Az új Btk. a gyakorlatban: az időbeli hatály

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bár az új Btk. az időbeli hatály tekintetében nem változott, a hétköznapok jogalkalmazásában mégis felmerül néhány olyan kérdés, mely magyarázatra szorul. Ez legtöbbször nem az ún. egymozzanatú bűncselekmények esetében fordul elő.

Az időbeli hatály érvényesülése szempontjából még mindig egy korábbi eseti döntés (BH 380/1995.) az irányadó, mely szerint az alaki, illetve az anyagi bűnhalmazat esetén elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az elbírálás időpontjában hatályos új büntetőjogi rendelkezés az elkövetéskor bűncselekményként értékelt valamennyi magatartást változatlanul büntetni rendeli-e.

Ugyanis, ha valamelyik magatartás már nem büntetendő, akkor felmentő, illetve az eljárást megszüntető döntésnek van helye, és csak a fennmaradó bűncselekmény/ek vonatkozásában vizsgálható, hogy a terhelt számára az elkövetéskor vagy az elbíráláskor fennálló törvényi rendelkezés biztosít-e enyhébb elbírálási lehetőséget.

A folytatólagosan elkövetett bűncselekményeknél azt kell nézni, hogy a bűncselekmény vajon az új Btk. hatályba lépése után is folytatódik-e. Ha igen, akkor az új törvényt kell az elkövetéskor hatályos jogszabálynak tekinteni, mivel az elkövetési magatartás 2013. július 1-je után fejeződik be.

Más eseteknél is, hogy vajon melyik törvény minősül súlyosabbnak vagy enyhébbnek, a régi Btk. vagy az új, nem elég a különös részi büntetés súlyosságát nézni, hanem az Általános Rész szabályait is figyelembe kell venni.

Azokban az esetekben is az Általános Rész szabályai adnak útmutatást, amikor az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályban lévő különös részi szankció azonos. Az új Btk.-t kell alkalmazni, ha az Általános Rész szabályai szerint enyhébben bírálandó-e el a bűncselekmény. Ha ez nem egyértelmű, akkor a terheltet érő összhatás alapján kell abban a kérdésben állást foglalni, hogy melyik minősül enyhébbnek. Nem az számít, hogy melyik törvény állapít meg enyhébb minősítést, hanem az, hogy melyikben foglalt büntetés tekinthető objektíve enyhébbnek.

A két törvény kombinálására nincs lehetőség, vagyis nem lehetséges pl., hogy a régi törvény esetében az Általános Részt, míg az újnál a Különös Részt alkalmazzák, még akkor sem, ha az elkövető számára a két jogszabály vegyítése a legkedvezőbb.

Vitára adhat okot az összbüntetés szabályainak az alkalmazása akkor, amikor a bíró már jogerős ítéletek esetében állapítja meg az új szankciót, és ennek ideje az alapítéletek jogerőre emelkedését követően olyan időpont, amikor a korábbinál eltérő, hátrányosabb szabályozás jött létre.

Mi ebben az esetben a megoldás?

Az összbüntetésbe foglalás szempontjából tehát a 2013. július 1-seje óta hatályos új szabályozás az elkövetőre nézve hátrányosabb. Mivel azonban az összbüntetésbe foglalás lehetősége már az új Btk. hatályba lépése előtt megnyílt, ezért a régi Btk. kedvezőbb szabályait kell ilyenkor alkalmazni.

A kerettényállásoknál fontos annak vizsgálata, hogy a keretet kitöltő jogszabály hogyan változott. Amennyiben a keretet kitöltő jogszabályi rendelkezés a bűncselekmény elkövetése után úgy változott, hogy a kötelezettség megszűnt, vagy a tilalmat feloldották, akkor ezzel az addigi büntetőjogi védelem is megszűnt.

(Folytatjuk…)

---