Jogszabályfigyelő 2017 – 33. hét

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2017. augusztus 21.
Rovat:

Alábbi cikkünkben, mivel 2017/129–131. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a bírósági határozatok közül szemezgettünk.


E heti összeállításunkban a közös tulajdon megszüntetési módjaival, a bíróságnak a társasházzá alakításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatos kúriai döntésről és az egészségügyi alkalmatlanság miatt nem foglalkoztatható munkavállalónak járó díjazásról olvashatnak.

 

Tartalom:

A bíróság tájékoztatási kötelezettsége a közös tulajdon megszüntetése iránti perben

Állásidőre járó díjat kell fizetni az egészségügyi alkalmatlanság miatt nem foglalkoztatható munkavállalónak

 

A bíróság tájékoztatási kötelezettsége a közös tulajdon megszüntetése iránti perben

Egy közös tulajdon megszüntetése iránti perben a bíróság az I. rendű alperes tulajdoni illetőségét a felperesi keresettel egyezően, megváltási ár megfizetése fejében a felperes tulajdonába adta. Az ítélet ellen az I. rendű alperes nyújtott be fellebbezést, amely egyebek mellett a közös tulajdon társasházzá alakítására irányult. Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság külön kiemelte, hogy „a társasházzá alakítás anyagi jogi igény, ezért azzal kapcsolatos tájékoztatást a bíróság a felek részére nem adhat.”

A másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta. A társasházzá alakításra vonatkozó fellebbezési kérelemmel kapcsolatban utalt arra, hogy az elsőfokú eljárásban az I. rendű alperes a társasházzá alakítást nem kérte, alapítóokirat-tervezetet sem akkor, sem a fellebbezéséhez nem csatolt.

A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelemben más egyéb hivatkozások és nyilatkozatok mellett az I. rendű alperes előadta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:84. § (6) bekezdése alapján a közöstulajdon-megszüntetési perekben, mivel a bíróság nincs a kereset jogcíméhez kötve, tájékoztatási kötelezettség terheli, amelynek az elmulasztása eljárási szabálysértésnek minősül az álláspontja szerint.

A Kúria az adott kérdést tekintve egyetértett az első- és másodfokú bírósággal annyiban, hogy a társasházzá alakítás valóban anyagi jogi igény, ezért főszabályként ezzel kapcsolatban a bíróságnak tájékoztatási kötelezettsége valóban nem áll fenn. A közös tulajdon megszüntetésének speciális szabályai ugyanakkor a főszabálytól eltérést indokolnak. A Ptk. kimondja ugyanis, hogy nem alkalmazható az a megszüntetési mód, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik [Ptk. 5:84. § (6) bekezdés]. Ebből a rendelkezésből, valamint abból a szabályból, amely szerint a tulajdonostársnak joga van a közös tulajdon megszüntetését kérni, az a következtetés vonható le a Kúria szerint, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség csupán a közös tulajdon megszüntetése tekintetében áll fenn. A bíróságnak azonban a kereseti kérelemhez kötöttség alóli „szabadsága”, a kereseti kérelemtől való eltérés lehetősége, a felek által kérelmezett megszüntetési módtól való eltérés lehetőségét jelenti – mutat rá a Kúria.

Egyetértett a másodfokú bírósággal abban is, hogy a társasházzá alakítás elrendeléséhez kifejezett kérelemre van szükség. Ellenben a bíróságnak valamennyi megszüntetési módot meg kell vizsgálnia, mégpedig meghatározott sorrendben. Ehhez pedig a feleket meg kell hallgatnia valamennyi módozatról. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a meghallgatást megelőzően a bíróság megfelelő tájékoztatást adott, amely a jogi képviselő nélkül eljáró, védekező pozícióban lévő alperesekkel szemben fokozott kötelezettséget is jelent.

A Kúria határozatából kiemelést érdemel továbbá az a megállapítás, amely szerint a bíróságnak akkor is vizsgálnia kell valamennyi megszüntetési módozatot, ha azt a felek egyike sem kérte, de egyező nyilatkozattal nem is utasították el azt. Kivételt képez természetesen az a megszüntetési mód, amely egyéb okból (pl. műszaki, jogi oszthatatlanság) kizárt.

„Mindez nem mond ellent annak a helytálló megállapításnak, hogy a társasházzá alakításhoz a peres fél kifejezett kérelme szükséges. Ahhoz is kifejezett nyilatkozat kell ugyanis, ha ilyen kérelmet a fél nem kíván előterjeszteni, ez pedig csak az adott megszüntetési mód szabályainak ismeretében lehetséges” – derül ki a határozatból. (Kúria Pfv. I. 21.452/2016.)

Joganyag: BH2017. 222.

Módosítja:

Megjelent: Bírósági Határozatok (Kúriai Döntések) 2017/7 (július)

Hatályos:

Megjegyzés: joggyakorlat egységesítése

[htmlbox Változásfigyeltetés]

 

Állásidőre járó díjat kell fizetni az egészségügyi alkalmatlanság miatt nem foglalkoztatható munkavállalónak

A munkavállaló munkaszerződés szerinti munkakörét egészségügyi alkalmatlanság miatt nem tudta ellátni, a munkáltató azonban a munkaviszonyát nem szüntette meg. Az időszakos alkalmassági vizsgálatot követően csupán arról értesítette a dolgozót, hogy másik betölthető munkakört nem tud felajánlani, így munkavégzésre nem kell megjelennie, munkabért pedig nem fizet a részére.

A Kúriának abban a kérdésben kellett végső soron állást foglalnia, hogy ebben az esetben van-e foglalkoztatási kötelezettsége a munkáltatónak, amelyet ha nem teljesít, úgy fennállnak az állásidőre járó díjazás feltételei.

A Kúria álláspontja szerint a munkaviszony megszüntetése hiányában a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége egyértelműen fennáll, amely azonban nem korlátozódik a munkaszerződés szerinti munkakörre (hiszen a munkáltató egyoldalú intézkedéssel is jogosult a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra, ideiglenesen a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen, vagy más munkáltatónál foglalkoztathatja a munkavállalót).

„A munkáltatónak tehát az Mt.-ben szabályozott többirányú jogosultsága áll fenn a munkaviszony tartalommal kitöltésére, ha a munkaviszonyt a munkavállalónak a munkaszerződése szerinti munkakörére való egészségügyi alkalmatlansága ellenére nem szünteti meg.”

Ebből következően, amennyiben a munkaviszonyt a munkáltató egészségi alkalmatlanság miatt nem szünteti meg, akkor az egyébként nem keresőképtelen dolgozóval szemben az Mt. 51. § (1) bekezdése szerinti foglalkoztatási kötelezettsége fennáll. Ebből pedig az következik, hogy a dolgozó az állásidőre járó alapbérre jogosult, mivel az egészségügyi alkalmatlansága nem értékelhető olyan elháríthatatlan külső okként, amely az állásidőre járó díj fizetése alól mentesítené a munkáltatót.

Joganyag: EBH2017. M.16.

Módosítja:

Megjelent: Bírósági Határozatok (Kúriai Döntések) 2017/7 (június)

Hatályos:

Megjegyzés: joggyakorlat egységesítése


Kapcsolódó cikkek:


A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.

AB: Szabályozandó a fogvatartottak közgyógyellátása
2018. augusztus 7.

Az Alkotmánybíróság szerint mulasztott az Országgyűlés a büntetés-végrehajtási intézetben kérelmezhető közgyógyellátás terén a szükséges igazolás kiállítására jogosult orvos személyének vonatkozásában.