Felel-e a vasút a sínek között közlekedőkért?

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2016. június 9.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vasúti pályán szabálytalanul közlekedő felperes kárigényének elbírálása során a felperest elütő mozdony üzembentartójára a veszélyes üzemi felelősség szabályai, a pálya kezeléséért felelős gazdasági társaságra az általános kártérítési szabályok az irányadóak – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, a felperes a hajnali órákban Kelenföldi és a Déli pályaudvar közötti a vasúti pályán szabálytalanul, a gyalogosok részére tiltott helyen közlekedett, amikor egy Déli pályaudvar felé közlekedő vonat elsodorta, a Kelenföldi pályaudvar felé haladó vonat pedig elütötte őt és a jobb lábát a középső harmadában csonkolta. A felperes a balesettel összefüggő nem vagyoni és vagyoni kárának megtérítését kérte az alperesektől, az alperesek és a felperes között 80–20%-os kármegosztással. Az I. r. alperes kárfelelősségét arra alapította, hogy a balesetet az általa alkalmazott mozdonyvezetők okozták. A II. r. alperes (üzembentartó) kárfelelősségét pedig arra, hogy nem tett meg mindent a jogszabályi előírásoknak megfelelően a baleset elkerülése érdekében és az illegálisan kialakított átjárót eltűrte.

Az első- és másodfokú bíróság eljárása

Az elsőfokú bíróság szerint az I. r. alperest nem terheli mulasztás a munkavállalók kiválasztásában, és a szakvélemény szerint a munkavállalók terhére sem állapítható meg szabályszegés. A II. r. alperes esetében pedig a bíróság álláspontja szerint elháríthatatlan ok volt a károsult közreható magatartása, mivel sötétben, a két sínpár között, köztudomásúan veszélyes helyen közlekedett. Kiemelte, hogy a baleset szabályos közlekedés mellett sem lett volna elhárítható a károsult magatartása miatt. Ennek következtében a bíróság a keresetet elutasította.

A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy a II. r. alperes a közlekedési balesettel okozati összefüggésben a felperes felmerült kárának 60%-ának megfizetésére köteles. Meglátása szerint az az I. r. alperes, illetve a mozdonyvezetők részéről a baleset valóban elháríthatatlan volt, és bár az I. r. alperes nem mentesülhet a veszélyes üzemi felelősség alól, azonban a kár megtérítésére nem kötelezhető, mert a károsult 100%-os mértékben hatott közre a kár bekövetkezésében [régi Ptk. 345. § (2) bekezdés]. A II. r. alperes azonban nem tett eleget kötelességének, mert tudva az illegális átjáró használatáról, a veszélyhelyzetet nem hárította el, ennek érdekében semmit nem tett, ezért kimentése nem vezethet eredményre.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes vitatta, hogy közrehatása 100%-os mértékű lett volna, ezért az I. r. alperes kárfelelősségének megállapítását kérte, míg a II. r. alperes érvelése szerint a kárfelelősségének megállapítása a bizonyítékok jogszabálysértő értékelésén és helytelen jogi következtetésen alapult.

A Kúria megállapításai

Az I. r. alperessel összefüggésben kiemelte, hogy az ő kárfelelősségére a veszélyes üzemi felelősség szabályai az irányadóak. A felperes károsodását olyan mozdonyok okozták, amelyeknél az I. r. alperes az üzembentartó, akinek felelőssége a vétkességétől független objektív felelősség, amelynek alapján az üzembentartó akkor is felel a kárért, ha annak bekövetkezéséért vétkesség nem terheli. A felelősség azonban nem korlátlan, mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. 

Változásfigyeltetés

Ne maradjon le!

Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére!

Megrendelés >>

A Kúria nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes pontosan miként jutott a sínekre, az azonban igen, hogy a sínek között gyalogolt. A másodfokú bírósághoz hasonlóan megállapította, hogy a baleset a mozdonyvezetők részéről elháríthatatlan volt, tévesnek minősítette azonban azt a meglátását, hogy a felperes magatartása belső oknak számít, mivel nem utasként, illetőleg a vasúti pályaudvaron tartózkodó személyként érte a baleset, hanem azért, mert a vasúti pályán a sínek között gyalogolva került a mozdony elé.

A Kúria érvelése szerint, amikor a felperes a vasúti sínek között sétált, akkor a vasút működésétől függetlenül, oda ténylegesen kívülről került, ezért jogilag a veszélyes üzem működésétől független külső oknak minősül, amely egyúttal elháríthatatlan is volt, és az I. r. alperes mentesül a kárfelelősség alól.

A II. r. alperessel kapcsolatban a Kúria az alperesi érvelést fogadta el. A régi Ptk. szerint [345. § (1) bekezdés] a veszélyes üzemi felelősség megállapítására akkor van lehetőség, ha van releváns összefüggés a kár és a tevékenység fokozott veszélyességét előidéző eleme között. A felperes kára azonban nem hozható összefüggésbe a vasúti pálya működtetéséért felelős alperes tevékenységének veszélyes voltával. A Kúria kiemelte, hogy a II. r. alperes tevékenységének értékelésekor nem azt kell nézni, hogy az alperes a törvényben előírt kötelezettségeinek mindenben eleget tett-e, hanem azt kell elbírálni, hogy a felperes balesetének megakadályozása érdekében megtett-e mindent, ami az adott helyzetben tőle elvárható.

Az nem volt vitatott, hogy a gyalogosok több esetben átjártak a síneken, ugyanakkor az alperes vasúti törvényben megállapított kötelezettsége, miszerint köteles haladéktalanul intézkedni a veszélyhelyzet megszüntetése érdekében, nem az ilyen jellegű áthaladás miatt az emberek számára veszélyt jelentő helyzetekre vonatkozik, valamint az sem volt megállapítható, hogy a felperes jutott a sínekre. Így nem lehet megmondani, hogy olyan pályaszakaszon történt volna, ahol a II. r. alperes a terhére jogszabály által előírt kötelezettségét megszegte volna. A Kúria álláspontja szerint nem várható el, hogy a II. r. alperes a pálya minden szakaszán, ahol a sínek bárki által megközelíthetőek, olyan elkerítést létesítsen, amely a sínekre feljutást megakadályozza. Ráadásul a felperes nemcsak áthaladt a síneken, hanem azok között gyalogolt is.

Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékokból okszerűen nem következő következtetést vont le, ezért döntésének az erre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte és a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. III. 21.228/2015.) a Kúriai Döntések 2016/5. számában 115. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek:


Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga
2018. augusztus 17.

Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga

Az ügyvéddel szembeni elvárás hivatásának gyakorlásakor, hogy más hatóságok tagjainak adja meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet saját hivatásával szemben is elvár. Az ügyvédi tevékenység ellátása során ezért az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően az erkölcsök, mások jó hírneve vagy jogai védelmének fenntartása érdekében szükséges és indokolt.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.