Jogrendszerek a Digitális Társadalomban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Digitális Társadalom jogrendszereit bemutató sorozatunk felvezetőjéből körvonalazódik a változások szereplőinek összetettsége, a jogi élet teljes mátrixának érintettsége, az új problémák felvetésének és megválaszolásának nehézségei, az országok fejlettségi egyenetlenségei, avagy a jogi nyelvezet újdonsága.
I. A jogintézmények és a jogszolgáltatás átalakulása
A társadalomról szóló gondolkodás története kevés pontos előjelzéssel dicsekedhet. E ritka kivételek közé tartoznak azonban a digitális világ eljövetelét megjósoló elemzések[1], az utópikus jövendőmondások[2] és a technikai futurizmus. A szociológia a modern társadalmakat több címkével látta el, beszélt a munka, a tevékenység, a kockázat, a képzés, a tudás társadalmairól, de lényegében az „információs társadalom” modelljében ábrázolta először korrekten napjaink globális, információs hálózatokon és mesterséges intelligencián nyugvó digitális társadalmának sajátosságait.
Digitális társadalomról akkor beszélünk, ha gyors, olcsó, a földrajzi helyektől független adattárolást, adatátvitelt, az adatok és az információk széles körű és sokoldalú kombinációját, rekombinációját lehetővé tevő bináris logikai és gondolkodási struktúrák dominálnak, s átfogó hálózatuk a környezetünk részévé vált.[3] A digitális alkalmazások többé már nem meghatározott decentralizált helyekről indulnak, hanem a digitális platformok kialakításával kínálják fel a tovább épülő és egyre átfogóbb hálózatokba való bekötést (pl. internet). A Digitális Társadalomban a valósághoz való viszony, a valóság felépítése, adaptív és flexibilis értelmezése a mesterséges intelligenciákon keresztül történik.
A jog tudományos elemzésében, a jogi gyakorlatban, a jogalkotásban a fontosabb szövegek még hezitálnak az Információs Társadalom és a Digitális Társadalom elnevezés közötti használatban. Úgy gondolom, a XXI. század második évtizedének lezárásakor a Digitális Társadalom megnevezés a helytállóbb. Főként azért, mert a jelenkori életmódunk és társadalmi gyakorlatunk az Információs Társadalom szerkezet-átalakító működésére épült rá, ám annál sokkal komplexebb és átfogóbb informacionalizációt[4] hordoz, globális hálózatokat, valóságos virtualitásokat, a tudás és tapasztalat rendezőelveinek széles körű újraszerveződését. A radikális fordulat még akkor is látható, ha a jelenségek tartalmára és nem a formai-fogalmi kifejeződésére gondolunk.
A fontosabb jogi dokumentumok és jogpolitikai stratégiák a Digitális Társadalom irányába mutatnak, magát a digitalizációt tekintik projektcélnak. Így tesznek az Európai Unió jogalkotó szerveinek rendeletei, irányelvei (Eker.-irányelv, Geoblocking-rendelet, Hordozhatósági rendelet, stb.)[5] éppúgy, mint a robotikáról szóló parlamenti ajánlás[6]. Mindezek háttere, összefogója az Európai Bizottság 2010-es Európai Digitális Menetrendje. A közösségi törekvések kiemelt centrumában több mint tíz éve az európai digitális átalakulás folyamatának vezénylése áll, legyen szó digitális kormányzásról (e.-Government) vagy a digitális fogyasztóvédelmi platformok kiépítéséről. A Digitális Társadalom motorja, egyik meghatározó aktora kétségkívül az Európai Unió kormányzata, idesorolva az unió jogalkotásra felhatalmazott fórumait.
Az uniós digitális tér nem nélkülözheti – az irányelvek implementációs kötelezettsége miatt ez nem is kérdéses – a tagállamok aktivitását, jogi lépéseit. Egy közelmúltban végzett kutatás során a németországi joggyakorlatot elemezve[7] vált világossá, hogy még egy olyan tagállam, mint Németország, ahol a hagyományos jogi intézményrend és jogdogmatika uralma rendíthetetlennek tűnt, alapvető és lényeges változásokat hajtott végre jogrendszerében. Az újragondolt polgári vagy munkajogi szabályokról itt és most nem szólva, s későbbre halasztva az IT-rendszerek, közösségi platformok, digitális kapcsolatok új szabályozásának bemutatását, még így is szembetűnőek a jogrendszer pilléreit jelentő tudás- és oktatási rendszerekben, a jogélet és jogtudomány intézményeiben bekövetkezett változások.
A jogi karokon az oktatott tárgyak kibővültek a digitális kor jogi rendjének ismeretét lehetővé tévő tárgyakkal, ezzel együtt sok helyen eltűntek a jogi oktatás kora középkortól domináns tárgyai (pl. római jog). Egymás után alakulnak a digitális és információs rendszerek jogi szabályozásával foglalkozó tanszékek, informatikai jogi kutatási központok (Forschungstelle) állnak a hallgatók és a képzésekben résztvevők rendelkezésére.[8] A karokon belül nem ismeretlenek a mesterséges intelligenciával és információs technológiával foglalkozó intézetek[9]. A karok kinyitották tradicionálisan zárt kapuikat a más tudásrendszereket közvetítő egyetemi karok és tudásáramlatok felé, így a jogszociológia, a szakfőiskolák, informatikai képzések irányába. Az elveszettnek hitt interdiszciplinalitást, úgy tűnik, életre kelti a Digitális Társadalom szabályozásához szükséges komplex együttműködés és tudás igénye.
A jogi karok vezető professzorai részt vesznek a központi és a regionális kormányzatok szakértői stábjainak munkájában. E műhelyekben készülnek a szakmai javaslatok a robotika, az önjáró autók, a mesterséges intelligencia orvosi, műszaki, társadalmi hasznosításának új jogi rendjéről.[10] Nem kerülte el a változások sodra a különböző jogágakat, szakirányzatokat sem, itt részben a megváltozott dogmatikai tartalom, részben a bírói gyakorlat (elsősorban az EUB ítéletei) hajtották az innováció motorját. Előtérbe kerültek olyan új kérdések, mint a Bitcoin adójogi kezelése, a hagyaték (Facebook-fiók tartalma) jellege és sorsa a digitális világban, a globális hálózatok vállalkozási, munkaügyi változásának értelmezése. Látni fogjuk, az új problémák új válaszokhoz és heterogén adaptációs modellekhez vezettek, alapjaiban átírva ezzel a jogalkotásról és a jogfogalmak rendjéről korábban vallott tanainkat.
Az intézményi változások nem csak Németországban, hanem világszerte kimutathatók. Az USA egyik tagállamában – Kentucky-ban – a különböző algoritmusokra és mesterséges intelligenciára támaszkodva születnek meg a bírói döntések a feltételes szabadlábra helyezésről. Egy ilyen elemzés ugyanis számos szempontot, mennyiségileg és minőségileg összehasonlíthatatlanul több információt von be a döntés előkészítésbe, mint a papíraktából (vagy csak e.-aktából) dolgozó bíró. E mellett (felhasználóbarát) weboldalak tájékoztatnak és igazítanak el az igazságszolgáltatás útvesztőiben. Az USA digitális igazságszolgáltatási világa – így a bírói döntések Big Data-alapú kalkulációja – jóval előtte jár a legmerészebb európai elképzeléseknek. [11]
Európában Észtországot tekintik a digitális jogrend mintaországának. Joggal, mert nem pusztán kormányzati programok vagy tervek képzelik el a digitális társadalom jogszolgáltatásának működését, hanem napi szinten kiválóan teljesítő infrastruktúra teszi nélkülözhetetlenné az informatikai rendszereket. Az állampolgárok igazgatási ügyeiket, cégalapítási, vagy éppen regisztratív eljárási igényüket hatékonyan intézhetik. A 2020-ra szóló kormányzati elképzelések szerint a digitális jogszolgáltatás kiemelt fejlesztési céljai a gazdasági versenyképesség növelése, az emberek otthoni és munkakörnyezetének (well-being) fejlesztése, a közigazgatás hatékonyságának növelése.[12] Konkrétabban: az elektronikus aláírások általánossá tevéséről, a személyes adatok védelmének megerősítéséről, egy új digitális kutató- és tanácsadó intézet megalapításáról, stb. van szó[13]. Az információs és kommunikációs ipari szektorban (ICT) a foglalkoztatottak számának duplázódásával kalkulálnak, elismerve azt – az egyébként köztudottnak mondható – tényt, hogy a Digitális Társadalom nem csak foglalkozásokat (szakmákat) rombol le, és tesz tönkre, hanem újakat is teremt.
A Digitális Társadalom jogrendszereit bemutató – elképzeléseink szerint több írást tartalmazó – sorozatunk felvezetőjéből körvonalazódik a változások aktorainak (és társadalmi minőségének) összetettsége (politikai és állami szereplők, igazgatási és gazdasági döntéshozók), a jogi élet teljes mátrixának érintettsége (egyetemek és jogi tudástípusok, bírói ítélkezés és jogszolgáltatás, jogalkotás), az új problémák felvetésének és megválaszolásának nehézségei, az országok fejlettségi egyenetlenségei, avagy a jogi nyelvezet újdonsága. Következő esszénkben a jogdogmatika átalakulását elemezzük.
Lábjegyzetek:
[1] Manuel Castells: Az Információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. I. – III. kötet. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005
[2] Az irodalomból a leghíresebbet, George Orwell, 1984 c. könyvét ragadjuk ki. Legújabb kiadása magyarul: George Orwell: 1984. Európa Könyvkiadó Kft. 2019
[3] Indra Spiecker genannt Döhmann: Digitale Mobilität: Plattform Governance. GRUR 2019, 341. http://beck-online.beck.de/Print/CurrentMagazine? 13.08.2019
[4] A kifejezést Castells használja műve I. kötetének (A hálózati társadalom kialakulása) Előhangjában Manuel Castells. id. mű. I. 48.–64.
[5] Eker.-irányelv: Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól Geoblocking rendelet: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/302 rendelete a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról. Hordozhatósági rendelet: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1128 rendelete az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról
[6] Civil Law Rules of Robotics. 2015/2103(INL) – 27/01/2017
[7] A Rechtssystem und Digitalgesellschaft. (Transformationsmuster im deutschen Recht) című kutatási jelentés foglalja össze az Alexander von Humboldt Stiftung támogatásával készült kutatás eredményeit. Magyarországi megjelenése a Jogelméleti Szemle c. internetes folyóirat márciusi számában várható
[8] Egy példa: a Frankfurti Egyetem (Odera, volt NDK) jogi karának digitális joggal foglakozó kutatási központja. https://www.rewi.europa-uni.de/de/lehrstuhl/or/verwaltrecht/Forschungsstelle-fuer-Digitalrecht/index.html
[9] Így a Bielefeldi Egyetem jogi karán „Institut für das Recht intelligenter Techniksysteme der Universität Bielefeld (RIT)” elnevezés alatt működik a mesterséges intelligenciával és a robotokkal foglalkozó kutatói–hallgatói team
[10] Ilyen szakértői javaslat volt: Zwischenbericht zum Projekt ZivilRiT Intelligente Techniksysteme – Ausgewählte zivilrechtliche Fragen. Treffen am 6. April 2017 im Bundesministerium der Justiz und für Verbraucherschutz. UNI Bielefeld, 2019
[11] A legújabb irodalomból: Richard Susskind: Online Courts and the Future of Justice. Oxford University Press, Oxford. 2019. Kentucky igazságszolgáltatásáról: http://kyjustice.org.
[12] Digital Agenda 2020 for Estonia. Ministry of Economic Affairs and Communication. 2019
[13] Az Digital Agenda szerint 2013-ban a 16–74 év közötti lakosság 80%-a használta rendszeresen az Internetet. Az internet egyébként globálisan a GDP növekedés 21%-át állította elő a McKinsey: Internet Matters: The Net’s sweeping impact on growth, jobs, and prosperity
http://www.mckinsey.com/insights/high_tech_telecoms_internet/internet_matters
A hazai adatok szerint 2017.-ban 7,6 Millió ember kapcsolódott a netre, a háztartások 89%-a. Bővebb adatokért Digitális Társadalom. Magyarország 2017. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2018. 106–109.
