Eshetőleges, de különösen kegyetlen

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az emberölés esetében a különös kegyetlenség, mint elkövetési mód a szándék tudati, akarati oldalához és nem az érzelmi oldalához kapcsolódik, ezért a különös kegyetlenséggel véghezvitt emberölés eshetőleges szándékkal is megvalósítható – szól a Kúria eseti határozata.

Ami a tényállást illeti, az egyébként is súlyosan mozgáskorlátozott 94 esztendős sértettet a terhelt 2011. december 26-án este tíz óra tájban súlyosan és kitartóan bántalmazta (puszta kézzel, valamint pontosan meg nem határozható, vonalas jellegű sérülést okozó eszközzel), majd miután egy 20 centis késsel megszúrta, őt az ágy előtt fekve, étlen-szomjan hosszú időre magára hagyta. Másnap délelőtt a terhelt ismét bántalmazta a sértettet, akire a dél körüli órákban talált rá lakásba véletlenszerűen betérő szomszédja. A későbbi műtéti beavatkozás ellenére a történtek vérmérgezéshez és a sértett halálához vezettek.

Az első- és másodfokú eljárás

Az illetékes törvényszék a terheltet védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette [régi Btk. – 166. § (2) bekezdés j) pont] miatt 18 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélőtábla a terhelt cselekményét az elsőfokú döntésben megállapítottakon túlmenően különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének is minősítette [régi Btk. 166. § (2) bekezdés d) pont].

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A terhelt védője felülvizsgálati indítványában a kiszabott büntetés enyhítését kérte, mivel álláspontja szerint a jogerős másodfokú ítéletében a bíróság a büntető anyagi jogszabály megsértésével minősítette különös kegyetlenséggel elkövetettnek a terhelt egyébként védekezésre képtelen személy sérelmére megvalósított emberölési cselekményét, így törvénysértően súlyos büntetést szabott ki a terhelttel szemben.

A védő álláspontja szerint nem volt bizonyított az ügyben, hogy a terhelt a halált előidéző szúrás után hosszú időn át étlen-szomjan hagyta volna a sértettet, nagyobb kínszenvedést okozva neki ezzel, másfelől az sem állapítható meg, hogy a különös kegyetlenség és a sértett halála között okozati összefüggés állna fenn, mivel a halált egyetlen szúrás, és az abból származó belső sérülések következményeként kialakult vérmérgezés okozta.

A védő álláspontja szerint szándékosság tekintetében a különös kegyetlenség csak egyenes ölési szándék esetén lenne megállapítható. A terhelt ölési szándéka csak eshetőleges volt, így a különös kegyetlenség nem áll fenn.

A Kúria megállapításai

Az ölési cselekmény különös kegyetlenséggel történő elkövetése nem kizárólag a halálos kimenetelű mellkasi szúrást követő magárahagyatottságra, az ebből származó szenvedésérzületre alapozható, hanem az azt megelőző és a másnap délelőtti bántalmazásra is – hangsúlyozta a Kúria.

Az emberölés törvényi tényállása úgynevezett nyitott törvényi tényállás. Ez azt jelenti, hogy a törvény nem határozza meg az elkövetési magatartást, így minden olyan magatartás tényállásszerű, amely okozatossági szempontból a halál előidézésére alkalmas. Ennek az okozatosságnak csak az elkövetési magatartás és az „eredmény” (azaz a sértett halála) között kell fennállnia. Ha az elkövetési magatartás különös kegyetlenséggel véghezvitt, az okozati kapcsolat akkor is csak az elkövetési magatartás és az eredmény viszonyában vizsgálható.

A terhelt elkövetési magatartásánál – amelynek egyes elemei csak testi sérülést okoztak – az emberöléshez a feltétlenül szükséges kegyetlenséget meghaladó brutális elkövetési mód is társult, amely kimeríti a különös kegyetlenség fogalmát. A Kúria szerint szintén a különös kegyetlenséget alapozza meg a terhelt ama magatartása, hogy az idős és mozgásában egyébként is korlátozott sértettet az életveszélyes sérülése után már mozgásképtelen állapotában, hosszú időn keresztül, a földön fekve, étellel-itallal és ellátás nélkül magára hagyta, ez ugyanis önmagában alkalmas a halálához vezető ok-okozati folyamat megindítására. A terhelti magatartás az átlagosat lényegesen maghaladó szenvedést okozott a sértettnek.

Nem találta helytállónak a Kúria a védő ama érvelését sem, hogy a különös kegyetlenséggel történő elkövetés kizárólag egyenes ölési szándék esetén állapítható csak meg, amikor az elkövető a sértett halálának bekövetkeztét akarja.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Azt a Kúria is kiemelte, hogy a különös kegyetlenséggel történő elkövetés megállapításához az elkövető tudatának az elkövetés idején „át kell fognia” a végrehajtás különös kegyetlenségét, és hogy erre a sérülések számából, a bántalmazás hosszan tartó, elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedéséből egyértelműen lehet következtetni. A különös kegyetlenség, mint elkövetési mód a szándék tudati, akarati oldalához és nem az érzelmi oldalához (a sértett halálának akarásához vagy az abba való belenyugváshoz) kapcsolódik. Ebből viszont az is következik a Kúria szerint, hogy az emberölés úgy is elkövethető különös kegyetlenséggel, hogy az elkövető ölési szándéka csupán eshetőleges, azaz felismeri a magatartásának különös kegyetlenségét, és a halálos kimenetel előidézésére alkalmasságát, ám a halál bekövetkezését nem akarja, de abba közömbösséggel viseltetve mégis belenyugszik.

Mindezek alapján a Kúria a támadott határozatokat hatályukban fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. III. 1.420/2013.) a Kúriai Döntések 2014/10. számában 294. szám alatt jelent meg.

---