Itt a közigazgatási perrendtartás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Korábbi cikkeinkben beszámoltunk az új Közigazgatási perrendtartás tervezett szövegéről és azokról a legfőbb pontokról, amikben az új Közigazgatási perrendtartás változást fog hozni a jelenleg hatályos szabályokkal szemben. Mostani cikkünkben az elfogadott törvényi szabályozást mutatjuk be, kiemelve a főbb változásokat.

Az Országgyűlés elfogadta az új Közigazgatási perrendtartást és vele együtt a Törvényalkotási Bizottság összegző módosító javaslatát, mely 39 oldalnyi terjedelemmel, összesen 108 ponton módosítja az eredetileg előterjesztett szöveget. Bár a módosítások jelentős része nem hoz érdemi változást és pontosító jellegű, a kiemelkedő változásokat jelen cikkünkben ismertetjük.

 

Közigazgatási cselekmény

A javaslat pontosítja a közigazgatási cselekmény fogalmát. Eszerint közigazgatási cselekmény különösen:

a) az egyedi döntés;

b) a hatósági intézkedés;

c) az egyedi ügyben alkalmazandó – a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó – általános hatályú rendelkezés;

d) a közigazgatási szerződés.

Az elfogadott törvényjavaslat alapján nem minősül közigazgatási cselekménynek a köztestületi döntés, valamint a közigazgatási szerződés teljesítése és megszüntetése, továbbá a hatósági szerződés végrehajtása körében tett nyilatkozat vagy intézkedés sem.

 

Mikor nincs helye közigazgatási jogvitának

Pontosításra kerül a jogvitáknak azon köre, amelyeket a jogalkotó nem minősít közigazgatási jogvitának, így közigazgatási per tárgyát sem képezhetik. Az elfogadott törvényszövegben a nagyon speciális, honvédelmi törvény szerinti belső rendelkezés jogszerűségére vonatkozó jogvita egy tágabb körű megfogalmazásba kerül, így nem csak a honvédelemmel kapcsolatban kerül kizárásra a közigazgatási jogvita, hanem az idegenrendészettel és a külügyekkel kapcsolatban is. Ugyanakkor a közigazgatási viták kizárása a kormányzati tevékenységgel kapcsolatban nyitott rendelkezés, mert a három területet csak példálózó jelleggel sorolja fel a törvény.

Így, ha törvény eltérően nem rendelkezik, nincs helye közigazgatási jogvitának

a) a kormányzati tevékenységgel, így különösen a honvédelemmel, az idegenrendészettel és a külügyekkel kapcsolatban,

b) önállóan valamely közigazgatási cselekmény megvalósítását szolgáló járulékos közigazgatási cselekmény jogszerűségére vonatkozóan, valamint

c) az egymással irányítási vagy vezetési jogviszonyban álló felek között.

Kiegészül a közigazgatási jogvita meghatározása azzal, hogy az egyedi ügyben alkalmazandó általános hatályú rendelkezés csak kivételes esetben lehet közigazgatási jogvita önálló tárgya, az ilyen aktusok azzal a közigazgatási cselekménnyel együtt támadhatóak meg, amelyek megvalósítása során alkalmazták őket.

 

Közigazgatási szerv

Pontosításra kerül a közigazgatási szervek meghatározása is, helyi önkormányzatok vonatkozásában tételesen rögzítésre kerül a képviselő testület is. Az elfogadott törvényjavaslat szerint közigazgatási szerv:

a) az államigazgatási szerv, és annak önálló feladat- és hatáskörrel felruházott szervezeti egysége és közege,

b) a helyi önkormányzat képviselő testülete és annak szerve,

c) a nemzetiségi önkormányzat testülete és szerve,

d) a választási bizottság,

e) a köztestület, a felső oktatási intézmény, és annak önálló feladat- és hatáskörrel felruházott tisztségviselője vagy szerve,

f) a törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási cselekmény megvalósítására feljogosított egyéb szervezet vagy személy.

Közigazgatási szerződés

Eltekintenek a közigazgatási perrendtartásban a közigazgatási szerződés példálózó jellegű felsorolásától (pl.: a hatósági szerződés), és az elfogadott szövegben megnyitják a fogalmat,és csak azt az általános megállapítást hagyják meg, hogy az a szerződés minősül közigazgatási szerződésnek, amelyet törvény, vagy kormányrendelet annak minősít.

 

Közszolgálati jogviszony

Definíció pontosítást hajtott végre az Országgyűlés a közszolgálati jogviszony fogalmán is. A jövőben az állam vagy az állam nevében eljáró szerv és az általa foglalkoztatott személy között munkavégzés, illetve szolgálatteljesítés céljából létesített, a közszolgálatára irányuló, törvényben meghatározott speciális kötelezettségeket és jogokat tartalmazó jogviszony értjük ez alatt; ide nem értve a bírák, az igazságügyi alkalmazottak, továbbá az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyát, valamint a munkaviszonyban állók jogviszonyát.

 

Az eljáró bíróságok

A benyújtott javaslat első fokon még nyitva hagyta a kérdést a közigazgatási bíróság felállítása előtt. A közigazgatási ügyekben eljáró bíróságokat úgy határozta meg, hogy ebbe a körbe tartoznak a közigazgatási és munkaügyi bíróságok, vagy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény módosítása útján létrehozandó közigazgatási bíróságok, amelyek csak elsőfokon jártak volna el. A elfogadás során azonban elvetésre került a külön közigazgatási bíróság létrehozása, ezért közigazgatási ügyben általános elsőfokon eljáró bíróságként a közigazgatási és munkaügyi bíróságokat jelölik meg, valamint sor kerül a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság (Fővárosi Törvényszék) kijelölésére is. A javaslat az alábbiak szerint határozza meg az eljáró bíróságokat.

Elsőfokon ítélkezik

a) közigazgatási és munkaügyi bíróság,

b) a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság és

c) az e törvényben meghatározott esetben a Kúria.

Másodfokon ítélkezik

a) közigazgatási és munkaügyi bírósághoz tartozó ügyekben a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság és

b) a közigazgatási felső bíróságként eljáró bírósághoz tartozó ügyekben a Kúria.

Felülvizsgálati ügyekben a Kúria jár el.

Közigazgatási felső bíróságként a Fővárosi Törvényszék jár el.

 

Az eljáró bírói tanácsokkal kapcsolatos szabályozás

A elfogadott törvényjavaslatban egyértelműsítik, hogy egyesbírói eljárást a törvény főszabály szerint az elsőfokú eljárásban rendel el. A kiegészítés alapján egyesbíró jár el elsőfokon azokban a perekben is, amelyekben a bíróság illetékességének meghatározása szempontjából a felperes lakóhelye székhelye szerinti bíróság jár el.

A javaslat kiegészíti az eljáró bíróság összetételére vonatkozó szabályokat. A tanácsalakításra vonatkozó szabály biztosítja, hogy a közigazgatási felső bíróságként eljáró bíróság tanácsa többségében hosszabb ideje bíróként működő bírákból álljon.

Az elfogadás során figyelembe vették az Országos Bírósági Hivatal javaslatait is, különös tekintettel a kizárásra vonatkozó szabályok között. Az elfogadott szövegben két évről öt évre emelik fel azt az időtartamot, amelyen belül a fél vagy az érdekelt tisztségviselője, tagja, alapítója, nyilvánosan működő részvénytársaság esetében befolyással rendelkező tagja, illetve a féllel vagy az érdekelttel foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban álló személy, a jogviszonya megszűnését követően a perben bíróként nem járhat el. Kizárásra kerülnek a per elintézéséből a perrel összefüggő közvetítői eljárást lefolytató személyek is.

Lehetővé teszik ugyanakkor, hogy az egyszerűsített perben a bírósági titkár az elnök vagy az elnök által kijelölt bíró jóváhagyás nélkül meghozhassa az eljárást befejező, az eljárást felfüggesztő, illetve az egyezséget jóváhagyó végzést.

 

Illetékesség

Átalakulnak az illetékességi szabályok is. A különös illetékességi szabályok révén a közigazgatási ügyek nagyobb része regionális szinten kerül szétosztásra, míg egyes, elsősorban szociális ügyekre a felperesek lakóhelye szerinti közigazgatási és munkaügyi bíróságok lesznek illetékesek.

 

Pénzbírság

Fontos változtatás a pénzbírság kiszabása során, hogy a bíróság – a teljesítési bírságra vonatkozó szabályozással egyezően – a közigazgatási szervvel szembeni ismételt bírságolás helyett, a szerv vezetőjét is pénzbírsággal sújthatja.

Kereset előterjesztése

A keresetlevelet – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a vitatott közigazgatási cselekmény közlésétől számított harminc napon belül kell a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szervhez benyújtani. Ha a közigazgatási cselekményt nem kell közölni, a keresetlevelet – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a cselekményről való tudomásszerzéstől, de legkésőbb a cselekmény megvalósulásától számított egy éven belül kell benyújtani. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a keresetlevelet az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél kell benyújtani.

Az elfogadott törvényjavaslat az előterjeszthető keresetek szabályai közül elhagyja a tevékenység jogsértő következményeinek elhárítására kötelezésre irányuló kérelmet, tekintettel arra, hogy a jogsértő következmények elhárításáról szükség esetén a bíróság hivatalból köteles rendelkezni.

Kiterjesztésre került a keresetlevél jogi hatályainak fenntartásának korlátozott lehetősége a jogi képviselővel eljáró félre is, abban az esetben, ha a keresetlevelet a polgári bíróság a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozó kereseti kérelemre tekintettel utasította vissza.

 

A halasztó hatály feloldása

A jogkövetkezmények meghatározására tekintettel kiegészítésre kerültek a halasztó hatály feloldására vonatkozó rendelkezések. Így ha a keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van, azt a bíróság részben vagy egészen feloldhatja. A halasztó hatály feloldása esetén a közigazgatási cselekmény végrehajtható, annak alapján jogosultság gyakorolható, és egyéb módon is hatályosulhat.

 

Észrevétel kérése

Kimarad az elfogadott törvényből az amicus curiae intézménye. A korábbi koncepció szerint a bíróság észrevételezőként az eljárásában alkalmazandó jogszabály megalkotóját, illetve törvény kezdeményezőjét szakmai észrevétele írásbeli kifejtésére hívhatta volna fel, amellyel olyan, az ügy eldöntése szempontjából jelentős társadalmi, gazdasági összefüggésre hívhatja fel a bíróság figyelmét, amely a felektől vagy az érdekelttől nem várható.

 

A keresetnek helyt adó ítélet

Kiegészülnek az ítéleti rendelkezésekre vonatkozó szabályok. Ha a bíróság jogsértést állapít meg, hivatalból kötelezi a közigazgatási szervet a tevékenység jogsértő következményének elhárítására.

 

A határozatok kötőereje és jogereje

A polgári perrendtartással való összhang érdekében jelentős módosításon esnek át a határozatok kötőerejére és jogerejére vonatkozó szabályok. Az elfogadott törvényjavaslat elhagyja a korábbi rendelkezéseket és anyagi jogerőhatás címen annyit tartalmaz, hogy a közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálata tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanazon közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára a felek vagy az érdekeltek új keresetet indíthassanak, vagy azt egyébként vitássá tehessék.

 

Jogorvoslat

Az indokolás szerint az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslat széles körben biztosítja a közigazgatási határozat ellen a fellebbezési lehetőséget, ezért nem indokolt, hogy a bírósági felülvizsgálat is kétfokú legyen. A közigazgatási ügyek teljes döntéshozatali folyamatának bővítése, így a bürokrácia növelésének elkerülése érdekében szükséges a rendes perorvoslat oly módon történő korlátozása, hogy azt csak törvény teheti lehetővé, és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény értelmében kifejezetten csak a marasztalási ítélet ellen biztosított. Ugyanakkor, a mihamarabbi végérvényes rendezés érdekében a felső bíróságként eljáró bíróság elsőfokú ítéleteivel szemben nem felülvizsgálatnak, hanem fellebbezésnek lesz helye. A javaslat azt is egyértelműsíti, hogy a fellebbezés megváltoztatására a fellebbezési határidőn túl nincs lehetőség. A javaslatból kikerült a másodfokú eljárásnak a jogegységi eljárásra tekintettel történő felfüggesztése, valamint kiszélesíti a felülvizsgálat lehetőségét. Egyrészt a felülvizsgálatból kizárt határozatok közül elhagyja az ötmillió forintot meg nem haladó alapösszegű fizetési kötelezettséget vitató kereset alapján indult perekre, továbbá a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásával és tartózkodásával, valamint a menedékjoggal kapcsolatos perekre történő utalást, másrészt a Pp. felülvizsgálat engedélyezésének szabályaihoz igazítva bővíti a felülvizsgálat befogadhatóságának okait.

Eszerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata

1. a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
2. a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
3. az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége vagy
4. a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától eltérő ítéleti rendelkezés

miatt indokolt.

Az elfogadott szöveg szerint nincs helye felülvizsgálatnak:

a) az elsőfokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha a fellebbezést törvény kizárja,

b) ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta,

c) a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, a perköltségre, a teljesítési határidőre, vagy a részletfizetésre vonatkozó rendelkezései ellen,

d) a Kúria határozata ellen,

e) ha azt törvény különösen indokolt esetben kizárja.

 

Mulasztási per

Az összegző módosító alapján meghatározásra kerül a mulasztási per megindítására jogosultak köre, így

a) az ügyfél, illetve az, akinek jogát a mulasztás közvetlenül érinti,

b) az ügyészség, illetve a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv, ha a felhívásában megállapított határidő eredménytelenül telt el.

Benyújtási határidőként rögzíti, hogy a keresetlevelet a mulasztás orvoslását szolgáló közigazgatási eljárás eredménytelenségéről való tudomásszerzéstől vagy a jogorvoslati szerv mulasztása esetén az intézkedésére nyitva álló határidő elteltétől számított kilencven napon belül, de legkésőbb a közigazgatási cselekmény megvalósítására irányadó határidő leteltétől számított egy éven belül kell a bíróságnál benyújtani.

Átalakulnak a mulasztási ítéletre vonatkozó szabályok is. Ennek értelmében a bíróság mulasztást állapít meg, ha a közigazgatási szerv a közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségének az irányadó elintézési határidőn belül nem tett eleget. A bíróság akkor is megállapítja a mulasztást, ha a közigazgatási szerv cselekményét közérdeken alapuló kényszerítő indok szükségessé teszi, vagy a pert a törvényességi felügyeleti szerv indította. Ha a bíróság a mulasztást megállapítja, a mulasztó szerv köteles az elmulasztott cselekményt az irányadó jogszabályi határidőn belül, ennek hiányában harminc napon belül megvalósítani. A mulasztási perben hozott ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

 

 

---