Joggal való visszaélés a jogviszony megszüntetése során

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2018. december 28.
Címkék: , , , ,
Rovat: ,
Ami a tényállást illeti, a felperes 2011 júniusa és 2014 szeptembere között kormányzati szolgálati jogviszonyban állt az alperessel. Először a főosztályvezetői munkaköréből jogi és információ-menedzsment igazgató munkakörbe helyezte a felperest a munkáltató, majd 2014 januárjától alapilletményét is csökkentette. 2014 márciusától a betöltött munkakörét főosztályvezető-helyettesi munkakörre módosította, majd 2014. július 10-ei hatállyal ismét módosította a felperes kinevezését, és a főosztályvezető-helyettesi munkaköréből referens munkakörbe helyezte át. A felperes nem fogadta el a kinevezésmódosítást, ezért kormányzati szolgálati jogviszonyát az alperes felmentéssel megszüntette. A…

Ami a tényállást illeti, a felperes 2011 júniusa és 2014 szeptembere között kormányzati szolgálati jogviszonyban állt az alperessel. Először a főosztályvezetői munkaköréből jogi és információ-menedzsment igazgató munkakörbe helyezte a felperest a munkáltató, majd 2014 januárjától alapilletményét is csökkentette. 2014 márciusától a betöltött munkakörét főosztályvezető-helyettesi munkakörre módosította, majd 2014. július 10-ei hatállyal ismét módosította a felperes kinevezését, és a főosztályvezető-helyettesi munkaköréből referens munkakörbe helyezte át. A felperes nem fogadta el a kinevezésmódosítást, ezért kormányzati szolgálati jogviszonyát az alperes felmentéssel megszüntette. A felperes felmentését sérelmező közszolgálati panaszát elutasította a Kormánytisztviselői Döntőbizottság.

A felperes a döntés ellen a bírósághoz fordult. Keresetében előadta, hogy a munkáltató 2014-ben munkakörét rövid időn belül két alkalommal módosította. Az első alkalommal történő módosításra az illetményeltérítésre vonatkozó kinevezésmódosítással szemben benyújtott közszolgálati panasz előterjesztését követően került sor. Meglátása szerint az alperes eljárása sértette a jóhiszeműség és tisztesség elvét, továbbá a joggal való visszaélés tilalmát. Úgy vélte, a kinevezés egyoldalú munkáltatói módosítása nem szolgálhat eszközül arra, hogy a kormánytisztviselőt akadályozza és korlátozza érdekérvényesítésében, véleményének kifejezésében vagy abban, hogy igényét érvényesítse. Az egyoldalú kinevezésmódosítás lehetőségének jogszabályban történő biztosítása nem szolgálhatja azt a célt, hogy a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetésére egyéb jogcím helyett ily módon kerüljön sor a jogszerűség látszatát keltve.

Az első- és másodfokú eljárás

A közigazgatási és munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét. Úgy ítélte meg, hogy az alperes jogszerűen módosította a főosztályvezető-helyettes munkakört ellenőrzési referens munkakörre, mivel mérlegelési jogkörébe tartozott annak eldöntése, hogy az állományában lévő kormánytisztviselőket milyen vezetői vagy nem vezetői munkakörben foglalkoztatja. A jogszabály az intézkedéshez indokolási kötelezettséget nem ír elő és azt sem kellett vizsgálni, hogy a változtatásra milyen okból került sor. Jogszerűnek találta azt is, hogy az alperes rövid időn belül két ízben egyoldalúan módosította a felperes munkakörét. Először ezt a felperes elfogadta, a második esetben pedig munkaszervezési okból került sor a változásra. A kinevezésmódosítást az alperes a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény [2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.)] előírásainak megfelelően hajtotta végre, lehetőséget biztosítva a felperes számára a megfelelő döntés meghozatalára, választhatott a munkakör módosítása és a felmentés kezdeményezése között.

A másodfokon eljárt törvényszék megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és megállapította, hogy az alperes kinevezésmódosítása, valamint felmentése jogellenes volt. Álláspontja szerint a joggal való visszaélés esetén közömbös, hogy a jogot gyakorló tudatában van-e vagy azzal a szándékkal cselekszik-e, hogy másoknak érdeksérelmet okozzon vagy sem. Egyedüli ismérv, hogy a jog gyakorlása ne okozzon nagyobb hátrányt másnak, mint amekkorát a tartózkodás, illetve a jog más módon történő gyakorlása jelentene a jogosítottnak. Bár az alperes szabadon eldönthette, hogy kit alkalmaz vezetőként a munkaszervezeten belül és kit nem, és ezért jogában állt a felperest, mint vezetőt elmozdítani és más munkakörbe helyezni, ennek vizsgálata során azonban az alperes eljárását összességében kell értékelni. A törvényszék megállapította, hogy rövid időszakon belül számos olyan intézkedése volt a munkáltatónak a felperessel szemben, amelyről utóbb bebizonyosodott annak jogellenessége. Ezenfelül egymást követően kétszer is alkalmazta az egyoldalú kinevezésmódosítás intézményét. Bár a felperes nem tudta bizonyítani azt a munkáltatói szándékot, hogy azért távolították el őt a szervezetből, hogy az új elnök ismerősei kerüljenek vezetői pozícióba, önmagában a célzatosság hiánya nem zárja ki a joggal való visszaélés megállapítását.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes sérelmezte a törvényszék azon megállapítását, hogy a joggal való visszaélés célzat és szándék nélkül is megállapítható, holott a felperes azt állította, hogy az eltávolítása célzatos és előre elhatározott volt. Meglátása szerint nem volt olyan intézkedése, amely a joggal való visszaélés tilalmába ütközött volna.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria álláspontja szerint, ha a munkáltató rövid idő alatt több esetben szabálytalanul járt el a kormánytisztviselővel, amely végül e jogviszony megszüntetéséhez vezetett, nem jogszabálysértő az a következtetés, hogy a munkáltató szándéka a jogviszony fenntartásának ellehetetlenítésére irányult és nem okszerűtlen az a következtetés sem, hogy intézkedései a kormánytisztviselői jogviszony fenntartása ellen irányultak.

A Kttv. tiltja a joggal való visszaélést. A törvény alkalmazásában joggal való visszaélésnek minősül különösen az, ha mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet. A joggal való visszaélés mindig egy bizonyos alanyi jog gyakorlásával kapcsolatos és nem általában véve valósul meg, hanem akkor, ha egy jog gyakorlása ugyan nem ütközik semmilyen más konkrét tilalomba, azonban a joggyakorlás jogellenessége azért mutatható ki, mert a jog gyakorlása e módja nem advekvát a rendeltetésével.

A Kúria is közömbösnek találta a joggal való visszaélés megállapítása során, hogy a jogot gyakorló ennek tudatában volt-e, esetleg éppen azzal a szándékkal cselekedett, hogy másnak érdeksérelmet okozzon vagy sem. Úgy ítélte meg, hogy kellő alap nélkül állította az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy mivel a felperes nemcsak arra hivatkozott, hogy az alperes jogával visszaélve járt el, hanem arra is, hogy intézkedése célzatos volt, és ezen célzat bizonyítottságának hiánya a kereset elutasítását kellett volna, hogy eredményezze. A munkáltatói magatartás megítélésénél nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy ilyen célzattal cselekedett-e a munkáltató vagy sem, e célzat hiányában, illetve annak bizonyítatlansága esetén is megvalósulhat a joggal való visszaélés, ha az eset összes körülménye és a rendelkezésre álló bizonyítékok ezt támasztják alá.

Álláspontja szerint a másodfok a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes eljárását összességében értékelve megállapítható volt, hogy a munkáltató rövid időszakon belül számos olyan intézkedést hozott, amelyről utóbb bebizonyosodott annak jogellenessége (2014 januári kinevezésmódosítás, 2014 februári teljesítményértékelés, 2014 februári alapilletmény-eltérítés jogellenessége). Ezenfelül röviddel egymást követően kétszer is alkalmazta a kinevezés egyoldalú módosításának intézményét, a második esetben ráadásul úgy, hogy a felperest nem tudta olyan színvonalú munkával ellátni, ami a kvalitásának megfelelt, míg ezzel szemben a felperest az adott pozícióban követő, szakvizsgával és hosszabb gyakorlattal nem rendelkező kormánytisztviselőt mégis arányaiban magasabb illetmény fejében foglalkoztatta, mint amit a felperesnek felajánlott.

Mindezek alapján jogszerűnek találta a Kúria a másodfok azon megállapítását, hogy a munkáltató szándéka a felperes jogviszonya fenntartásának ellehetetlenítésére irányult és nem volt okszerűtlen az a következtetése sem, hogy intézkedései a felperesi jogviszony fenntartása ellen irányultak.

Az ismertetett döntés (Kúria, Mfv.II.10.658/2017.) a Kúriai Döntések 2018/12. számában 347. szám alatt jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


A családi jóhírnév védelme
2018. december 21.

A családi jóhírnév védelme

A családi jóhírnév védelmét oldalági rokonok fellépési lehetősége körében a hatályos jog nem ismeri el – a Kúria eseti döntése.

Nincs helye igazolásnak pusztán azért mert az ügyvéd számítógépe meghibásodott
2018. december 17.

Nincs helye igazolásnak pusztán azért mert az ügyvéd számítógépe meghibásodott

Alaptalan a fél igazolási kérelme arra hivatkozással, hogy a beadványát azért nem tudta határidőben benyújtani, mert a jogi képviselőjének számítógépe meghibásodott, mivel az elektronikus kapcsolattartást választó felet terheli a kötelezettség, hogy gondoskodjon azokról a műszaki feltételekről, amelyek biztosítják az OBH által működtetett informatikai rendszer biztonságos alkalmazását – a Kúria eseti döntése.