egy marketingmenedzser és egy titkárságvezető segíti. Rendszeresen képviselünk ügyfeleket a legkülönbözőbb európai országokból, az Amerikai Egyesült Államokból és a FÁK tagállamaiból is. Irodánk tagja számos külföldi és magyar szakmai szervezetnek. Hazai ügyfeleink külföldi gazdasági tevékenységét jogi terü­leten külföldi partnerirodáink közremű­ködésével segítjük. Alapító tagja vagyunk a 2008. március 29-én, Budapesten, az európai jog alapján megalakult East Legal Team Európai Gazdasági Egyesülés (EAST LEGAL TEAM European Economic Interest Grouping) nevű nemzetközi ügyvédi szervezetnek, s tagja vagyunk a Magyar Ingatlangazdálkodók Szövetségének. Együttműködő ­cégeink révén komplex szolgáltatást tudunk nyújtani ügyfeleink részére gazdálkodásuk feltételrendszerének kialakításában és működtetésében, különös tekintettel a vállalkozási és befektetési tanácsadásra, adótanácsadásra, könyvelésre, könyvvizsgálatra és ingatlanforgalmazásra. Főbb területeink közt van a cégalapítás, vállalatfelvásárlás, jogi átvilá­gítás, az M&A tranzakciók. De foglalkozunk védjegyek bejelentésével, szabadalmi oltalom megszerzésével, licencszerződésekkel, profilunkba tartozik a szerzői jog, azon belül a szoftver- és internetjog, valamint a munkajog és az adatvédelem. A munkajogon belül foglalkozunk a mun­kavállaláshoz szükséges tartózkodási engedélyek megszerzésével, letelepedési kérelmek intézésével is. És persze ne maradjon ki az építési jog, a követelésbehajtás, a csőd- és felszámolási eljárások joga, ezekben főleg Tamás van otthon.

Már említette a férjét és a lányait. Ha jól érzékeltem, a férje nem jogász. És a lányai közül van valamelyiknek affinitása az ügyvédséghez?

A férjem, Steiner Imre angol-kommunikáció szakon végzett, emellett közgazdász is, sőt van egy szerszámvésnöki diplomája is. Ez azért különleges, mert ennek köszönhetően illusztrált már angol tankönyveket. Amellett, hogy főállásban angolt oktat, gyakran tart angolul kommunikációs tréningeket felső vezetőknek. Kiváló pedagógus, és remek türelme van hozzám, ami nem kis dolog. A nagyobbik lányom, Noémi most 16 éves, második osztályos a Szent Angéla Gimná­ziumban, a kisebbik, Tímea 15 éves, s ősszel kezdi meg a középiskolát a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban. Azt gondolom, az egyházi iskolák jó hátteret, belső iránytűt adnak a gyerekeknek az életben való helytálláshoz, és igazán kiváló általános műveltséget biztosítanak. Egyébként egyikük sem „jogászalkat”. A férjem is, a gyerekeim is roppant jó kézügyességgel rendelkeznek, gyönyörű rajzokat, kézműves tárgyakat tudnak csinálni. Noémi kilenc éve gordonkázik, két éve zenekarban is játszik, Tímea lányom kerámiáit már tavaly kiállították, élete első kerámiája egy fekvő ló volt, nyereggel. Édesanyám is művészlélek, aktív idejében ruhákat tervezett, és egyszer európai második helyezett lett egy rajzával. Tulajdonképpen apu és én vagyunk a család „fekete bárányai”, nekünk semmilyen művészi tehet­ségünk nincsen. Egyébként Noémi lányom orvos vagy mérnök szeretne lenni, Tímea ­pedig állatorvos. A lányaim még az előző házasságomból születtek. Jelenlegi házas­ságunkba férjem is hozott egy kislányt: ­Eszter idén lesz tízéves, és ő is gyönyörűen rajzol, több versenyt is nyert már. Mindhárman kitűnő tanulók és nagyon jó testvérek. Valahogy az egész családunk kimaradt a fogyasztói társadalomból, elvből nincsen sem tévénk, sem mikrohullámú sütőnk, és elvből nem veszünk évenként új autót sem. Legkedveltebb családi időtöltésünk a közös kirándulás, túrázás, ahová természetesen a legkisebb lányunk is velünk jön. Igaz, így kicsit lassabb a haladás, mert minden csigánál és gombánál meg kell állnunk, de ennek is megvan a varázsa. Igen sok barátunk van, és velük is nagyon szeretünk közös programokat szervezni, társasjátékozást vagy közös főzést például.

A Mensa honlapja szerint ott is aktív közösségszervező, így talán kár is kérdeznem, van-e „magányos” hobbija?

Mindig olyat csinálok, amit szeretek. Az első számú hobbim a munkám, s az olvasás mellett nagyon szeretek mozogni. Másfél éve kezdtem futni, először csak padon, de már mögöttem van hat félmaraton, és készülök a teljes távra is. A futás a férjemnek köszönhető, ő 2002 óta indul a félmaratoni távon, és futott már maratont is. Ebből a körből is több barátot szereztünk egyébként, futás közben mindig beszélgetni szoktunk, és a ­futóeseményeken kívül is összejárunk. A futók között nagyon sok a hozzánk hasonló klasszikus intellektuel. A Mensa HungarIQa minden augusztusban tábort szervez, melyben jógaórákat tartok az aktívabbaknak. Emellett hetente egyszer járok táncolni, a munkába pedig sokszor biciklivel járok, így a mozgásigényemet maximálisan kielégítem.

És a saját gimnázium? Álom marad, vagy abban is határozott és tettre kész?

Ez már valamivel több, mint álom. Nagy­jából a fejemben van az épület tervrajza, a tanterv, és mostanában a barátaimat, üzleti partnereimet abból a szempontból is nézegetni szoktam, hogy melyiküknek lehetne szerepe a gimnáziumomban, és mi lenne az. Az iskola bentlakásos lesz, valahogy úgy képzelem el, mint a Matulát az Abigélből. Persze, valamivel modernebb szemlélettel, kevésbé tekintélyelvűen, de az alapvető emberi értékek és a tudás maximális előtérbe helyezése mellett.

A cikk az Ügyvédvilág 2013 szeptemberi számában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2022. szeptember 30.

Az állam környezetszennyezés miatti felelőssége

Az állam környezetszennyezés miatti felelősségét nem kizárólag aktív magatartás alapozhatja meg, mivel a környezetet veszélyeztető magatartás tevékenység vagy mulasztás formájában is megvalósulhat – a Kúria eseti döntése.

2022. szeptember 28.

Nem tájékoztatta megfelelően az érintettet a NEAK

A NAIH által feltártak szerint a NEAK-nak az adatkezelési tájékoztatójában fel kellett volna tüntetnie, hogy az érintetti kérelmeket csak az érintett személyazonosságáról való meggyőződést követően teljesíti.

2022. szeptember 28.

Az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bíróságának kapcsolata

Napjainkban igen élénk viták folynak az Európai Unió nemzetközi jogi helyzetéről és jogi státuszáról, illetve arról, hogy az EU hol helyezkedik el az államiság, az autonómia és a szuverenitás koordinátái mentén. Jelen tanulmány ezen problémák mélyebb megértését kívánja elősegíteni magyar nézőpontból. Konklúzióként kifejti, hogy a kompozit alkotmányosság és a bíróságok közötti párbeszéd még hosszú ideig a XXI. század megkerülhetetlen európai forgatókönyve marad, annak tényleges tartalmáról pedig érdemi vitát kell folytatni. A szerző a megoldást az együttműködésben, illetve a kölcsönös érdemi és nem csak egyirányú bírói párbeszédben, a valódi Verfassungsgerichtsverbund megteremtésében és fenntartásában látja.