„Az új perrendtartás a bíróságtól is új szerepfelfogást kíván”


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Két éves előkészítő munka után, szeptember közepén az Országgyűlés megkezdte az új polgári perrendtartásról szóló T/11900. törvényjavaslat általános vitáját. Bár a hatályos törvényhez képest az új jogszabály terjedelmi növekedése nem számottevő, mégis számos korszerű, a hatékony pervezetést elősegítő újítást tartalmaz, a több, de rövidebb szakaszra történt tagolás pedig a korábbinál áttekinthetőbbé teszi a normaszöveget. A legfontosabb változásokról Dr. Wopera Zsuzsával, a polgári perrendtartás reformjáért felelős miniszteri biztossal beszélgettünk.


Az 1945 után keletkezett törvények közül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) a számos módosítás ellenére is az egyik legrégebben hatályban lévő jogszabály. Mi indokolta egy teljesen új jogszabály megalkotását, miért nem elegendő néhány további változtatás?

A hatályos törvénnyel nem az a gond, hogy régi, hiszen más európai országokban ennél régebbi törvények is hatályban vannak még. Csak hogy két példát említsek, a hatályos német polgári perrendtartást 1877-ben, az osztrák Pp.-t pedig 1895-ben fogadták el, és azóta is hatályban vannak. A magyar törvény legnagyobb problémája, hogy az elsőfokú eljárásban egységes perszerkezet érvényesül, ami azt is megengedi, hogy adott esetben akár közvetlenül a tárgyalás berekesztése előtt – nyilván nem teljesen jóhiszeműen – a fél keresetváltoztatással éljen vagy új bizonyítékot bocsásson rendelkezésre, amely az eljárás lezárása helyett annak elhúzódását eredményezi. Az utóbbi évtizedben voltak olyan fontos módosítások a hatályos törvényben, például a kisértékű perek 2008-as, vagy a kiemelt jelentőségű perek 2011-es bevezetése, amelyek megpróbálták az egységes perszerkezetből adódó visszásságokat kiküszöbölni – mindkettő azt a célt szolgálta, hogy egy perelhúzást megakadályozó, feszes menetrendet biztosító szabályozás meg tudjon honosodni. Ezeket a hatékonysági előnyöket az egységes perszerkezet nem képes biztosítani, így a perszerkezet megváltoztatása nélkül nem tudjuk azt a perhatékonysági fokot és azt a perkoncentrációt elérni, amelyet az újonnan bevezetésre kerülő, úgynevezett osztott perszerkezet – reményeink és a külföldi példák tanúsága szerint – meg fog tudni valósítani.

Dr. Wopera Zsuzsa miniszteri biztos

Mennyiben igazodik az új polgári perrendtartás az európai trendekhez, átvettek-e más országok polgári perrendtartásaiból egyes elemeket?

Mindamellett, hogy vannak mintaadónak tekinthető külföldi kódexek, mint amilyen a német, az osztrák, vagy a 2008-ban kodifikált és 2011-ben hatályba lépett svájci, valamint a szintén újonnan kodifikált szlovén, illetve horvát kódex, az új törvényt a magyar perjogi hagyományok talaján építettük fel. Sokat merítettünk a Plósz Sándor-féle 1911. évi I. törvénycikkből, amely közel húsz évig készült, és korának legjobban sikerült európai polgári perrendtartási kódexe volt. Hogy konkrét példát is mondjak, az alapelvek körében található eljárás-támogatási és az igazmondási kötelezettség megfogalmazásához hasonló megoldást tartalmaz az osztrák polgári perrendtartás 178. §-a, míg a törvényjavaslat rövid alapelvi fejezete a svájci polgári perrendtartás alapelvi fejezetéhez hasonlít leginkább. Ki kell ugyanakkor hangsúlyozni, hogy egy ország eljárásjogi megoldásait nehéz az adott ország bírósági szervezetétől, az ottani perjogi hagyományoktól elszakítva, egy az egyben átemelni anélkül, hogy ne lennének idegenek a magyar jogfejlődéstől. Így a törvényjavaslat felépítése nagyon hasonlít a hatályban lévő törvényhez, azzal a különbséggel, hogy az elsőfokú eljárás kétosztatúsága visszavezethető a Plósz-féle Pp.-re, csak az máshova helyezte a hangsúlyokat. Szintén újítás, hogy valamennyi szakasznak címe van, ami az abban foglalt rendelkezések tartalmát előrevetítve, mind az értelmezést, mind az eljárás menetének követését is segíti, így a Javaslat szerkesztési technikája a Ptk.-hoz igazodik. A törvényjavaslat 11 részből, 47 fejezetből és 633 §-ból áll. A szakaszok számának jelentős emelkedése ellenére a terjedelem mindössze körülbelül öt oldallal nő, ami arra vezethető vissza, hogy a törvényelőkészítő fokozottan figyelt a jogszabályszerkesztésről szóló rendelet betartására, a normaszöveg megfelelő tagolására, jobb áttekinthetőségére.

Mennyi idő alatt készült el a törvényjavaslat, és mikor lép hatályba az új polgári perrendtartás?

A kodifikációt a 2013 májusi, 1267/2013-as kormányhatározat indította el, de a nagyon intenzív kodifikációs munka tulajdonképpen Trócsányi László miniszter úr hivatalba lépésével kezdődött meg 2014 őszétől – maga a törvényjavaslat tehát lényegében két év alatt készült el. Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy a munkában nemcsak a minisztérium munkatársai, és a minisztériumi kodifikátorokat segítő tanácsadó és döntéshozó testület, a szerkesztőbizottság vett részt, hanem tizennégy külsős munkabizottság is készített nagyon értékes döntés-előkészítő részanyagokat az Igazságügyi Minisztérium számára, amelyből a kodifikáció során nagyon sokat tudtunk meríteni. Tehát a javaslat messze nem egy öttagú kodifikációs team munkájának eredménye, hanem több mint száz szakember szakmai álláspontján alapul. A tervek szerint az új polgári perrendtartásról szóló törvény 2018. január 1-jén lép majd hatályba, és csak a hatályba lépése utána indult ügyekben kell majd alkalmazni, mivel az osztott perszerkezetből adódó perelőkészítést a folyamatban lévő ügyekben már nem lehet megvalósítani.

Az Országos Bírósági Hivatalban (OBH) is működött egy munkacsoport – az ő visszajelzéseik alapján hogy látja, hogy fogadta a bírói kar a tervezett változtatásokat, fel tudnak a bírák készülni alig egy év alatt.

Úgy gondolom, hogy az OBH ilyen értelemben is kiváló munkát végzett. A lehető leghamarabb elkezdtük a közös munkát, így a bírák az elmúlt két évben annak minden stádiumában találkoztak a törvényjavaslattal és nagyon részletesen véleményezték is, nemritkán kollégiumi üléseket szentelve a témának. Az OBH-ban működő munkacsoport az összes, bíróktól érkező véleményt becsatornázta számunkra, amivel jogalkalmazói oldalról is nagyon komoly segítséget kaptunk a munkánkhoz és ott, ahol kezdetben volt is némi averzió egy-egy jogintézménnyel kapcsolatban, úgy gondolom, ott is megegyezésre jutottunk, de legalábbis jelentősen közeledtek az álláspontok.

Említene egy példát?

Az új Pp. előkészítése során az egyik legvitatottabb pont az volt, hogy az új perrendtartás a bíróságtól is új szerepfelfogást kíván, mely alapelvi szinten a közrehatási tevékenység nevesítésében, a per során pedig a bíróság anyagi pervezetésében jelenik meg. Nemrég előadást tartottam a Magyar Igazságügyi Akadémián, körülbelül száz bíró előtt, és a törvényjavaslat megoldásait, illetve a közös munkát illetően is nagyon pozitívak voltak a visszajelzések: úgy látom, a bírák döntő többsége mára megbarátkozott az újításokkal. A módosítási javaslatokat illetően mi valóban mindvégig nagyon nyitottak voltunk, minden észrevételt, véleményt érdemben megvizsgáltunk, és a legtöbbször el is fogadtuk azokat. Ez egyébként valamennyi hivatásrendre vonatkozik, hiszen az ügyvédséggel és a közjegyzői karral is folyamatosan egyeztettünk, és figyelemmel voltunk az észrevételeikre.

Melyek a legfontosabb változások, újítások a régi törvényhez képest?

Az alapelvi változások három fő pilléren nyugszanak: perkoncentráció, eljárás-támogatás és anyagi pervezetés. A legfontosabb változás szerintem az elsőfokú eljárás két részre tagolása, az osztott perszerkezet bevezetése, amely a perkoncentráció biztosítéka is egyben. A perkoncentráció nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a lehető leghamarabb derüljön ki a felek közötti jogvita mibenléte, és annak anyagi jogi és az eljárásjogi keretei minél előbb rögzüljenek, az eddigi egységes perszerkezet helyett pedig időben és funkcióban is két részre tagolódik az eljárás, a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakra, amelyek alapvetően nem csúszhatnak egybe. A perfelvételi szak a per előkészítését szolgálja, a feleknek itt kell megtenniük a jogállításaikat, az azokat megalapozó, teljeskörű és releváns tényállításaikat, valamint ebben a szakaszban kell indítványozni a tényállításaikat alátámasztó bizonyítást, valamint becsatolni a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Miután a felek ezt megtették, a bíróság kitűz egy perfelvételi tárgyalást, amelyen természetesen még lehet további nyilatkozatokat is tenni, de amikor a perfelvételi tárgyalás befejeződik, a rögzített nyilatkozatokat, indítványokat már nem lehet módosítani. Ez a főszabály, de mindig van kivétel, például amikor utóbb jut a fél tudomására olyan tény, amely miatt a keresetet meg kell változtatni, vagy amikor más bizonyíték bevonása is szükségessé válik – a percezúra rugalmas, és ilyen esetekben is megadja a lehetőséget, akkor pedig úgynevezett utólagos bizonyításra kerülhet sor. A második szak, az érdemi tárgyalási szak, amelynek célja a már rögzült állítások és indítványok alapján a célirányos, koncentrált bizonyítás.

Fontos újítás a felek eljárás-támogatási kötelezettségének alapelvvé emelése. Bár a törvény megfelelő kereteket szab az eljárás-támogatási kötelezettségnek, és az osztott perszerkezet is kellő biztosítékot jelent, alapelvi szinten is szerettük volna egyértelművé tenni, hogy a felektől az ügyük előrevitelével kapcsolatban fokozott eljárási felelősséget vár el a törvény. Az eljárás-támogatási kötelezettség egyébként az újonnan kodifikált perjogi kódexek többségében megtalálható, sőt a hatályos Pp. 141.§ (2) bekezdésében is, miszerint a fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait – a per állása szerint – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni; tulajdonképpen ezt emeli alapelvi szintre a törvény.

A harmadik, szintén nagyon fontos pillér a bíróság anyagi pervezetése, közrehatása, azaz a bíró aktívan vegyen részt a peranyag tisztázásában – ne vegyen át a felektől feladatokat, de ha például azt látja, hogy ellentmondás van a fél által megjelölt jogalap és az annak alátámasztására felhozott tények között, akkor arra fel kell hívnia a fél figyelmét.

Egy, a jelenlegi rendszer szerint éveken át tárgyalt ügy az új Pp. bevezetése után mennyivel vesz majd kevesebb időt igénybe?

Ezt azért nagyon nehéz megmondani, mert a perek 87 százaléka most is befejeződik egy éven belül. Önmagában, azt gondoljuk, az osztott perszerkezet magával fogja hozni azt, hogy jóval koncentráltabbak, és ezért rövidebbek lesznek a perek, tehát máshová kerülnek a hangsúlyok. A perfelvételi tárgyalás kitűzésére valószínűleg később fog sor kerülni, mint most az első tárgyalásra, hiszen az ellenkérelmet az alperesnek is írásban kell előterjesztenie, viszont a perfelvételi tárgyalásra az ügy jóval előkészítettebb lesz, mint a mostani első tárgyalásra, és az érdemi tárgyalási szak kezdetekor a per a jelenleginél már jóval előkészítettebb lesz.

Az új törvény változást hoz a hatáskör, a másodfokú eljárások és perorvoslatok szabályaiban is – az újítások közül melyek a legfontosabbak?

Az általános hatáskörű bíróság a törvényszék lesz, ide tartoznak majd mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. Annak ellenére, hogy megfordítottuk a mostani szabályozási logikát, az ügyérkezésben várhatóan nem lesz alapvető arányeltolódás. Fontos kiemelni, hogy nem lesz külön törvényszéki és járásbírósági perrend, a törvényszék és a járásbíróság előtt is egységes perrendben, azonos szabályok szerint bonyolódnak az ügyek. Ami eltérő lesz, hogy míg a törvényszék előtt mindkét fél számára kötelező lesz a jogi képviselet, a járásbíróságon ez egyik fél számára sem lesz kötelező. Ha a járásbíróság előtt a fél jogi képviselő nélkül jár el, bizonyos könnyítő szabályokat kell alkalmazni, az egyik például az, hogy mind a keresetlevelet, mind az ellenkérelmet formanyomtatványokon kell előterjesztenie. Amennyiben a járásbíróság elé tartozó ügyben a félnek van jogi képviselője, akkor rá is a jogi képviselővel való eljárás szabályait kell alkalmazni. A törvényjavaslat előírja, hogy ha a fél jogi képviselővel jár el, akkor azt a jogi képviselővel való eljárás választásának kell tekinteni, és fenn kell tartania a jogi képviseletét a per jogerős befejezéséig. Ez a szabály azt célozza, hogy ne lehessen visszaélni a jogi képviselő nélküli eljárás nyújtotta könnyítésekkel, de az eljárás alatt egyszer viszont alanyi jogon át lehet térni, vagy vissza lehet térni a jogi képviselő nélkül való eljárásra. Tervben van, hogy annak, aki nem tud jogi képviselőt megfinanszírozni, a költségkedvezményi rendszer keretei között biztosítsuk a jogi képviseletet, de ehhez a törvényjavaslat elfogadását követően a mostani pártfogó ügyvédi rendszert meg kell reformálni.

A másodfokú eljárás szabályai a hatályostól lényegesen eltérő szabályozást kaptak. A másodfokú eljárás meghatározó kérdése, hogy az elsőfokú ítélet milyen okból támadható, illetve a másodfokú bíróság milyen körben bírálhatja felül az elsőfokú bíróság ítéletét. Ezt a tárgykört a hatályos Pp. nem szabályozza kellő pontossággal és egyértelműséggel. A fellebbezés lehetővé tételének funkciója az, hogy az elsőfokú ítélet esetleges jogszabálysértéseit a másodfokú bíróság orvosolhassa, kiküszöbölhesse. A jogszabálysértés lehet anyagi jogi vagy eljárásjogi, kettő határmezsgyéjén helyezkedik el az anyagi pervezetéssel kapcsolatos hiba. Az anyagi jogi jogszabálysértés korrekciójának lehetőségét megszorítás nélkül kell biztosítani, míg az eljárásjogi hibák esetében a formális megközelítés helyett indokolt azt is figyelembe venni, hogy az adott eljárási hiba kihatott-e az ügy érdemére. Az anyagi pervezetés hibája esetén a javaslat nem formális, hanem érdemi orvoslásra törekszik.

A felülvizsgálati eljárás esetében a törvényjavaslat fenntartja a vagyonjogi ügyek tekintetében a felülvizsgálati kérelemben vitatott értékhatárhoz kötött szabályozást, ugyanakkor alapvetően változtat a hatályos szabályozási szemléleten. A hatályos Pp. 271. § (2) bekezdése szerint értékhatárra tekintettel történő kizárás helyett egy magasabb összeghatár kerül bevezetésre oly módon, hogy az értékhatár alatti ügyekben a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kúria engedélyezi, vagyis bevezet egy engedélyezési eljárást, amely lefolytatásának eredményeképpen a Kúria az értékhatár alatti ügyekben is befogadja a felülvizsgálati kérelmet, alapvetően jogegységi indokkal.

Szintén új elem a kollektív igényérvényesítés szabályainak bevezetése. Ennek a lényegét hogyan foglalná össze?

Két kollektív igényérvényesítési formát szeretne bevezetni a javaslat: az egyik a közérdekű per, a másik a társult per. A közérdekű per tulajdonképpen egy keretszabályozás, hiszen az, hogy ki és milyen esetben indíthat közérdekű pert, arról nem a törvényjavaslat, hanem a különböző anyagi jogi jogforrások (versenytörvény, Ptk., fogyasztóvédelmi törvény, környezetvédelmi törvény) rendelkeznek, tehát ezekben a közérdekű perindításra felhatalmazást adó törvényekben kell majd elhelyezni azt, hogy ezekre a perekre a Pp. szabályait kell alkalmazni. Megpróbáltuk a két kollektív igényérvényesítési formának a szabályait úgy kialakítani, hogy azok lehetőség szerint lefedjék azokat a lehetséges jogviszonyokat vagy jogvitáknak a körét, ahol a kollektív igényérvényesítés indokolt és hatékony lehet. A társult per egy úgynevezett opt-in modell, amelyben a felperesek ugyanazon jogalapon keletkeztetett igényét egy reprezentatív felperes érvényesíti a perben (a felperesek egymás közötti viszonyait az általuk kötött társult perlési szerződés fogja szabályozni). Ennek a tárgyi hatályát egyelőre leszűkítettük a fogyasztói szerződésből eredő és a munkaügyi jogvitákra, de látok arra lehetőséget, hogy további fontos, például a környezetszennyezéssel kapcsolatos egyes ügyekben is alkalmazható legyen ez a perlési forma. Most is rengeteg olyan per van, amelyek esetében már alkalmas lehetne a társult per, például amikor a munkavállalók perlik a munkáltatót például ki nem fizetett vasárnapi pótlék, ügyeleti díj stb. megfizetése iránt.

Újdonságok jönnek a szakértői bizonyítás terén is. Felvázolná, melyek ezek?

A bizonyítással kapcsolatos szabályozás egyik leglényegesebb újítása a szakértői bizonyítás koncepcionális megújítása. A törvényjavaslatban rendezni kellett a magánszakértő perbeli igénybevételének, az általa készített szakvéleménynek a bizonyító erejét. A javaslat szerint a fél három úton szolgáltathatja a szakvéleményt: a megbízott magánszakértője, más eljárásban kirendelt szakértő (ilyen lehet például a büntetőeljárásban kirendelt szakértő), vagy a perben kirendelt szakértő útján. A három út egyszerre nem vehető igénybe, azok között a bizonyító félnek kell választania, így elkerülhető a szakvélemények halmozása, ami a szakkérdésben járatlan bírót nehezen kezelhető helyzet elé állítja: neki kell dönteni, hogy melyik szakértő véleményére alapozza ítéletét. Azt, hogy a fél melyik szakértői bizonyítást választja, saját anyagi körülményei, a pervitelben való jártassága, az adott szakkérdés jellege, illetve az ügy körülményei befolyásolhatják. Ha nem tud magánszakértőt megfinanszírozni, a perben – a hatályos szabályokhoz hasonlóan – szakértő kirendelését indítványozhatja. A magánszakértői bizonyítás intézményesítése megszünteti azt a hatályos, perelhúzó gyakorlatot, amely szerint a magánszakvéleményt nem a főbizonyításra, hanem a kirendelt szakértő szakmai hozzáértésének a megingatására, cáfolatára terjesztették be. Fontos kiemelni, hogy a megbízott szakértő csakis olyan személy, akit a bíróság egyébként kirendelhet. A szakértőkre irányadó, a pártatlanságot és a magas szakmai színvonalat biztosítani hivatott (alkalmassági, képzési, fegyelmi vagy éppen büntetőjogi) szabályok ugyanúgy vonatkoznak a megbízott, mint a kirendelt szakértőre. A magánszakértői vélemény nem lehet egyoldalú, mert a javaslat előírja a magánszakértő számára, hogy szakvéleményét ne csak a megbízója által szolgáltatott adatok alapján, hanem az ellenfél nyilatkozatait is értékelő módon készítse el. Értesítse megbízója ellenfelét a megbízás tárgyáról, tegye lehetővé, hogy az nyilatkozatot, észrevételt tegyen a megbízás tárgyára, és köteles a tárgyaláson az ellenfél, vagy az ellenfél által megbízott magánszakértő kérdéseire válaszolni. Amennyiben a magánszakértő e kötelezettségeink nem tesz eleget, akkor szakvéleménye a perben nem lesz szakvéleményként felhasználható, a javaslat terminológiája szerint aggályosnak fog minősülni. Attól természetesen nem lehet elzárni a felet, hogy például a kirendelt szakértő igénybevételét követően szakértőt bízzon meg, de ez e perben nem fog magánszakértő igénybevételének minősülni, és az általa adott vélemény szakvéleményként nem vehető figyelembe, legfeljebb a fél előadásaként.

 

(Fotó: Molnár Zsolt)


Kapcsolódó cikkek

2021. november 26.

E-roller közterületi bérbeadásának korlátozása közösségi együttélésre hivatkozással

Önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes. Az azonos vagy hasonló életviszonyokra vonatkozó szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A szabályozás horizontális széttagolása ugyancsak ellentétes a jogalkotási törvénnyel. A normavilágosság követelményébe beletartozik továbbá, hogy a rendelet szabályozástechnikailag se legyen hibás – a Kúria eseti döntése.