Faludi Gábor: Az üzleti titok irányelv átültetésének egyes kérdései II.

A tanulmány a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló 2016/943 európai tanácsi és parlamenti irányelv (a továbbiakban: ÜTI) megalkotásának indokait és szabályozási logikáját mutatja be, kitérve a hazai átültetéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekre is.

Faludi Gábor teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2018/10. számában olvashatja.

Hivatkozott jogszabályhelyek: ÜTI 1. cikk, Ütv. 1. §, Ptk. 2:47. §, Tpvt. 4. §

3.5. A kivételek többszintű rendszere

[38] A nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló 2016/943 európai tanácsi és parlamenti irányelv (a továbbiakban: ÜTI) nem kényezteti el az átültető tagállamokat azzal, hogy logikus rendben szabályozná az oltalom alóli kivételeket.

3.5.1. Az ÜTI tárgyi hatálya alóli kivétel

[39] Az első „kivétel” mindjárt olyan jellegű, amely nemhogy nem szorul átültetésre, de nem is lehet átültetni. Az ÜTI a tárgyi hatályát szabályozó rendelkezésben [1. Cikk (3) bekezdés] leszögezi, hogy az ÜTI egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az alapul szolgáljon a munkavállalók mobilitásának korlátozásához, ezen belül semmi nem korlátozhatja a munkavállalókat abban, hogy

– az üzleti titoknak nem minősülő információkat hasznosítsák (őszintén megírjuk: fogalmunk sincs arról, hogy erről miért kell rendelkezni …);

– a rendes munkavégzésük során tisztességes módon megszerzett tapasztalatokat és készségeket – akkor is, ha azok üzleti titok tárgyát képezik[1] – felhasználják (helyesen: hasznosítsák – F. G.); és

– nem írható elő számukra az uniós vagy a nemzeti joggal összhangban lévő korlátozásokon túl további korlátozások a munkaszerződésükben, azaz a munkajogban megengedett versenytilalmi megállapodások körén és tartamán túl a jogszerűen megszerzett üzleti titok felhasználása (helyesen: hasznosítása – F. G.) számukra nem tiltható meg.[2]

[40] A probléma az EU-val szabályozási versenyben levő USA-ból[3] is ismert: az ún. inevitable disclosure doctrine vs misappropriation by memory néven tárgyalják a kérdést. Az Egyesült Államokban a korábbi munkáltatók – ha igen nehéz bizonyítás után is – de elvileg elérhetik a jogszerűen megszerzett üzleti titok „emlékezetből” való hasznosításától való eltiltást a volt munkavállalót foglalkoztató új munkáltatóra is kiterjedően.[4]

[41] E „kivételt” az ÜTI nem fogalmazza meg az üzleti titokhoz fűződő jog belső korlátjaként, csupán rögzíti, hogy az üzleti titok jogi védelmének hatályán kívül esnek a munkavállaló felsorolt jogai.

[42] Ugyanez a helyzet a kollektív szerződések megkötésének jogával is [1. Cikk 2. bekezdés d) pont], ezt kifejezett rendelkezésben választja el az üzleti titok védelmétől az uniós jogalkotó. Munkajogi szakértelem híján nem tudunk nyilatkozni arról, hogy ez a „kivétel” mit is jelent. Azt, hogy kollektív szerződésben – tehát konszenzus alapján – a munkavállalóra nézve az előzőekben tárgyalt kivételt figyelembe nem vevő, szigorúbb rendelkezés is hozható, amit furcsállnánk, mert a munkaviszony megszűnését követően a munkavállalónak az a joga, hogy önállóan vállalkozhasson, vagy foglalkoztatást keressen, olyan alapjog, amit csak a versenytilalmi megállapodás korlátjai között lehet korlátozni – vagy pedig azt, hogy a kollektív szerződésnek is figyelembe kell vennie a munkavállaló fentebb elemzett szabadságát. Annyit merünk rögzíteni, hogy az a tény, hogy az említett tárgyköröket – külön belső kivétel nélkül – a tárgyi hatály alól kivett tárgykörnek minősíti az ÜTI, és a rendelkezésekben arra utal, hogy e kérdéskörben a munkajogi szabályokat kell alkalmazni, a problémát nagy szerencsénkre áttolja a munkajog utcájába.

3.5.2. Az ÜTI tárgyi hatálya alóli kivétel és ezt tükröző belső, jogérvényesítést kizáró kivétel

[43] Különösen szembetűnő és nehezebben magyarázható a tárgyi hatály alóli kivétel azon tárgykörök esetében, amelyekre nézve külön belső, jogérvényesítést kizáró kivételt is megfogalmaz az ÜTI. Ezek a következők (táblázatba foglaltuk a tárgyi hatály alóli kivételt és a hozzá tartozó belső kivételt, megjelölve a rendelkezés számát is):

 az ÜTI tárgyi hatálya alól kivett szabályozási tárgy „1. Cikk (2) Ez az irányelv nem érinti: […]  a kapcsolódó belső korlát = kivétel az oltalom alól:
5. Cikk A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvben meghatározott intézkedések, eljárások és jogorvoslatok igénybevételére irányuló kérelem elutasításra kerüljön, ha az üzleti titok feltételezett megszerzésére, hasznosítására vagy felfedésére az alábbi esetek valamelyikében került sor:
 a Chartában meghatározott, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog gyakorlását, ideértve a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének tiszteletben tartását is;  a Chartában meghatározott, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog gyakorlása során, ideértve a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének tiszteletben tartását is; [5]
 azon uniós vagy nemzeti szabályok alkalmazását, amelyek előírják az üzleti titok jogosultjának, hogy közérdekből információt, ideértve az üzleti titkot is, fedjen fel a nyilvánosság számára, illetve a közigazgatási vagy igazságügyi hatóságok előtt ezen hatóságok feladatainak ellátása érdekében;  valamely, az uniós vagy a nemzeti jog által elismert jogos érdek védelme céljából;
 azon uniós vagy nemzeti szabályok alkalmazását, amelyek előírják vagy lehetővé teszik az uniós intézmények és szervek vagy a nemzeti hatóságok számára, hogy az uniós és nemzeti jogban foglalt kötelezettségek és kiváltságok (helyesebb lett volna jogoknak lefordítani az angol prerogatives kifejezést – F. G.) értelmében és ezeknek megfelelve, a vállalkozások által benyújtott és az említett intézmények, szervek vagy hatóságok által birtokolt információkat felfedjék;  valamely, az uniós vagy a nemzeti jog által elismert jogos érdek védelme céljából.

[44] Látszólag ellentmondás áll fenn. Ha egyszer az üzleti titok magánjogi védelme nem érinti azokat a közjogi szabályokat, amelyek előírják, vagy megengedik az üzleti titok felfedését (pl. véleményszabadság gyakorlása, közérdekű adat vs. üzleti titok, hatóság, bíróság számára előírt közlés az üzleti titok mások előtti titokban tartása mellett), akkor miért szükséges ehhez igazodó kivételt előírni, amely azt sugallja, mintha mégis kiterjed(ne) az ÜTI hatálya a szóban forgó magatartásokra?

[45] Az ellentmondást az oldja fel, hogy az említett közérdekű esetekben az üzleti titok megszerzése és hasznosítása! is – tehát nemcsak a felfedése – a belső kivétel részét képezi (lásd a táblázatban az 5. Cikk bevezető részét). Ez dogmatikailag ugyan magyarázza a kettős szabályozást, de álláspontunk szerint az ÜTI szarvashibája, amelyet sehogy sem lehetett az átültetés során sem kiküszöbölni. Miért tartozik az üzleti titok hasznosítása az említett kivételek körébe? Miért szükséges a véleményszabadság gyakorlásához vagy az üzleti titok közérdekű megismeréséhez, vagy közérdekű korlátos, vagy teljes felfedéséhez a kivétel alapján jogszerűen megszerezhető és felfedhető üzleti titok hasznosítása?[6] Noha a hasznosítás fogalma sem az ÜTI-ben, sem az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvényben (a továbbiakban: Ütv.) nem jelenik meg, az üzleti titok szellemi tulajdonjogi oltalmi tárgy jellegéből következik, hogy hasznosítás csak az üzleti titokra épülő termék előállítása, szolgáltatás nyújtása, és az így előállított termék/nyújtott szolgáltatás (együtt: áru) értékesítése lehet. Ezt megerősíti a jogsértő áru fogalma is: „Ütv. 2. § 4. jogsértő áru: minden olyan termék vagy szolgáltatás, amelynek kialakítása, jellemzői, működése, előállítási folyamata vagy forgalmazása jelentős mértékben a jogosulatlanul megszerzett, hasznosított vagy felfedett üzleti titokra épül.”

[46] Álláspontunk szerint két megoldás is helyesebb lett volna. Az első: egyáltalán nem kellett volna a tárgyi hatály alóli kivételt tükröző belső kivételekről rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy esetenként kellett volna a jogalkalmazónak összevetni az ÜTI-vel nem érintett hatályú más uniós, vagy tagállami aktusban szabályozott felfedési szabályt, vagy a véleményszabadság gyakorlását az üzleti titok titokban tartásához fűződő érdekkel. Ez sem vezetne más eredményre, mint a szabályozott belső kivétel, de kétségkívül bizonytalan helyzetet eredményezne arra nézve, hogy kivétel gyakorlása céljából jogszerű-e az üzleti titok megszerzése. (Szerintünk egyébként eltúlzott és indokolatlan e körben a megszerzésre is kiterjedő kivétel a védett ismeretre nézve.) Ha pedig már mindenképpen belső kivétellel is kívánta a jogalkotó tükröztetni a közérdekű/véleményszabadság körébe eső felfedés elsőbbségét, akkor elegendő lett volna az üzleti titok megszerzését a kivétel körében szabályozni.

3.5.3. Az ÜTI tárgyi hatálya alá tartozó, az üzleti titoksértést (jogosulatlan megszerzést, felfedést, hasznosítást) fogalmilag kizáró magatartások (belső kivételek)[7]

[47] Jogszerű az üzleti titok megszerzése független fejlesztés, felfedezés vagy alkotás, visszafejtés alapján, akkor, ha az üzleti titkot, kivéve a műszaki tárgyú védett ismeretet a munkavállaló szerzi meg (lásd az értékelést az előnyök/hátrányok között) munkavállalói érdekképviseleti célra, és ha a megszerzés egyéb, a jóhiszeműség és tisztesség követelményével összeegyeztethető, az adott helyzetben általában elvárható magatartás útján történik, ideértve a jóhiszemű, visszterhes szerzést. E „tiszta”, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) is meglevő, TRIPS eredetű kivételeket magyarázni nem szükséges, kivéve az uniós jogalkotó által bevezetett, a munkavállaló javára fennálló kivételt, amit alább értékelünk. Jogszerű az üzleti titok felfedése a munkavállalói érdekképviselet céljára a munkavállalói képviselők számára (az értékelés alább következik). Nem jogsértés az üzleti titok megszerzése és felfedés ún. whistleblowing céljára (alább kitérünk rá az előnyök, hátrányok körében). Ugyancsak jogszerű az üzleti titok megszerzése, hasznosítása vagy felfedése, ha ezt közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus vagy törvény írja elő, vagy teszi lehetővé.

[48] A hazai jogalkotó – helyesen – leegyszerűsítette az ÜTI megközelítését, amely külön kezeli a jogsértésnek fogalmilag nem minősülő, és azon magatartásokat, amelyekkel szemben nem lehet jogsértés miatt fellépni (lásd fentebb az összehasonlító táblázatot). Nem találunk kellően indokolható magyarázatot arra, hogy miben különbözne gyakorlati alkalmazás szempontjából a „kétféle” kivétel.

3.6. Eljárási szabályok

[49] Az eljárási/jogérvényesítési szabályok általános bemutatása meghaladja a cikk kereteit. Az alábbi, értékelő szerkezeti egységben kitérünk egyes lényeges rendelkezésekre.

Faludi Gábor teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2018/10. számában olvashatja.

[1] A gondolatjelek közötti kiegészítést a norma nem tartalmazza, azt a szerző tette hozzá, a kiegészítés nélkül nem értelmes a szabály az előző fordulatra is tekintettel.

[2] Az érintett ÜTI-normának a rendszertani, elsősorban a hazai bírói gyakorlat alapján történő értelmezése. Vö.: BDT2017. 3678. I. Versenytilalmi megállapodás (titoklista) érvényes kikötése hiányában a volt munkavállalók a legálisan megszerzett ismereteiket a munkaviszony megszűnése után hasznosíthatják, a felhasználás nem tisztességtelen. BDT2012. 2720. II. A vállalkozással munkaviszonyban álló dolgozók szükségképpen megszerzik azokat a műszaki, gazdasági, kereskedelmi ismereteket, amelyek az adott tevékenységgel foglalkozó cég működéséhez hozzátartoznak. Nem kifogásolható, ha a volt munkavállalók a szabályszerűen – legálisan – megszerzett ismereteiket, szaktudásukat az új munkavégzésük során hasznosítják. A munkáltató és a munkavállaló a munkaviszony megszűnése utáni időszakra ún. versenytilalmi megállapodást köthetnek, ez azonban a munkavállaló megélhetését, a piaci versenyt méltánytalanul nem korlátozhatja. Versenytilalmi megállapodás és megváltás hiányában a munkaviszonyuk megszűnését követően a dolgozók a megszerzett szakmai ismereteiket korlátozás nélkül felhasználhatják. BDT2010. 2248. A biztosításközvetítő céggel megbízási jogviszonyban állt ügynökök a tevékenységük során szükségképpen megszerzik azokat a kereskedelmi, gazdasági ismereteket, amelyek egy biztosítás közvetítésével foglalkozó társaságnál a cég működéséhez tartoznak, ideértve az ügyféllista összeállítását és kezelését is. Nem kifogásolható, ha a volt megbízottak a szabályszerűen szerzett ismereteiket, az általános szaktudásukat új munkavégzésük, megbízásuk során hasznosítják. Önmagában nem tisztességtelen az újonnan alapított cég olyan felhívása, amelyben arról értesíti az alapítók által a korábbi jogviszonyuk során megismert üzleti partnereket, hogy az érintett magánszemélyek egy másik cég keretében folytatják tevékenységüket, és erre figyelemmel felajánlják ezen cég szakszerű szolgáltatásait.

[3] Defend Trade Secrets Act of 2016, š HYPERLINK “http://www.wipo.int/wipolex/en/details.jsp?id=16087” §

[4] The Inevitable Disclosure Doctrine: A Necessary And Precise Tool For Trade Secret Law, š HYPERLINK “https://corporate.findlaw.com/intellectual-property/the-inevitable-disclosure-doctrine-a-necessary-and-precise-tool.html” §. Az USA-beli bírói gyakorlatot tömören feldolgozó írás tanulsága: A former employee’s use of advanced knowledge and skills should be enjoined only where the knowledge and skills are neither generally known nor readily ascertainable by competitors in the industry. An injunction against inevitable disclosure should be issued only where it is inevitable that the former employee will use a specific trade secret in the course of performing an identified job responsibility inherent in the person’s new position. These are narrow standards. They strike a careful balance between severely conflicting policy interests, and therefore should result in the imposition of an injunction only in rare circumstances.

[5] Látható lesz az értékelő, előnyöket/hátrányokat bemutató egységben, hogy a hazai jogalkotó e kivételt külön szabály nélkül is a jogrendszerben meglevőnek tekinti.

[6] Az idevágó (18)-(20) preambulumbekezdésekben nem kapunk erre a kérdésre választ.

[7] Az Ütv. 5. §-a alapján.

Kapcsolódó cikkek:


Jogszabályfigyelő 2019 – 37. hét
2019. szeptember 16.

Jogszabályfigyelő 2019 – 37. hét

Alábbi cikkünkben, tekintve, hogy a 2019/151–153. számú Magyar Közlönyökben közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, a kúriai döntések és tanácsadó testületi vélemények közül válogattunk.

Egyszerűsített ítélet a közigazgatási perrendtartásban
2019. szeptember 13.

Egyszerűsített ítélet a közigazgatási perrendtartásban

Egyszerűsített ítélet akkor hozható, ha a fellebbezés és az ellenkérelem újdonságot nem tartalmaz, azokban kizárólag az elsőfokú eljárásban előadott, a bíróság által elbírált és helyesen megindokolt tényekre, jogértelmezésre vonatkozó érvelés található. Ha a fellebbezési eljárásban új hivatkozás merült fel, akkor arra az indokolásnak ki kell térnie – a Kúria eseti döntése.

Szólásszabadság, avagy a social media jogi státusa – 2. rész
2019. szeptember 12.

Szólásszabadság, avagy a social media jogi státusa – 2. rész

A social media-platformok az online nyilvánosság első számú terepeivé váltak, melyeknek nincs közmegegyezésre számot tartó definíciójuk. Jelen tanulmányában a szerző azonos megítélés alá helyezi a YouTube-ot, a Facebookot és a Twittert, mivel tevékenységük szólásszabadsággal összefüggő része hasonló, és hasonlóan is ítélhető meg. E szolgáltatások mindegyike képes a felhasználói tartalmak korlátozására, és időnként erre a jogi szabályozás kötelezi is. Az EU új irányelve is közös regulákat alkot e két eltérő szolgáltatásra: a hatálya alá tartozó audiovizuális tartalmak mind a videómegosztó, mind a social media-platformokon megjelennek.

Minden pénzünket elviheti a végrehajtó?
2019. szeptember 11.

Minden pénzünket elviheti a végrehajtó?

Cikkünkből megtudhatja, hogy a munkabér letiltást követően a bankszámlára utalt munkabérrészt a végrehajtó beszedheti-e hatósági átutalás útján.

Alvállalkozó által koordinált fővállalkozói ajánlatok keretmegállapodásra irányuló közbeszerzés során
2019. szeptember 11.

Alvállalkozó által koordinált fővállalkozói ajánlatok keretmegállapodásra irányuló közbeszerzés során

A Fővárosi Törvényszéknek a GVH kartelltilalom megsértését megállapító határozatát jogerősen felülvizsgáló ítélete azt a kérdés veti fel, vajon mikor minősülhet a versenyjogba, illetve a közbeszerzési jogba ütközőnek, ha a közbeszerzés tárgyát képező szolgáltatás megvalósításában ténylegesen részt nem vevő, arra nem képes fővállalkozók többen ugyanazon szolgáltatást ténylegesen és döntő részében megvalósító alvállalkozó igénybevételével és az ő erőforrásaira, referenciájára támaszkodva vesznek részt ajánlattevőként az eljárásban. Ennek kapcsán pedig felmerül, hogy egy magatartás versenyjogi megfelelőségének, illetve a közbeszerzési jog verseny tisztaságára vonatkozó alapelvével való összhangjának megítélése nem feltétlenül vezet minden esetben azonos eredményre, és hogy bizonyos kérdésekben a két jogterület között nyugtalanító (mert a magatartás objektív körülményei alapján nem egyértelműen feloldható) feszültség áll fenn.