Fellendülhet a bizalmi vagyonkezelés?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Három év tapasztalat nélkül? – az alábbi cikkünkben áttekintjük a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabályok módosítását. A módosításokat a jogintézmény bevezetése óta eltelt három év tapasztalatai, pontosabban azok szűkössége indokolja. A Módosító Törvény célja, hogy leépítse a felesleges bürokratikus terheket és egyértelműsítse a jogintézményre vonatkozó szabályokat. Kifejezett célja a hazai vagyonkezelési piac beindítása.


A parlament 2017 júniusában elfogadott egy módosító törvényt, amely az üzleti környezet jogi versenyképességének növelését célozza (2017. évi LXI. törvény, „Módosító törvény”). A jogszabály többek között módosítja a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó rendelkezéseket. A bizalmi vagyonkezelés reguláinak alapját a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) fektette le 2013-ban. Utóbbi hatályba lépését röviddel megelőzve hatályosult a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi CV. törvény (Bvktv.).

A módosításokat a jogintézmény bevezetése óta eltelt három év tapasztalatai, pontosabban azok szűkössége indokolja. A Módosító Törvény célja, hogy leépítse a felesleges bürokratikus terheket és egyértelműsítse a jogintézményre vonatkozó szabályokat. A módosítások érintik a Ptk. bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó rendelkezéseit, kitérnek a bizalmi vagyonkezelésbe adásra irányuló rendelkezés öröklési jogi következményeire, továbbá módosul a Bvktv. több rendelkezése is.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

A Bvktv. korábban hatályos szabályozása szerint a bizalmi vagyonkezelés akkor minősült eseti jellegűnek, ha a vagyonkezelő (i) évente legfeljebb egy alkalommal kötött bizalmi vagyonkezelési szerződést, és (ii) a vagyonkezelési díj vagy más gazdasági előny nem haladta meg a kezelt vagyon szerződéskötés kori értékének egy százalékát. Amennyiben a két kritérium közül bármelyik nem teljesült, úgy a vagyonkezelő tevékenysége üzletszerűnek minősült. Ezzel az üzletszerűség definícióval kapcsolatban azonban több jogértelmezési nehézség is adódott, többek között nem derült ki egyértelműen, hogy mit takar a „más gazdasági előny” mint meghatározás. Mivel a vagyonkezelő személye adott esetben megegyezhet a kedvezményezett személyével, ezért a vagyonkezelő személyét is megillethetik kifizetések és vagyonkiadások a kezelt vagyonból, amelyek – ugyan nem a vagyonkezelői minőséghez kapcsolódóan – gazdasági előnynek minősülnek. Ám ha az ilyen jellegű kifizetés és vagyonkiadás is beleértendő a „más gazdasági előny” fogalmába, úgy egyes esetekben az eseti jellegű vagyonkezelési tevékenység ellehetetlenülne, például a családi vagyonkezelések körében. Az üzletszerűség definíciós elemei között az egy százalék értékének számítása is gondot okoz, ugyanis ha a teljes vagyonkezelés időtartamára vonatkozóan kell értelmezni a korlátot, a jogviszony tartós jellege miatt gyakorlatilag életszerűtlenné válik a küszöbérték alkalmazása[1].

A Módosító Törvény indokolása ugyanakkor azt emelte ki, hogy a korábban hatályos üzletszerűség definíció szerint a gazdálkodó szervezeteknek (de akár magánszemélyeknek is) lehetőségük nyílt a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabályok keretei között rendszeres, haszonszerzési célú tevékenységet folytatni. A Bvktv. módosítása újradefiniálja az üzletszerűség fogalmát, és jelentősen egyszerűsíti is azt, amikor üzletszerű bizalmi vagyonkezelési tevékenységnek minősíti, ha a bizalmi vagyonkezelő legalább két bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján végzi a tevékenységét[2]. A Módosító Törvény továbbá többletkövetelményeket támaszt a bizalmi vagyonkezelést üzletszerűen folytató vállalkozásokkal szemben az átláthatóság, az összeférhetetlenség és a jó üzleti hírnévre vonatkozó rendelkezések keretei között.

A törvénymódosítás újradefiniálja az üzletszerűség fogalmát, és jelentősen egyszerűsíti is azt, amikor üzletszerű bizalmi vagyonkezelési tevékenységnek minősíti, ha a bizalmi vagyonkezelő legalább két bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján végzi a tevékenységét

A Módosító Törvény kibővíti a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások körét az ügyvédi irodával, azaz egyéni ügyvédek továbbra sem végezhetnek bizalmi vagyonkezelési tevékenységet[3].

A nem üzletszerűen tevékenykedő bizalmi vagyonkezelőkre vonatkozó szabályok kiegészítésre szorultak az Európai Unió jogának való megfelelés érdekében. Továbbá a bizalmi vagyonkezelési szerződések alapján átruházott, kezelt vagyonokra vonatkozó adatok felkutathatósága érdekében nyilvántartás vezetését írja elő a javaslat a nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelőkről, a velük szerződő vagyonrendelőkről, a közöttük létrejött szerződésben megjelölt kedvezményezettekről és a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokról[4].

A Módosító Törvény deklarált célja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerepének egyértelmű meghatározása a bizalmi vagyonkezelő szervezetek vonatkozásában. Mivel a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások nem felügyelt intézmények, ezért az MNB szerepe az engedélyezést és a nyilvántartásba vételt követően minimálisra korlátozódik, csupán azt vizsgálja, hogy a továbbiakban fennállnak-e az engedélyezés és a nyilvántartásba vétel feltételei. Ezzel kapcsolatban a törvény pontosítja az MNB szerepvállalására vonatkozó szabályokat többek között az ügyintézési határidő, a nyilvántartás és a bizalmi vagyonkezelőkkel kapcsolatban alkalmazható intézkedések tekintetében[5].

A javaslat leépíti azokat a felesleges bürokratikus előírásokat és indokolatlan adminisztratív terheket, amelyek az engedélyezés kapcsán nem lényegesek a bizalmi vagyonkezelő működése szempontjából, valamint indokolatlanul megnehezítik a piacra lépés – egyébként is szigorú – feltételeit. A Módosító Törvény kifejezett célja a hazai vagyonkezelési piac beindítása. Az elmúlt három év tapasztalata alapján ugyanis elmondható, hogy a lehetséges piaci szereplők, akik kacérkodtak a piacra lépés gondolatával, végül a szabályozási bizonytalanságok és nehézségek miatt letettek ez irányú terveikről, és ezért – egyedi eseteket leszámítva – tulajdonképpeni elmaradt ennek az új üzletágnak a kifejlődése.

Lábjegyzetek:

[1] B. Szabó Gábor–Illés István–Kolozs Borbála–Menyhei Ákos–Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés (HVG Orac, Budapest, 2014) 162. p. [2] Módosító Törvény 30. § [3] Módosító Törvény 30. § [4] Módosító Törvény 40. § [5] Módosító Törvény 35. §, 36. §, 41.§

Kapcsolódó cikkek

2024. április 17.

Szolgáltató közigazgatás – 2. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.

2024. április 15.

Jogszabályfigyelő 2024 – 15. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2024/42-44. számú Magyar Közlönyben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.