Gyűlés vagy sem?

Szerző: Fejes Melinda
Dátum: 2018. március 7.
Rovat:

Minek kell tekintenünk azt a rendezvényt, amelyről mindössze ennyit tudunk? „Húsz-harminc, formaruhát, illetve legalább részben egyforma ruhadarabokat viselő személy, zárt katonai alakzatban felvonul, és közben a külső szemlélő által is könnyen azonosítható személyek utasításait követik. A rendezvényen ismert közszerepelők beszédei is elhangoznak.”


Ennyi információból ezt nem lehet megállapítani, mert a leírás egyaránt illik egy óvodai csoport március 15-i közterületi ünnepségére, ahol az ovisok kettes oszlopban óvónénik irányításával vonulnak a rendezvény helyszínére, ahol a Nemzeti dal egy-két versszaka is elhangzik, mint a feloszlatott Magyar Gárda rendezvényére.

Hogyan minősítsen a rendőrség egy, a „házasság és család intézménye mellett” bejelentett autós felvonulást, amelynek ünneplőbe öltözött résztvevői előre egyedileg meghatározottak, ahhoz az érdeklődők nem csatlakozhatnak szabadon, és a gyülekező után a virágokkal és szalagokkal ékített járműoszlop előbb egy házasságkötő teremhez, onnan bizonyos idő múltán egy templomhoz, majd újabb idő elteltével egy vendéglátóhelyhez vonul, ahol a felvonulás véget ér? Gyülekezés-e egy sajtótájékoztató, egy állami ünnepség, egy futóverseny, egy koncert, vagy éppen egy számháború? Ezekre a kérdésekre csak a gyülekezésfogalom meghatározása után adható válasz.

Nincs ma olyan tételesjogi szabály, amely megmondaná, milyen magatartásokat kell gyülekezésnek tekinteni. A gyakorlat és a jogtudomány fogalommeghatározási kísérleteiben kezdetben a mennyiségi jellemzők voltak a döntőek. A magyar királyi Curia 1907-ben hozott határozata szerint „egyszerre együttlévő, nagyobb számú ember, gyülekezetet képez, tekintet nélkül arra, hogy mi célból gyűltek össze és hogy összejövetelük tervszerű volt-e, vagy véletlen.” Mára már egyes minőségi szempontokat is a gyülekezés fogalmának lényegi elemének tartunk, amikor a gyülekezés fogalmi elemének tekintjük, hogy többen, ideiglenes jelleggel, valamilyen meghatározott célból, nyitott rendezvényen vegyenek részt. E jellemzőket a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényben (a továbbiakban: Gytv.) is megtaláljuk. Azt mondhatjuk, hogy a Gytv. 2. § (1) bekezdése is alkalmas arra, hogy az alapján a gyülekezés fogalma meghatározható legyen, azonban éppen azon szempontokkal marad adós, amely az egyébként is leírhatatlanul sokszínű gyülekezést a különféle „sokaságoktól”, csoportosulásoktól, összejövetelektől megkülönbözteti.

A részvétel

Nyelvtani értelemben sem beszélhetünk olyan gyűlésről, amelynek nincsenek résztvevői, és a részvétel a Gytv. rendelkezései alapján is a gyülekezésnek fogalmi eleme. [Gytv. 2. § (1) bekezdés utolsó fordulata: „résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják”] Ahhoz, hogy azt részvételnek lehessen tekinteni a jelenlétnek valósnak kell lennie, vagyis annak térben és időben a rendezvény helyszínével (útvonalával), valamint időpontjával legalább részben egybe kell esnie. A részvétel megkívánja a rendezvény céljával, mint a gyülekezés fogalmának esszenciális kellékével való valamilyen mértékű azonosulást is, amely mindenképpen tudatosságot feltételez. (Mivel a gyülekezési szabadság magában foglalja a „nem részvétel szabadságát” is, ebből kényszerítően következik az is, hogy a részvétel kizárólag önkéntes lehet.) Ezen elemek bármelyikének hiánya esetén részvételről nem beszélhetünk. A gyülekezés értelemszerűen véget ér, ha a résztvevők – függetlenül attól, hogy a rendező, vagy a rendőrség feloszlatta-e – a rendezvényt elhagyják.

A résztvevők létszáma

A magyar gyakorlat eddig több esetben a gyülekezés körébe vonta az olyan eseményeket, amelyeken mindössze egyetlen személy vett részt. Arra is volt példa, hogy az ilyen „egyszemélyes demonstrációkat” a rendőrség „feloszlatta”, illetve azok „szervezőit” szankcióval sújtotta. A gyűlés és gyülekezés szavak nyelvtani értelmezéséből arra a következtetésre jutunk, hogy a gyülekezés több személy jelenlétét feltételezi. Hasonló eredményre vezet, ha áttekintjük a Gytv. rendelkezéseit, ugyanis annak 2. § (1) bekezdésének második fordulata többes számot használ („résztvevők véleményüket […] kinyilváníthatják”), melyből arra következtethetünk, hogy a törvény is több személy részvételét feltételezi. A nyelvtani értelmezés arra vezethet, hogy a többes szám használatából az következik, hogy az egynél több (legalább két) személy részvétele – az egyéb feltételek fennállása esetén – már gyülekezésnek tekinthető. Mivel a nemzetközi szerződésekből, az Alaptörvényből és a Gytv.-ből a magasabb részvételi küszöb nem következik, a többes számú megfogalmazás alapján az alapjogbarátabb jogértelmezés érdekében, inkább az alacsonyabb (két fő) részvételi küszöböt tartom a helyes értelmezésnek.

A gyülekezés egyidejűleg jelenlévő résztvevőinek száma nem csökkenhet a legalacsonyabb létszám alá, azonban mindez nem jelenti azt, hogy azok személyének állandónak kellene lenni.

[htmlbox gyulekezesi_komm]

A gyülekezés helye

Közkeletű vélekedés volt, hogy „gyülekezni csak közterületen lehet”, azonban ennek jogszabályi alapja nincsen, ugyanis a gyülekezés helyére vonatkozó tételes szabály sincs. A Gytv. a közterületi rendezvények bejelentésének kötelezettségét írja elő, 8. §-a pedig kifejezetten a „bejelentéshez kötött rendezvény” fordulatot használja, amiből a contrario következik az is, hogy vannak a törvény hatálya alá tartozó, de nem bejelentendő rendezvények.

Ebből pedig az következik, hogy a „nem közterületen” tartott rendezvények esetén értelemszerűen fennállnak a Gytv.-ben meghatározott tilalmak (békés jellegűnek kell lennie, nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy ennek elkövetésére vonatkozó felhívást, nem lehet fegyveresen, vagy felfegyverkezve megjelenni), és a rendezőt terhelő (rend fenntartására irányuló, vagy éppen a résztvevővel egyetemlegesen fennálló kártérítési) kötelezettségek.

A gyűlés nyilvánossága

A gyülekezés helyével mutat szoros kapcsolatot az a körülmény, hogy a rendezvény „nyilvános”, vagy „nem nyilvános” (zártkörű)-e. Nem nyilvános a rendezvény, ha annak résztvevői előre, egyedileg (név szerint) meghatározottak. Közterületen – mivel az a Gytv. szerint bárki által igénybe vehető, vagyis a legteljesebben nyilvános terület – zártkörű gyülekezésre sem kerülhet sor. E jellemzők a gyülekezés fogalmának meghatározása során azonban sokkal inkább jelentőségre tehetnek szert, mint maga a rendezvény helyszíne, azonban nem a definíció elemeként, hanem elhatárolási szempontként veendők figyelembe.

A gyülekezés célja

A gyülekezés fogalmának meghatározása – és a más rendezvényektől való elhatárolás – során különös jelentősége lehet a rendezvény céljának. Az „összeverődött” tömegtől ugyanis a gyülekezést döntően az különbözteti meg, hogy utóbbi résztvevőit összeköti a rendezvény célja. Ahogyan azt az EJEB megfogalmazta: „a gyülekezési szabadság egyik célja, hogy teret biztosítson a nyilvános viták és a tiltakozás nyilvános kifejezése számára.” (EJEB: Molnár Éva kontra Magyarország, kérelem száma: 10346/05., 42. pont, 2008, érdemi döntés.)

A gyülekezés időtartama

A gyülekezés időtartama a fogalom meghatározása során nem szükségképpeni eleme, hanem sokkal inkább a rendezvény egyik – mellékesnek nem tekinthető – jellemzője. Sokkal jelentősebb azonban a gyülekezés körébe vonható rendezvények ideiglenes jellege. Ennek értelmében a rendezvény például állandó szervek megválasztásával, életvitelszerű ott tartózkodással stb. – a gyülekezési minőség elvesztése nélkül – nem „intézményesülhet”.

A gyülekezés békés jellege

Valamennyi nemzetközi dokumentum, és az Alaptörvény nem általában a gyülekezés, hanem kifejezetten a békés gyülekezés alapjogát ismeri el és biztosítja. Igaz ugyan, hogy a békétlen gyülekezés is alapvetően teljesíti a gyülekezés kritériumait, azonban bizonyosan nem áll a gyülekezési jog alkotmányos védelme alatt, ezért a békés jelleget az alkotmányjogi gyülekezésfogalom elválaszthatatlan és lényegi elemeként kell tekinteni, nem pedig a gyülekezési jog különleges korlátjának. Békésség követelménye a rendezvény teljes lefolyására vonatkozik, és annak mások, illetve anyagi javak elleni erőszaktól, és a „zendülő” magatartásoktól mentességét jelenti. Bizonyosan nem tekinthető tehát békésnek az a rendezvény, amely számottevő – személyek, vagy anyagi javak elleni – erőszakhoz vezet, vagy éppen maga a rendezvény vesz erőszakos irányt. A békétlenség legfontosabb jellemzője a rendezvény résztvevői által kifejtett dolog, vagy személy elleni (fizikai) erőszak.

 

A szerző, Dr. Hajas Barnabás Kommentár a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényhez c. kiadványát itt tekintheti meg.


Kapcsolódó cikkek:


A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.

AB: Szabályozandó a fogvatartottak közgyógyellátása
2018. augusztus 7.

Az Alkotmánybíróság szerint mulasztott az Országgyűlés a büntetés-végrehajtási intézetben kérelmezhető közgyógyellátás terén a szükséges igazolás kiállítására jogosult orvos személyének vonatkozásában.