CMR vagy alávetés szerinti illetékesség?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A CMR alkalmazási területe alá tartozó nemzetközi közúti fuvarozásból eredő jogvita esetén keresetindításra csak az Egyezmény kógens rendelkezéseiben meghatározott bíróságok előtt kerülhet sor, a felek által kijelölt bíróságnak kizárólagos illetékessége nincs – a Fővárosi Ítélőtábla eseti döntése.
A magyarországi felrakóhelyen nemzetközi közúti fuvarozásra feladott áruban bekövetkezett kár megtérítése, illetőleg helytállási kötelezettség megállapítása iránt az alperessel szemben előterjesztett keresetében a felperes az elsőfokú bíróság joghatóságát az 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (a továbbiakban: CMR) 31. cikk 1.b) pontjára, a hatáskörét a Pp. 23. § (1) bekezdés d) pontjára, az illetékességét a Pp. 29. § (2) bekezdésére és 30. § (1) bekezdésére alapította.
Az elsőfokú bíróság határozata
Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Határozata indokolásában kifejtette: a csatolt iratokból megállapította, hogy a felek a Bécsi I. kerületre hatáskörrel rendelkező bíróság illetékességében állapodtak meg, mely a Pp. 41. § (1) bekezdése szerinti alávetésként a Pp. 43. § (1) bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő. Megállapította továbbá, hogy a Pp. 129. §-ában foglaltak alkalmazásának akadálya van, az ügy áttételéről nem tud rendelkezni, mivel Magyarországon illetékes bíróság nem állapítható meg. Minderre tekintettel a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról határozott.
A fellebbezés
A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a keresetlevél érdemi vizsgálatára, az ügy tárgyalására utasítását kérte.
Állítása szerint az elsőfokú bíróság által vizsgált fuvarmegbízásban a felek az osztrák jogot kötötték ki, így a kikötés érvényességét az osztrák jog rendelkezései alapján kellett volna elbírálni. A felperes az osztrák jogra és joggyakorlatra hivatkozással kifejtette, hogy az illetékességi (joghatósági) kikötésnek kifejezettnek kell lennie, ráutaló magatartás ebben a körben nem fogadható el, ekként a hallgatólagos elfogadás sem. Tekintettel arra, hogy a tárgyi fuvarmegbízáson az alperes aláírása nem szerepel, így az illetékességi (joghatósági) kikötés nem érvényes; továbbá érvényessége esetén sem minősülne kizárólagos, csupán választható illetékességet eredményező megállapodásnak. Ebből következően a kikötés csak a CMR kógens rendelkezései mellett lehet érvényes, az itt írt kötelező rendelkezések a felek illetékességi kikötését mindenkor megelőzik. A CMR 41. cikke alapján a 40. cikk rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett semmis és hatálytalan minden olyan kikötés, amely a CMR rendelkezéseitől közvetve vagy közvetlenül eltér. A CMR 31. cikk 1/b. pontja szerint az elsőfokú bíróság joghatósága megállapítható, mert az áru átvételére Magyarországon került sor, így köteles lett volna a CMR kógens rendelkezéseinek az alkalmazására; a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása téves.
A fellebbezésre észrevétel nem érkezett.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai
A felperes fellebbezése megalapozott.
A felperes követelése országhatárokon átnyúló közúti árufuvarozáson alapuló igényként a CMR hatálya alá tartozik annak 1. cikk 1. pontja értelmében, amely rendelkezés a felek székhelyére és állampolgárságára tekintet nélkül érvényes. A CMR 1. cikk 5. pontja nem engedi meg a felek számára sem két, sem többoldalú olyan külön megállapodás megkötését, amely az Egyezmény rendelkezéseitől eltér; ezzel összhangban a CMR 41. cikk 1. pontja szerint – a 40. cikk rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett – semmis és hatálytalan minden olyan kikötés, amely az Egyezmény rendelkezéseitől közvetve vagy közvetlenül eltér.
|
|
|
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel.
Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa!
Részletes program és jelentkezés >>
|
A felperes által helytállóan felhívott CMR 31. cikke szerint az Egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő minden jogvita esetében kereset indítható a szerződő államoknak a felek által közös egyetértéssel kijelölt bíróságain kívül annak az országnak a bírósága előtt is, amelynek területén:
a) az alperes rendes lakóhelye, cégének központi telephelye, vagy olyan fióktelepe, illetve képviselete van, amelynek közvetítésével a fuvarozási szerződést megkötötték, vagy
b) az áru átvételének helye vagy a kiszolgáltatásra kijelölt helye van.
Más bíróság előtt kereset nem indítható.
A CMR 31. cikkében foglaltak helytálló értelmezéséből az következik, hogy a felek az Egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő minden jogvita esetében választásuk szerint keresetet indíthatnak az általuk közös egyetértéssel kijelölt bíróságon, de ezen kívül a 31. Cikk 1/a. és 1/b. pontjában nevesített okokon keresztül meghatározható bíróságokon is. Ezt meghaladóan őket választási jog nem illeti meg. A választható bíróságok egyikét sem jelölhetik ki kizárólagosként, mert ilyen eltérés a CMR 1. cikk 5. pontjába, valamint 41. cikk 1. pontjába ütközés folytán nem megengedett.
A felperes a keresetében helytállóan hivatkozott arra, hogy az áru fuvarozásra átvételére Magyarországon került sor, így a CMR 31. cikk 1.b) pontja alapján a keresetindításhoz jogszerűen választotta az elsőfokú bíróságot. Ezen választását – kizárólagosság hiányában – nem zárja ki a fellebbezéssel támadott határozat indokolásában értékelt és irányadónak vett alávetés, a felek közös egyetértéssel történő bíróság kijelölése. Az Egyezmény, illetve az azt kihirdető 1971 évi 3. tvr. kógens rendelkezései folytán ugyanis a Pp. 41. § (3) bek. szerinti főszabály (a kikötött bíróság kizárólagos illetékessége) nem irányadó.
A felperest kétségtelenül megillető, a CMR 31. cikkében foglaltakkal összhangban, helytállóan gyakorolt választási jogra tekintettel a joghatóság fennállásának az eldöntéséhez az áru átvételi helyének a vizsgálatára volt szükség. Így mellőzhető annak tisztázása, hogy a felek alávetése az osztrák jog és joggyakorlat alapján érvényes-e, a feleket és az elsőfokú bíróságot köti-e: a Fővárosi Ítélőtábla az e körbeni fellebbezési érvelés megalapozottságának az elbírálására ezért nem tért ki.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását mellőzve az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasította figyelemmel hatásköre és illetékessége fennálltára.
Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 10. Gpkf. 44 720/2014/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/5. számában 79. szám alatt jelent meg.
