Ideiglenes intézkedés az uniós jogban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A jogellenes állami támogatások alperes részére történő visszafizettetésének elrendelése kizárólag olyan perben merülhet fel, amelyben alperesként a kedvezményezettek is perben állnak.

A kereseti kérelem tartalma

Ami a tényállást illeti a felperes keresete szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 339. § (1) bekezdése és 355. §-a alapján 2 928 580 875 forint kártérítés, valamint késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kárigényét arra alapította, hogy az alperes a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók támogatása során 2006. és 2012. december 31. között diszkriminatív intézkedéseivel megsértette az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 107. cikk (1) bekezdését és 108. cikk (3) bekezdését.

[multibox]

A felperes a per folyamán 2016. szeptember 12-én kérelmet terjesztett elő az iránt, hogy a Bizottság állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróság általi végrehajtásáról szóló 2009/C 85/01. számú közleményének (a továbbiakban: Közlemény) 76. cikke alapján a bíróság ideiglenes intézkedéssel rendelje el elsődlegesen azt, hogy az alperes hitelt érdemlően igazolja az általa a kedvezményezetteknek 2006. és 2012. december 31. közötti időszakban nyújtott jogellenes állami támogatások összegét, és ezt követően rendelje el annak a Közlemény szerinti kamatos kamattal történő visszafizetését az alperes számára.

Az elsőfokú bíróság döntése

A 2016. október 25. napján megtartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság fellebbezett végzésével a felperes ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmét elutasította, majd a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 152. §-a alapján a per tárgyalását az Európai Unió Bizottságának SA.45498 (CP/2016) számú panaszeljárásáig felfüggesztette. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy az intézkedés elrendelését a Pp. mely szakaszára alapítja. A Közlemény általa hivatkozott 76. cikke bizonyítási szabályokat tartalmaz, amelyek ideiglenes intézkedés elrendelését nem alapozhatják meg. A Közlemény alapján ugyan a bíróság hivatalból is köteles eljárni, illetőleg, amennyiben a nemzeti jogszabályok ellehetetlenítenék az igényérvényesítést, úgy azok mellőzésére köteles. A felperes azonban nem jelölte meg, hogy pontosan mely kedvezményezett cégeknek, milyen időszakban nyújtott támogatás összegének közlését kéri, és nem tüntette fel a kamatos kamat mértékét sem. Kérelme ennek következtében hiányos, ezért az intézkedés elrendelése esetén sem lett volna alkalmas joghatások kiváltására.

A fellebbezés tartalma

A végzéssel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak kérelme szerinti megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével okozott károk megtérítése iránti perben a nemzeti bíróság kötve van a Közlemény előírásaihoz. A Közlemény 62. cikke alapján a tagállami bíróságnak a felfüggesztés idejére védenie kell a sérelmet szenvedett egyén jogait, ennek érdekében a felfüggesztéssel egyidejűleg automatikusan el kell rendelnie az ideiglenes intézkedést. Ez az eljáró nemzeti bíróság számára nem csupán lehetőség, hanem kötelezettség. Álláspontja szerint nem az ő kötelezettségét képezte az ideiglenes intézkedés iránti kérelme végzésben megjelölt hiányainak pótlása. A bíróságnak hivatalból kell beszereznie az alperestől azoknak a keresetlevélből egyébként ismert „védett” cégeknek az adatait, amelyek támogatásban részesültek. A kamatos kamat mértékének megjelölése pedig a Közlemény 41. és 59. cikke szerint szintén a nemzeti bíróság kötelezettsége.

Az alperes álláspontja

Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a közbenső ítéletig a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy az EK-Szerződés 88. cikk (3) bekezdésének megsértését megállapítva ideiglenes intézkedéssel a folyósított összegek elkülönített számlára történő utalását rendelje el. Állította, hogy a Bizottság korábbi eljárásának lezárása miatt alappal feltételezhette, hogy támogatása jogszerű. Az ideiglenes intézkedés perben nem álló személyekre vonatkozó fizetési kötelezettséget is tartalmazna, és a jelenlegi támogatási rendszert bedöntené. A felperes jogérvényesítését pedig a nemzeti jog nem akadályozza. Mindezekre figyelemmel az ideiglenes intézkedés alkalmazása időelőttisége és aránytalansága folytán érdemben is megalapozatlan.

[htmlbox BDT]

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés nem megalapozott.

Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg végzésében, hogy a Közlemény 76. cikke bizonyítással kapcsolatos szabályt tartalmaz. Eszerint „a tényleges érvényesülés elve a bizonyítékok gyűjtésének folyamatát is befolyásolhatja. Amennyiben például egy adott igény tekintetében a bizonyítási teher lehetetlenné vagy túlságosan nehézzé teszi a panaszos számára igényének bizonyítását (például, ha nincs birtokában a szükséges okirati bizonyíték), akkor a nemzeti bíróság köteles a nemzeti eljárási jog alapján rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználni annak érdekében, hogy biztosítsa a panaszos hozzáférését e bizonyítékokhoz. Amennyiben a nemzeti jog előírja, ez magában foglalhatja a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy elrendelje azt, hogy az alperes vagy egy harmadik személy a panaszos rendelkezésére bocsássa a szükséges okiratokat.”

Az idézett rendelkezés ideiglenes intézkedés elrendelésének alapjául valóban nem szolgálhat. A felperesnek ezért alaptalan az a kérelme, amely arra irányul, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel kötelezze az alperest a kedvezményezettek részére nyújtott állami támogatások összegének igazolására, majd a kedvezményezetteket kötelezze a támogatás kamatos kamattal való visszafizetésére az alperes javára.

A felperes arra megalapozottan hivatkozott fellebbezésében, hogy kérelme nem a Pp. 156. §-án, hanem az uniós jogon alapul. A Közlemény 62. cikke kötelezően előírja a nemzeti bíróság számára a jogellenes támogatás kedvezményezettől történő visszafizettetése iránti eljárásban az EK-Szerződés 88. cikk (3) bekezdésének hatékony érvényesüléséhez célszerű ideiglenes intézkedés elrendelését abban az esetben, ha a saját eljárását a Bizottság döntéséig felfüggeszti. A bíróságnak az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása során – a közösségi jog elsőbbsége miatt – a Közlemény szabályait kellett alkalmaznia (71. cikk), mert a Pp. 155. § (2) bekezdése lényegében kizárja a tárgyalás felfüggesztésének tartama alatt az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos rendelkezések lehetőségét, ezáltal a Közlemény 70. cikk b) pontja szerinti tényleges érvényesülés elvének nem felel meg.

A kérelem elbírálása során ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogellenes állami támogatásokból eredően – a Közlemény 26. cikkében meghatározottak közül – a felperes milyen igényt érvényesít a perben. A jogellenes állami támogatások alperes részére történő visszafizettetésének elrendelése [Közlemény 26. cikk b)-c) pont] kizárólag olyan perben merülhet fel, amelyben alperesként a kedvezményezettek is perben állnak. A felperes keresete nem a jogellenes támogatás visszafizettetésére (Közlemény 30–36. cikk), hanem a támogatást nyújtó hatósággal szembeni kártérítésre irányul (Közlemény 43–52. cikk). A felperes keresete – annak eredményessége esetén – sem vezethet a kifizetett támogatások kedvezményezettek által történő visszafizettetésének elrendelésére, ugyanis kizárt, hogy a bíróság perben nem álló szervezeteket kötelezzen. Az elsőfokú bíróság ezért a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította.

A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését – eltérő indokolással – a Pp. 259. §-a folytán alkalmazott 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 6.Pkf.25.012/2017/6.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2017/9. számában 34. szám alatt jelent meg.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

---