Felelősség az ingatlan értékcsökkenéséért

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kikötő létesítése és üzemeltetése következtében a szomszédos ingatlan értékcsökkenéséért az építtető csak akkor felel, ha a szomszédos ingatlanok tulajdonosai érdekeit indokolatlanul figyelmen kívül hagyta és nem a lehetőség szerinti legkedvezőbb módon valósította meg a beruházást – állapította meg a Pécsi Ítélőtábla.

Az ügy előzményei

A felperes 2000-ben vásárolta ingatlanát, valamint a hozzá csatlakozó, közvetlen vízparton fekvő ingatlan 4/48 tulajdoni illetőségét. A felperes az ingatlant nyaralási célra vásárolta, elsősorban annak nyugodt környezetére tekintettel. A felperes nyaraló ingatlanától kb. 90 méteres távolságban az alperes jogelődje kishajó kikötőt épített. Az alperes jogelődje által folytatott építkezés következtében a felperes ingatlanának környezete megváltozott. A felperes az ingatlanától jobbra nézve a kikötőt látja, a vitorlás hajók ki- és behajózásakor zajkibocsátás történik és a kikötő üzemeltetése is jelentős többlet zajhatással jár, különösen a nyári időszakban tartott rendezvények esetén. Az alperes jogelődjének beruházása következtében a közúti és vízparti forgalom is megnőtt a felperes ingatlanának környezetében. A felperes ingatlanának forgalmi értéke 50.000.000 forint lett volna 2008-ban a kikötő létesítésének hiányában. A kikötő építése miatt a felperes ingatlanának forgalmi értéke 6%-kal csökkent.

A felperes módosított keresetében 5.600.000 forint forgalmi értékcsökkenés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 100. §-a alapján arra hivatkozva, hogy az ingatlanának környezete lényegesen megváltozott, megnövekedett a zajhatás a kishajó- és gépkocsiforgalom következtében, nagyobb lett a levegőszennyezés mértéke, valamint részleges intimitásvesztést és kilátáselvonást is elszenvedett. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, állítva, hogy szükségtelen zavarás nem valósult meg sem az ő, sem a jogelődje részéről.

Az elsőfokú bíróság megállapításai

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet részben teljesítve az alperest 2.000.000 forint és kamatai felperes javára történő megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította és az alperest részperköltség viselésére kötelezte. Ítéletét a Ptk. 100. §-ára és 339. § (1) bekezdésére alapította. Kifejtette, hogy a Ptk. 100. §-a értelmében csak a szükségtelen zavarás minősül jogellenes magatartásnak, a perben kirendelt építész ingatlanforgalmi igazságügyi szakértő aggálytalan szakvéleménye alapján azonban megállapította, hogy az alperes jogelődje által épített kikötő miatt a felperes ingatlanának zajhatása és levegőszennyezése 4%-kal csökkenti a forgalmi értékét, ami az ingatlan teljes 50.000.000 forintos értékéhez viszonyítva 2.000.000 forintot tesz ki.

Az ítélőtábla megállapításai

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.

Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte. Vitatta az elsőfokú bíróságnak a szükségtelen zajterheléssel és légszennyezésével kapcsolatos ténymegállapításai megalapozottságát, utalva arra, hogy az ennek alapjául szolgáló igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő minden mérési adat, konkrét tapasztalati tény és bizonyíték hiányában jelentette ki az elsőfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadott és tényként megállapított környezeti terhelésnövekedést, és álláspontja szerint a felperes a perben nem bizonyította, hogy az alperes részéről a Ptk. 100. §-ának megfelelő szükségtelen zavarás valósulna meg a hátrányára. A kikötő megépítése következtében beállt környezethasználati változásokkal összefüggésben utalt arra, hogy a vendég- és gépjárműforgalommal kapcsolatos környezeti hatásokat csak úgy tudta volna elkerülni, ha a rendezési terv szerint kikötőnek fenntartott ingatlanon nem épít kikötőt, illetőleg semmit sem, amely értelmezés nyilvánvalóan túlmutat a szomszédjogi rendelkezések célján.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alapos.

A szükségtelen zavarás körében a felperes a keresetét arra alapította, hogy az alperes más ingatlanra is, tőle távolabb megépíthette volna a kikötőt, erre a célra más ingatlant is vásárolhatott volna, illetve az adott ingatlanon belül is elhelyezhette volna a felperes ingatlanától távolabb a kikötő létesítményt. Hivatkozott arra, hogy az építkezés következtében a környezet lényegesen megváltozott, megnövekedett a zajhatás a kishajó- és gépkocsiforgalom növekedése következtében, ezzel összefüggésben nagyobb lett a légszennyezés is és részleges intimitásvesztést, illetőleg kilátáselvonást is elszenvedett.

Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy nem valósított meg a jogelődje szükségtelen zavarást azzal, hogy a településrendezési tervben vitorláskikötő építésére kijelölt partszakaszon vitorláskikötőt épített. A tulajdonost ugyanis megilleti az a jog, hogy az ingatlanára építkezzen. A Ptk. 100. §-a alapján a tulajdonosnak nincs olyan jogi kötelezettsége, hogy a szomszédjai érdekeit a sajátja elé helyezze (BDT 2011/3/39.).

A szomszédjogi szabályok alapján azt kell vizsgálni, hogy a tulajdonos az építkezés milyen módjai között választhatott: az egyes építkezési módok reá nézve milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal jártak volna és ezt kell egybevetni a szomszéd érdekeinek sérelmével.

A felperes arra alapította az igényét, hogy az alperes jogelődje a telken más helyen, tőle távolabb is elhelyezhette volna a kikötőt és ez őt kevésbé zavarná. A perben rendelkezésre álló adatok szerint birtokrendezési okok miatt kellett a kikötőt a felpereshez közelebb építeni, a fő szempont azonban az, hogy ha az alperes keletebbre, azaz a felperestől távolabbra építi a kikötőt, akkor a keleti szomszédjához kerül közelebb.
A fentieket összegezve tehát azt kell megállapítani, hogy az alperes az építkezéssel, az építmény elhelyezésével nem okozott az elkerülhetetlennél nagyobb zavarást a felperesnek. Ennek megállapítása a bírói mérlegelés körébe tartozik.
Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a keresetet a környezet változása, a megnövekedett zaj- és forgalmi, valamint légszennyezés által okozott szükségtelen zavarás körében.
A perben beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint a felperes tulajdonában lévő ingatlan forgalmi értékében 4%-os mértékű csökkenést okoztak ezek a változások.
A rendelkezésre álló adatok szerint a kikötőnek a telken történő elhelyezése a műszaki-gazdasági- és környezetvédelmi szempontok szerint legmegfelelőbb módon történt

Miután az alperes építkezésével szükségtelen zavarást nem valósított meg, az építkezésből esetleg felperest ért kárt a Ptk. 99. §-a értelmében a felperesnek kell viselnie, annak megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.
A felperes fellebbezése nem teljesíthető. Az elsőfokú bíróság a kilátáselvonással kapcsolatban és az intimitásvesztésből eredő kárra vonatkozóan helyesen fejtette ki a kereset elutasításának indokait.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatva a keresetet teljes egészében elutasította. (Pécsi Ítélőtábla Pf. III. 20 359/2011/5.)

A döntés teljes egészében a Döntvénytáron vagy a BDT folyóirat 2013. évi 10. számában olvasható.

---