Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közösség tagja elleni erőszak bűntettének sértettjei adott esetben a többségi társadalomhoz tartozó személyek is lehetnek, ha az e csoporthoz való vagy vélt tartozásuk miatt szenvednek sérelmet – a Debreceni Ítélőtábla eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a fiatalkorú vádlott (elsőrendű vádlott) az iskola udvarán cigarettát kért a sértettől, aki közölte vele, hogy nem tud adni. Ekkor szólt az ügy másik két vádlottjának (másod- és harmadrendű vádlott), hogy fogják le a sértettet, míg ő átnézi a táskáját. A másod- és harmadrendű vádlott hátracsavarta a sértett karjait, az elsőrendű. vádlott pedig ezalatt átkutatta a táskát és az abban talált cigarettát elvette. Ez után, miközben leköpte és ököllel szájon vágta a sértettet, az elsőrendű. vádlott a következő kijelentést tette: „nézzétek, a hülye kis magyar…, nem akart nekem cigarettát adni, ki kellene irtani a fajtáját”. Egy másik alkalommal a vádlott az iskola tornatermének öltözőjében tulajdonított el a sértett farmernadrágjának zsebéből egy 800 forint értékű nyakláncot.
Az első- és másodfokú eljárás
Az első fokon fiatalkorúak bíróságaként eljárt járásbíróság az elsőrendű vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében, közösség tagja elleni erőszak bűntettében, garázdaság bűntettében, és lopás vétségében.
A kétoldali fellebbezés alapján eljárt törvényszék részben megváltoztatta az elsőfokú döntést. Felmentette ugyanis a vádlottat a közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt emelt vád alól, a lopás vétsége miatt indult büntetőeljárást pedig megszüntette. Álláspontja szerint a sértettel szemben alkalmazott erőszak motívuma nem a sértett magyarsághoz tartozása volt, hanem a cigaretta át nem adása miatt érzett indulatából adódott, ezért a közösség tagja elleni erőszak bűntette nem állapítható meg. A lopás vétségének kérdésében pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége, a további, nagyobb tárgyi súllyal bíró cselekmények miatt.
A másodfellebbezés tartalma
Az ügyészség nem értett egyet a közösség tagja elleni erőszak bűntettével kapcsolatos felmentő rendelkezéssel, ezért a bűnösség megállapítását kérték. Álláspontjuk szerint a sértettel szemben alkalmazott erőszak motívuma a sértett magyarsághoz tartozása volt, ami egyértelműen tényállásszerűvé teszi a cselekményt.
A táblabíróság megállapításai
Iskolai erőszak: még az elviekben többségi társadalomhoz tartozó személyekből álló csoport tagjai is kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor büntetőjogi védelem illeti meg őket
A Debreceni Ítélőtábla két vonal mentén folytatta le vizsgálatát.
A lopás vétségének kérdésköre: a másodfokú bíróság ennek megállapítását a további, nagyobb tárgyi súllyal bíró cselekmények miatt mellőzte. Az ítélőtábla szerint azonban az irányadó kúriai gyakorlat ezzel kapcsolatban merőben ellentétes. Az eljárás megszüntetésének e módja ugyanis csak abban az esetben alkalmazható, ha olyan társadalmilag kompenzálható előny jelentkezik, amely indokolttá teheti az eljárás megszüntetését. Például sorozatlopás esetén a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából már közömbös, hogy mennyi további rendbeli bűncselekményt követhettek el. Ilyenkor a társadalmilag kompenzálható előny az eljárás mielőbbi befejezése, a tanúk kímélete, további felesleges költségek elkerülése.
Mivel a vizsgált ügyben az elsőfokú bíróság a teljes körű eljárást lefolytatta, a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó tényállást felderítette, így nem mutatkozik olyan társadalmilag kompenzálható előny, amely a legalitás elvének áttörését indokolná. Az ítélőtábla szerint nem elhanyagolható körülmény, hogy az elsőrendű vádlott a lopás vétségét is ugyanannak a sértettnek a sérelmére követte el, mint az erőszakos vagyon elleni bűncselekményt, és a szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekményt.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
A közösség tagja elleni erőszak bűntettének kérdése: az ítélőtábla kiemelte, hogy a közösség tagja elleni erőszak tényállását („Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön” – régi Btk. 174/B. §) azért alkotta meg a jogalkotó, hogy védelmet biztosítson minden olyan közösség, csoportosulás tagjának, akit a csoporthoz való tartozása vagy annak vélelmezése miatt bántanak, avagy erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítenek valaminek a megtételére, meg nem tételére vagy eltűrésére. Az ítélőtábla szerit az, hogy amikor a vádlott megszerezte a cigarettát a sértettől, és a becsületét csorbító, megalázó kijelentésen túl az egész fajtája kiirtását is hangoztatta, kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a sértett mint egy közösség tagja szenvedett sérelmet, mivel a vádlott őt egy másik – jelen esetben magyar – nemzetiségi csoporthoz sorolta.
Az ítélőtábla határozott álláspontja szerint még az elviekben többségi társadalomhoz tartozó személyekből álló csoport tagjai is kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor büntetőjogi védelem illeti meg őket, ha e csoporthoz való tartozás vagy vélt tartozás miatt szenvednek sérelmet, a sértetti kör leszűkülése alapvetően ellentétes lenne a diszkriminációmentes együttélés oltalmának követelményével. Kiemelte továbbá, hogy a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges, hogy az elkövető általában is ellenérzéssel viseltessen az adott közösség iránt, elegendő, ha azt a konkrét cselekmény idején tanúsítja. Így amikor a vádlottat eluralta a sértett magyar származása iránt érzett indulata, és ennek hatása alatt fejti ki cselekményét, megvalósította a közösség tagja elleni erőszak bűntettét.
Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a közösség tagja elleni erőszak és a lopás tekintetében megváltoztatta.
Az ismertetett döntés (Debreceni Ítélőtábla Fkhar. II. 248/2014.) a Kúriai Döntések 2015/1. számában B.3. szám alatt jelent meg.
