Élő végrendelet, avagy előre rendelkezés az orvosi beavatkozásokra vonatkozóan

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A halál esetére szóló végrendeletről mindannyian hallottunk már és tudjuk, hogy az a vagyoni jogok (úgy mint egy ingatlan, vagy bankbetét) tovább adományozásáról szól arra az esetre, ha a végrendeletet tevő elhalálozik. Az élő végrendelet az általános, mindenki által ismert végrendeleti formától azonban teljesen eltérő fogalom. Bár nevében gondolhatnánk, hogy összefüggnek egymással, azonban az élő végrendelet nem a vagyoni jogok juttatására szolgál, mindinkább a saját életünkben előforduló történések szabályozását tudjuk vele kézben tartani.

Az élő végrendeletre az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.), valamint az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm.rendeletben (a továbbiakban: Rendelet) foglaltak az irányadóak.

Mi az élő végrendelet?

Az egészségügyi törvény lehetőséget ad arra, hogy egy előzetes jognyilatkozatban visszautasítsunk későbbi egészségügyi beavatkozásokat, vagyis a cselekvőképes beteg későbbi cselekvőképtelensége esetére megőrizheti önrendelkezését egy esetleges kezelés során. Az élő végrendelet ezért egyfajta előzetes rendelkezés arra az esetre ha később betegség, vagy baleset következtében cselekvőképtelen állapotban egészségügyi ellátásra kerülne sor.

A végrendelkezés formái

Az élő végrendelkezés kétféle módon történhet.

Egyik formája, amikor általánosan a beleegyezés jogát ruházza át másra a végrendelkező. Az eütv. szerint közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy – írásképtelenség esetén – két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal lehet megnevezni azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult a rendelkező helyett a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni. Ebben az esetben egyébként a tájékoztatáshoz való jog is átszáll a megjelölt személyre. Az átruházás jogával azonban a végrendelkező úgy is élhet, hogy azon személyeket nevezi meg, akiket kizár a beleegyezés és a visszautasítás jogának helyette történő gyakorlásából, illetve a  tájékoztatásból.

Az élő végrendelkezés másik formája, amikor az életfenntartó, életmentő kezelések tekintetében történik rendelkezés a fentiekről. Ez utóbbinak szintén két formája van. Az egyik, amikor arról rendelkezik a cselekvőképes beteg, hogy későbbi cselekvőképtelensége esetén ki jogosult helyette az egyes életmentő, életfenntartó ellátások visszautasításának jogát gyakorolni (ő az életmentő, életfenntartó kezelés visszautasítására meghatalmazott helyettes döntéshozó), a másik forma, amikor a közokiratban maga jelöli meg, hogy későbbi cselekvőképtelensége esetén mely ellátásokat utasít vissza.

Kommentár az egészségügyi törvényhez
A kommentár segít áttekinteni a betegjogoktól a népegészségügyi tevékenységeken és az egészségügyi szolgáltatók rendszerén keresztül az orvostudományi kutatásokig az egészségügyhöz köthető legfontosabb tárgykörök elveit, összefüggéseit és jogalkalmazási gyakorlatát. Szerzők: dr. Dósa Ágnes, dr. Hanti Péter, dr. Kovácsy Zsombor Megrendelés >>

Előnyös előre rendelkezni

Az előzetes nyilatkozatban a kezelés visszautasítására szélesebb körben van lehetőség, mint amikor a cselekvőképes személy személyesen eljárva dönt. Ugyanis a cselekvőképes beteg – ha a döntés meghozatalakor is cselekvőképes – csak akkor utasíthatja vissza a kezelést, ha olyan betegségben szenved, amely megfelelő ellátás mellett is rövid időn belül halálhoz vezet, azonban az előzetesen megírt jognyilatkozatban arra az esetre is visszautasíthat egyes életfenntartó, életmentő beavatkozásokat, ha gyógyíthatatlan betegségben szenved és betegsége következtében önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelő gyógykezeléssel sem enyhíthetők.

A fenti különbségtétel talán kicsit túlzásnak tűnik, hiszen mindkettő esetben még cselekvőképesség idején dönt a beteg saját sorsáról. A közöttük lévő különbség mindössze annyi, hogy a kezelés abbahagyására az egyiknél még cselekvőképes állapotban, a másiknál már cselekvőképtelenségben kerül sor.

Már nem szükséges a pszichiátriai vélemény

Az Eütv. a 24/2014.(VII.22.) AB határozat megjelenéséig úgy rendelkezett, hogy a nyilatkozat abban az esetben érvényes, ha pszichiáter szakorvos – egy hónapnál nem régebbi – szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg. A nyilatkozatot kétévente meg kell újítani, és azt a beteg bármikor – cselekvőképességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül – visszavonhatja.

Az előzetes nyilatkozat megtételének formai szabályait azonban a fent hivatkozott AB határozat jelentősen átrendezte, így a pszichiáter szakorvos szakvéleményének szükségességére, valamint a kétévenkénti megújításra vonatkozó rendelkezéseket megsemmisítette.

Azonban a nyilatkozatot a beteg továbbra is bármikor – cselekvőképességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül – visszavonhatja.

Mire lehet nyilatkozni?

A nyilatkozatot, mint élő végrendeletet a Rendelet 1. számú melléklete szerint kell megtenni. Vagyis ennek megfelelően kell a nyilatkozatban a személyazonosító adatokon kívül megtenni azon megjelöléseket, akik nyilatkozhatnak, vagy akik a nyilatkozásból ki lesznek zárva a beteg cselekvőképtelensége esetére, valamint ennek megfelelően kell meghatározni azokat a diagnosztikus és/vagy terápiás eljárásokat is, amelyek alkalmazásához a végrendelkező betegsége/balesete esetén nem járul hozzá.

Lényeges azonban, hogy a visszautasított kezelések felsorolása pontos legyen, mivel  amennyiben a nyilatkozatból nem állapítható meg konkrétan a visszautasított ellátások köre vagy terjedelme, vélelmezni kell, hogy a konkrétan nem visszautasított ellátás nyújtható.

---