Fogyasztóvédelmi szabályrendszer 1. – Piacfelügyelet mint uniós szervezeti együttműködési megoldás
Sorozatunk a Magyarázat a fogyasztóvédelmi jogi igényérvényesítésről című Wolters Kluwer-kötet egyes fejezetein keresztül mutatja be a tárgyalt szabályrendszer jogintézményeit. Elsőként az uniós piacfelügyeletet veszi górcső alá.
A Wolters Kluwer Hungary Kft. gondozásában, dr. Balogh Virág szerkesztésében megjelenő Magyarázat a fogyasztóvédelmi jogi igényérvényesítésről című kötet kísérletet tesz az egyre gyorsabb ütemben bővülő fogyasztóvédelmi szabályrendszer bemutatására, olyanképp, hogy a kiadvány az egyes jogintézményeket a lehetséges igényérvényesítés módjain keresztül ismerteti. Cikksorozatunk első részében a könyv A hatósági igényérvényesítés uniós jogi keretei címet viselő témaköréből merítve a piacfelügyeletről mint az uniós szervezeti együttműködési megoldások egyikéről olvashatnak.
„A közös piac áruk szabad mozgására vonatkozó alapelvéből közvetlenül következik az Európai Unió fellépése a biztonságos áruk forgalomba hozatala terén. {[A kiadványban] a fogyasztói szerződés tárgyának leírására mind az áru, mind pedig a termék fogalmát használjuk, a jogszabályok terminológiájához igazodva.} A piacfelügyelet uniós szintű szabályozása ennek megfelelően hosszú történetre tekint vissza.
Az Európai Unió a kilencvenes évek óta szabályozza a piacára kerülő áruk piacra lépését és forgalmazását – nem különösebben szorul alátámasztásra az az állítás, hogy az azóta eltelt időszak mind az áruk és szolgáltatások kereskedelmi gyakorlatai, mind pedig a fogyasztói viselkedés terén jelentős változásokat hozott.
Ennek megfelelően 2019-ben megújították a piacfelügyelet rendszert. A fogyasztók nem biztonságos és nem megfelelő termékektől való védelme a vállalkozások számára egyenlő versenyfeltételeket előíró átfogó keretrendszer meghatározásával biztosított. Az erről szóló jogszabály az Európai Parlament és a Tanács 2019. június 21-ei (EU) 2019/1020-as rendelete a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről, valamint a 2004/42/EK irányelv, továbbá a 765/2008/EK és a 305/2011/EU rendelet módosításáról (Piacfelügyeleti rendelet). Megjegyezzük, hogy a Piacfelügyeleti rendelet szabályait 2021. július 16-ától a magyar jogalkotó is hatályba léptette [lásd: a termékek piacfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. törvény 39. §-a (2) bekezdését]. A korábbi szabályozás megújításának szükségességét húzza alá az online platformokon történő fogyasztói tranzakciók volumenének növekedése: a Piacfelügyeleti rendelet egyértelműsíti, hogy a globális piac kihívásai és az egyre összetettebb ellátási láncok, valamint az Európai Unión belül a végfelhasználók számára online értékesítésre kínált termékek számának növekedése szükségessé teszi a beavatkozási eszközök megerősítését a fogyasztói biztonság biztosítása céljából. [Piacfelügyeleti rendelet (13) preambulumbekezdés]. Megjegyezzük, hogy az ellátási láncok bonyolultabbá válása a „klasszikus” piaci szereplőkön túl a logisztikai szolgáltatóknak a rendelet hatálya alá kerülését is eredményezte.
A Piacfelügyeleti rendelet leszögezi, hogy az Európai Unió egységes piaca minden tagállamban akkor „nyílik meg” a vállalkozások számára, ha megfelelnek az uniós harmonizációs jogszabályoknak, és ezáltal teljesítik a közérdek, úgymint az egészség és a biztonság általában, a munkahelyi egészség és biztonság, a fogyasztók védelme, a környezetvédelem, a közbiztonság magas szintű védelmére, valamint az említett jogszabályok által védett bármely egyéb közérdek védelmére vonatkozó követelményeket [Piacfelügyeleti rendelet (1) preambulumbekezdés].
A Piacfelügyeleti rendelet alapján a piacfelügyeleti feladatok ellátása céljából minden tagállam egy vagy több piacfelügyeleti hatóságot és egy összekötő hivatalt jelöl ki. [A piacfelügyeleti tevékenység részletes szabályairól szóló 6/2013. (I. 18.) Korm. rendelet 2. §-a (1) bekezdése alapján piacfelügyeleti hatóság az országos tisztifőorvos, a népegészségügyi, bányafelügyeleti hatósági hatáskörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal, a közlekedési, fogyasztóvédelmi, munkavédelmi feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatala, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI), a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat (MBFSZ), a gazdasági célfelhasználású termékek tekintetében a piacfelügyeleti feladatkörében eljáró Budapest Főváros Kormányhivatala, a fogyasztóvédelemért felelős miniszter, a közlekedésért felelős miniszter, a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF), a rendőrség szervei, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH)].
Az összekötő hivatal felel a piacfelügyeleti hatóságok és egyéb kijelölt hatóságok összehangolt álláspontjának képviseletéért, valamint a piacfelügyeletet érintő nemzeti stratégiák közléséért. Az összekötő hivatal ezen felül segítséget nyújt a különböző tagállamok piacfelügyeleti hatóságai közötti együttműködésben. [Piacfelügyeleti rendelet 10. cikk (3)–(5) bekezdés.] A piacfelügyeleti hatáskörök eszköztára széles, magában foglalja az információk feltárására vonatkozó eszközöket, valamint a vállalkozások kötelezésére vonatkozó eszközöket is (például a jogsértés abbahagyására való kötelezés, egy termék forgalmazásának megtiltására vagy korlátozására, illetve a termék forgalomból történő kivonására vagy visszahívására vonatkozó hatáskör, szankciók kiszabása, termékre vonatkozó információ online interfészről való eltávolítása, az interfészbe való belépés korlátozása) [Piacfelügyeleti rendelet 14. cikk (4) bekezdés].
Több, egy tagállamon belül működő piacfelügyeleti hatóság esetén az adott tagállam egyértelműen meghatározza az egyes hatóságok feladatait, és olyan megfelelő kommunikációt és koordinációs mechanizmusokat alakít ki, amelyek lehetővé teszik a hatóságok eredményes együttműködését [Piacfelügyeleti rendelet 10. cikk (6) bekezdés].
A Piacfelügyeleti rendelet számos pontján épít a már meglévő, tagállami hatóságok közötti együttműködésre: előírja például, hogy a tagállamok az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján a veszélyes termékek vonatkozásában meglévő hatáskörei továbbra is fennállnak, különös tekintettel a Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszeren (RAPEX) keresztül történő információcserére: ha egy piacfelügyeleti hatóság veszélyes termékkel kapcsolatos intézkedést hoz, vagy azt tervezi, és úgy ítéli meg, hogy az intézkedést szükségessé tevő indokok vagy az intézkedés hatásai túllépik a tagállama területét, a RAPEX-en keresztül haladéktalanul értesíti az Európai Bizottságot eme intézkedésről. A piacfelügyeleti hatóság haladéktalanul tájékoztatja továbbá az Európai Bizottságot minden ilyen intézkedés módosításáról vagy visszavonásáról [Piacfelügyeleti rendelet 20. cikk (1) bekezdés].
A kötet szerkesztője dr. Balog Virág, szerzői: dr. Balogh Virág, dr. Bencsik András és dr. Zavodnyik József.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
