Ideiglenes intézkedés az uniós jogban

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2017. október 4.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A jogellenes állami támogatások alperes részére történő visszafizettetésének elrendelése kizárólag olyan perben merülhet fel, amelyben alperesként a kedvezményezettek is perben állnak.


A kereseti kérelem tartalma

Ami a tényállást illeti a felperes keresete szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 339. § (1) bekezdése és 355. §-a alapján 2 928 580 875 forint kártérítés, valamint késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kárigényét arra alapította, hogy az alperes a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók támogatása során 2006. és 2012. december 31. között diszkriminatív intézkedéseivel megsértette az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 107. cikk (1) bekezdését és 108. cikk (3) bekezdését.

[multibox]

A felperes a per folyamán 2016. szeptember 12-én kérelmet terjesztett elő az iránt, hogy a Bizottság állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróság általi végrehajtásáról szóló 2009/C 85/01. számú közleményének (a továbbiakban: Közlemény) 76. cikke alapján a bíróság ideiglenes intézkedéssel rendelje el elsődlegesen azt, hogy az alperes hitelt érdemlően igazolja az általa a kedvezményezetteknek 2006. és 2012. december 31. közötti időszakban nyújtott jogellenes állami támogatások összegét, és ezt követően rendelje el annak a Közlemény szerinti kamatos kamattal történő visszafizetését az alperes számára.

Az elsőfokú bíróság döntése

A 2016. október 25. napján megtartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság fellebbezett végzésével a felperes ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmét elutasította, majd a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 152. §-a alapján a per tárgyalását az Európai Unió Bizottságának SA.45498 (CP/2016) számú panaszeljárásáig felfüggesztette. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy az intézkedés elrendelését a Pp. mely szakaszára alapítja. A Közlemény általa hivatkozott 76. cikke bizonyítási szabályokat tartalmaz, amelyek ideiglenes intézkedés elrendelését nem alapozhatják meg. A Közlemény alapján ugyan a bíróság hivatalból is köteles eljárni, illetőleg, amennyiben a nemzeti jogszabályok ellehetetlenítenék az igényérvényesítést, úgy azok mellőzésére köteles. A felperes azonban nem jelölte meg, hogy pontosan mely kedvezményezett cégeknek, milyen időszakban nyújtott támogatás összegének közlését kéri, és nem tüntette fel a kamatos kamat mértékét sem. Kérelme ennek következtében hiányos, ezért az intézkedés elrendelése esetén sem lett volna alkalmas joghatások kiváltására.

A fellebbezés tartalma

A végzéssel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak kérelme szerinti megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével okozott károk megtérítése iránti perben a nemzeti bíróság kötve van a Közlemény előírásaihoz. A Közlemény 62. cikke alapján a tagállami bíróságnak a felfüggesztés idejére védenie kell a sérelmet szenvedett egyén jogait, ennek érdekében a felfüggesztéssel egyidejűleg automatikusan el kell rendelnie az ideiglenes intézkedést. Ez az eljáró nemzeti bíróság számára nem csupán lehetőség, hanem kötelezettség. Álláspontja szerint nem az ő kötelezettségét képezte az ideiglenes intézkedés iránti kérelme végzésben megjelölt hiányainak pótlása. A bíróságnak hivatalból kell beszereznie az alperestől azoknak a keresetlevélből egyébként ismert „védett” cégeknek az adatait, amelyek támogatásban részesültek. A kamatos kamat mértékének megjelölése pedig a Közlemény 41. és 59. cikke szerint szintén a nemzeti bíróság kötelezettsége.

Az alperes álláspontja

Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a közbenső ítéletig a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy az EK-Szerződés 88. cikk (3) bekezdésének megsértését megállapítva ideiglenes intézkedéssel a folyósított összegek elkülönített számlára történő utalását rendelje el. Állította, hogy a Bizottság korábbi eljárásának lezárása miatt alappal feltételezhette, hogy támogatása jogszerű. Az ideiglenes intézkedés perben nem álló személyekre vonatkozó fizetési kötelezettséget is tartalmazna, és a jelenlegi támogatási rendszert bedöntené. A felperes jogérvényesítését pedig a nemzeti jog nem akadályozza. Mindezekre figyelemmel az ideiglenes intézkedés alkalmazása időelőttisége és aránytalansága folytán érdemben is megalapozatlan.

[htmlbox BDT]

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés nem megalapozott.

Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg végzésében, hogy a Közlemény 76. cikke bizonyítással kapcsolatos szabályt tartalmaz. Eszerint „a tényleges érvényesülés elve a bizonyítékok gyűjtésének folyamatát is befolyásolhatja. Amennyiben például egy adott igény tekintetében a bizonyítási teher lehetetlenné vagy túlságosan nehézzé teszi a panaszos számára igényének bizonyítását (például, ha nincs birtokában a szükséges okirati bizonyíték), akkor a nemzeti bíróság köteles a nemzeti eljárási jog alapján rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználni annak érdekében, hogy biztosítsa a panaszos hozzáférését e bizonyítékokhoz. Amennyiben a nemzeti jog előírja, ez magában foglalhatja a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy elrendelje azt, hogy az alperes vagy egy harmadik személy a panaszos rendelkezésére bocsássa a szükséges okiratokat.”

Az idézett rendelkezés ideiglenes intézkedés elrendelésének alapjául valóban nem szolgálhat. A felperesnek ezért alaptalan az a kérelme, amely arra irányul, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel kötelezze az alperest a kedvezményezettek részére nyújtott állami támogatások összegének igazolására, majd a kedvezményezetteket kötelezze a támogatás kamatos kamattal való visszafizetésére az alperes javára.

A felperes arra megalapozottan hivatkozott fellebbezésében, hogy kérelme nem a Pp. 156. §-án, hanem az uniós jogon alapul. A Közlemény 62. cikke kötelezően előírja a nemzeti bíróság számára a jogellenes támogatás kedvezményezettől történő visszafizettetése iránti eljárásban az EK-Szerződés 88. cikk (3) bekezdésének hatékony érvényesüléséhez célszerű ideiglenes intézkedés elrendelését abban az esetben, ha a saját eljárását a Bizottság döntéséig felfüggeszti. A bíróságnak az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása során – a közösségi jog elsőbbsége miatt – a Közlemény szabályait kellett alkalmaznia (71. cikk), mert a Pp. 155. § (2) bekezdése lényegében kizárja a tárgyalás felfüggesztésének tartama alatt az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos rendelkezések lehetőségét, ezáltal a Közlemény 70. cikk b) pontja szerinti tényleges érvényesülés elvének nem felel meg.

A kérelem elbírálása során ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogellenes állami támogatásokból eredően – a Közlemény 26. cikkében meghatározottak közül – a felperes milyen igényt érvényesít a perben. A jogellenes állami támogatások alperes részére történő visszafizettetésének elrendelése [Közlemény 26. cikk b)-c) pont] kizárólag olyan perben merülhet fel, amelyben alperesként a kedvezményezettek is perben állnak. A felperes keresete nem a jogellenes támogatás visszafizettetésére (Közlemény 3036. cikk), hanem a támogatást nyújtó hatósággal szembeni kártérítésre irányul (Közlemény 4352. cikk). A felperes keresete – annak eredményessége esetén – sem vezethet a kifizetett támogatások kedvezményezettek által történő visszafizettetésének elrendelésére, ugyanis kizárt, hogy a bíróság perben nem álló szervezeteket kötelezzen. Az elsőfokú bíróság ezért a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította.

A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését – eltérő indokolással – a Pp. 259. §-a folytán alkalmazott 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 6.Pkf.25.012/2017/6.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2017/9. számában 34. szám alatt jelent meg.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

Kapcsolódó cikkek:


A határidő természete az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalansága esetén
2019. január 18.

A határidő természete az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalansága esetén

Az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalansága esetén előírt harminc napos határidő anyagi jogi igényérvényesítési és nem perindítási határidő. Annak elmulasztását az ügy érdemében kell vizsgálni, nincs mód a keresetlevél ez okból történő idézés kibocsátása nélküli elutasítására – a Kúria eseti döntése.

Az új Ptk. a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában
2019. január 16.

Az új Ptk. a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában

Az itt közölt írás a IV. Wolters Kluwer Polgári jogi és Eljárásjogi Konferencián elhangzott előadás anyagát rögzíti. Az előadás célja az volt, hogy bemutassa: a Ptk.-ban rögzített új szabályokat miként alkalmazzák a Fővárosi Ítélőtábla tanácsai, illetve milyen újszerű megoldások jelentkeztek a gyakorlatukban. Ezek alkalmasak lehetnek további következtetések levonására is a gyakorló jogászok számára.

Személyiségi jogok érvényesítése az új Pp. alapján
2019. január 15.

Személyiségi jogok érvényesítése az új Pp. alapján

Cikkünkben a sajtó helyreigazítás iránt indított perekről, a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránt indított perekről, és a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránti perekről olvashatnak.

Jogszabályfigyelő 2019 – 2. hét
2019. január 14.

Jogszabályfigyelő 2019 – 2. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2019/2–3. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, a Hivatalos Értesítő anyagai, illetőleg a törvénytervezetek, jogértelmezési állásfoglalások közül válogattunk.