Ha a közlés véleménynek minősül, nem valósul meg a jóhírnév megsértése

Ami a tényállást illeti, az alperes elektronikus levelet tett közzé, melyben a következőt írta a felperesről: "elnökének botrányaitól volt hangos eddig a sajtó". A felperes egyesületi elnök úgy ítélte meg, az alperes ezzel megsértette a jóhírnevét. Álláspontja szerint mindez valótlan tényállítás, mert semmilyen botránynak nem volt részese sem magánszemélyként, sem pedig egyesületi elnökként. Az állítás kifejezésmódját is sértőnek, lealacsonyítónak nevezte. Kifogásolta, hogy az állítólagos botrányokat nem nevezte meg, így az alperes célja egyedül a hatáskeltés és a felperes lejáratása volt.…

Ami a tényállást illeti, az alperes elektronikus levelet tett közzé, melyben a következőt írta a felperesről: “elnökének botrányaitól volt hangos eddig a sajtó”. A felperes egyesületi elnök úgy ítélte meg, az alperes ezzel megsértette a jóhírnevét. Álláspontja szerint mindez valótlan tényállítás, mert semmilyen botránynak nem volt részese sem magánszemélyként, sem pedig egyesületi elnökként. Az állítás kifejezésmódját is sértőnek, lealacsonyítónak nevezte. Kifogásolta, hogy az állítólagos botrányokat nem nevezte meg, így az alperes célja egyedül a hatáskeltés és a felperes lejáratása volt. Mivel meglátása szerint az alperesi közlés objektíve valótlan tényállítás, ezért alkalmas volt a felperes társadalmi és szakmai megítélésének negatív irányú befolyásolására.

Az alperes azzal védekezett, hogy a kifogásolt közlés nem tényállítás, hanem a véleményének kifejezése volt. Álláspontja szerint nem alap nélküli véleményt formált és a közéleti vita keretében fejtette ki saját álláspontját.

Az első- és másodfokú eljárás 

Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes által írtak nem értékelhetőek tényállításként, csupán a nyilatkozat alapjául szolgáló újságcikkekből a felperessel kapcsolatban levont következtetésnek, így véleménynyilvánításnak minősül, amely a hivatkozott cikkek tartalmára figyelemmel okszerű és helytálló volt. Mivel nem tényállításról és nem is tényállítás híreszteléséről van szó, így a bíróság szerint nincs jelentősége annak, hogy az alapul szolgáló újságcikkek valós tartalmat hordoznak-e. A kifejezésmódot illetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy az nem volt indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Meglátása szerint a közleményt a maga egészében, összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni. A levél egésze a felperes elnökségével működő egyesület tevékenységének értékelését, bírálatát, kritikáját hordozta. A kifogásolt közlés értékelésénél a tényállítás vagy véleménynyilvánítás körében nem lehet eltekinteni attól, hogy a sérelmezett kifejezés egy véleménynyilvánítást tartalmazó közlésen belül jelent meg. A másodfok is egyetértett azzal, hogy a sérelmezett közlés véleménynyilvánításnak minősül. Külön kiemelte, hogy a bírói gyakorlat szerint a jóhírnév sérelme szempontjából tényállításnak csak a múltban vagy a jelenben történt konkrét cselekményre, vagy eseményre vonatkozó közlés minősül. A tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolása az ún. bizonyíthatósági teszt alapján történik, és az a közlés, amelynek valósága, vagy valótlansága bizonyítható az tény, amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az pedig vélemény. A pontos állítások nélküli, általános jellegű, konkrétumokat nélkülöző megfogalmazás csak azt az alperesi értékítéletet juttathatja kifejezésre, hogy a felperessel összefüggésbe hozható sajtócikkek botrányosak, és alkalmasak az egész szervezet megítélésének rontására.

Ráadásul, emelte ki a másodfok, a véleménynyilvánítás nem nélkülözte a valóságalapot, mivel a felperes és a felperes személyéhez köthető gazdasági társaság tevékenységével kapcsolatosan az évek folyamán több újságcikk is megjelent. Ezek alapján az alperes véleményét juttatta kifejezésre, mikor a felperes és a hozzá köthető gazdasági társaság tevékenységét botrányosnak minősítette. Kiemelte még, hogy a felperes egy érdekképviseleti szerv vezetője, az alperest pedig megilleti az a jog, hogy amennyiben az őt is képviselő szerv, illetve annak vezetője tevékenységét nem tartja megfelelőnek, azt kritikával illethesse. A felperes a véleménynyilvánítást mindaddig köteles tűrni, amíg nem minden ténybeli alapot nélkülöző elmarasztaló értékítélet vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő formájú véleménynyilvánítás történt. Önmagában az, hogy a vélemény a felperesre nézve negatív értékítéletet tartalmaz, nem teszi sértővé a véleményt.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes kitartott azon álláspontja mellett, hogy az alperes által írtak egyértelműen tényállításnak minősülnek, melynek célja a felperes jóhírnevének rombolása, szakmai lejáratása volt.

A Kúria megállapításai

A Kúria egyetértett azzal, hogy a vitatott szöveg a teljes szövegkörnyezetre is tekintettel egyértelműen értékelésnek, véleménynyilvánításnak minősült. Az egész e-mail célja, rendeltetése az érdekképviseleti szervvel szembeni kritika, bírálat kifejtése volt. Kiemelte, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelt fontosságú alapjog, amelynek csak kivételesen indokolt esetben lehetséges a korlátozása. Ez az alapjog a véleménynyilvánítás lehetőségét védi, vagyis nem a kifejtett vélemény tartalmára vonatkozik. Az egyén személyes véleményére, értékítéletére, a véleménynyilvánítás szabadsága minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmeken vagy észérveken alapul. A bírói gyakorlat a meghökkentő vagy megütközést keltő vélekedéseket is védelmezi, mert a vita lehetőségét tekinti elsődlegesnek.

A Kúria sem találta a perbeli közlést kifejezésmódjában indokolatlanul bántónak, sértőnek vagy megalázónak, ugyanis voltak megjelölt ténybeli alapjai, a felperes által is tulajdonolt cég tevékenységéről valóban jelentek meg újságcikkek, ezek kapcsán a felperes tevékenysége is minősíthető véleménynyilvánítás szintjén. Ez a minősítés külső objektív szemlélet szerint nem volt gyalázkodó. Így a Kúria is arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás eddigiek szerint tágabban, az alkotmányos követelményeknek megfelelően értelmezett kereteit.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.513/2017.) a Kúriai Döntések 2018/7. számában 189. szám alatt jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


A közös képviselő külön felhatalmazás nélkül is perelhet
2018. november 9.

A közös képviselő külön felhatalmazás nélkül is perelhet

Az a körülmény, hogy a társasházközösség a tulajdona védelme érdekében az egyik tulajdonostárssal szemben birtokvédelmi igényt érvényesít, nem tekinthető olyan dologi jogi igénynek, amely érvényesítésére közvetlenül csak a többi tulajdonostárs jogosult és amelynek érvényesítése a felperes társasház ne lenne jogosult. A közös képviselő azokban az ügyekben, amelynek intézésére a jogszabály feljogosítja, külön felhatalmazás nélkül eljárhat a társasház nevében – a Kúria eseti döntése.

Kártalanítás jár az ingatlan használati jogáért
2018. november 2.

Kártalanítás jár az ingatlan használati jogáért

Az ingatlan használati jogának gyakorlása egy folyamatos, elévülési időn belül érvényesíthető kártalanítási igényt, illetve kötelezettséget teremt a felek számára - a Kúria eseti döntése.

Nem jár kártérítés, ha valaki az állam jogalkotási mulasztásai miatt nem tudja személyiségi jogi igényeit érvényesíteni
2018. október 26.

Nem jár kártérítés, ha valaki az állam jogalkotási mulasztásai miatt nem tudja személyiségi jogi igényeit érvényesíteni

Nem ad alapot a magyar állam kártérítési felelőssége megállapítására az, ha a felperes annak megállapítását kéri, hogy az állam jogalkotási mulasztásai miatt nem tudja személyiségi jogi, illetve kártérítési igényeit érvényesíteni. A tisztességes eljáráshoz való jog nem minősül személyiségi jognak, hanem eljárásjogi alapelv. Ennek megsértése esetén a konkrétan eljáró hatóság (bíróság) perelhető – a Kúria eseti döntése.

Pont került a rendőrfotó ügy végére
2018. október 19.

Pont került a rendőrfotó ügy végére

Tüntetést biztosító rendőrök képmásának hozzájárulásuk nélkül, felismerhető módon való nyilvánosságra hozatala esetén a sajtószabadságnak a jelenkor eseményeiről, illetve a közügyekről való hiteles tájékoztatás alkotmányos jogának van primátusa a közszereplőnek nem minősülő rendőrök emberi méltóságából fakadó személyiségi jogával szemben, annak ellenére, hogy a tételes jog nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a közszereplők mellett más személyek esetében is jogszerű lehet a képmás (vagy hangfelvétel) érintett hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala – a Kúria eseti döntése.