Kezesek egymás közt
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem állapítható meg az ugyanazért a kötelezettségért kezességet vállaló személyek egyetemleges felelőssége és ennek alapján a közöttük fennálló jogviszonyban főszabály szerint az egyenlő teherviselés, ha a kezességet nem egymásra tekintettel vállalták – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a perben nem álló pénzintézet (hitelező) és a szintén perben nem álló kft. (adós) között hitelszerződés jött létre. A hitelező a hitel és járulékai megfizetésének biztosítékaként egy Zrt. készfizető kezességvállalását kötötte ki az adós tartozásának 80%-a erejéig. Ugyanezen a napon a hitelező és az alperes között kezességvállalási megállapodás jött létre, amelyben az alperes készfizető kezességet vállalt az adós hitelszerződésből eredő teljes tartozásának visszafizetéséért. A hitelező a hitelszerződést felmondta, mivel az adós nem teljesítette a szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségét. A Zrt. 80%-os készfizető kezességvállalása beváltásra került, a Zrt. 2 521 446 forintot utalt át a hitelezőnek a követelés részbeni rendezésére. A Zrt. az alpereshez ezt követően intézett fizetési felszólításában tájékoztatta az alperest arról is, hogy a hitelező követelésének arányos része, az azt biztosító jogok arányos részével együtt a Zrt.-re szállt át, aki az adóssal szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte.
A felperes keresetében 2 521 446 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését, mondván, hogy az alperes a teljes tartozás megfizetéséért vállalt kezességet. Az alperes szerint viszont csak a követelésének fele illethetné meg a felperest. Nem vitatta, hogy a Zrt. és a hitelező közötti kezességi szerződés későbbi keltű, mint a alperes kezességvállalása, azonban szerinte a két szerződés tartalmából az a következtetés vonható le, hogy a kezesek tudtak egymás kötelezettégvállalásáról, egymásra tekintettel vállaltak kezességet. Az alperes annak tudatában vállalta a kezességet, hogy mellette lesz egy másik kezes is, ezt a hitelszerződés is tartalmazta.
Az első- és másodfokú eljárás
A bíróság 2 521 446 forint tőke és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. Úgy vélte, alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a kezességet a Zrt. kezességvállalásától függően vállalta. A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és az alperes marasztalásának tőkeösszegét 1 260 723 forintra leszállította. Kifejtette, hogy az, hogy az alperes készfizető kezesként a teljes tartozásért vállalt kötelezettséget, nem értelmezhető úgy, hogy a másik készfizető kezes teljesítése esetén vele szemben is egyedül neki kellene viselnie az adósság terhét, azaz a másik kezes javára meg kell térítenie a teljes kifizetett összeget. Ha a kezesek egymás közötti belső jogviszonyából más nem következik, akkor egymás közt egyenlő arányban terheli őket a kötelezettség az adós által meg nem fizetett összeg vonatkozásában. A kezesek eltérő megállapodása esetén van csak arra lehetőség, hogy az alperes viselje teljes mértékben az adós tartozása megfizetésének a terhét, ilyet azonban a felperes nem bizonyított. Annak a nyilatkozatnak, hogy az alperes kezesként a teljes tartozásért vállal felelősséget, csak az adós és a hitelező vonatkozásában volt relevanciája.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes szerint a másodfokú bíróság tévesen értékelte és minősítette a Zrt. mint készfizető kezes és az alperes kezességvállalását egyetemleges kötelezettségvállalásnak. Ennek eredményeként téves jogi következtetést vont le arra vonatkozóan, hogy az egymás közötti jogviszonyukban a kezesek egyenlő arányban felelnek. Meglátása szerint azt kell vizsgálni, hogy a Zrt. és az alperes egymásra tekintettel vagy egyidőben vállaltak-e kezességet. Kiemelte, hogy a Zrt. nem az alperesre mint kezesre, hanem a főadósra, illetve a hitelezőre, ezeknek a személyeknek a jogviszonyára tekintettel vállalt kezességet. Ezért nem helytálló, hogy az alperes és a Zrt. egymásra tekintettel vállaltak kezességet. A Zrt. teljesítésével reá szállt át az általa megtérített követelés, továbbá az azt biztosító és a kezességvállalását megelőzően keletkezett valamennyi jog. Mivel az alperes kezességvállalása időben megelőzte a Zrt. kezességvállalását, így az alperes kezességvállalása mint szerződést biztosító mellékkötelezettség is átszállt a Zrt.-re és emiatt a Zrt. jogutódjára, a felperesre.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, az alkalmazandó, régi Ptk. a kezesek egyetemleges felelősségét két vagylagos (diszjunktív) feltétel esetére írja elő: ha ugyanazért a kötelezettségért vagy egyidejűleg, vagy egymásra tekintettel vállalnak kezességet. Az alperes az eljárás során és a felülvizsgálati ellenkérelmében sem vitatta, hogy a kezességvállalások nem egy időben történtek, ezért csak a második feltétel, az egymásra tekintettel történő kötelezettségvállalás képezte a vita tárgyát. A kezességet vállaló Zrt. készfizető kezességvállalása speciális jogviszony keretében történik: állami szerepvállalás (viszontgarancia) mellett, nemzetgazdaságilag kiemelt gazdaságpolitikai cél (kis- és középvállalkozások fejlődése) elősegítése érdekében. Ezáltal az általa a készfizető kezességvállalásával elérni kívánt cél címzettjei (alanyai) is egyértelműen meghatározottak: a kezességvállalás a kis- és középvállalkozások érdekében történik, egyúttal, mintegy kapcsolódó jelleggel, a hitelező (pénzintézet) kockázatát is csökkentve a készfizető kezességvállalás formájában megjelenő többlet biztosítéki elem által.
Az alperes szerint a kezesek közötti szerződéses kapcsolat hiányában a Zrt. üzletszabályzatában megjelenő tartalomnak az egymás között jogviszonyukban nincs jelentősége. A Kúria szerint bár a Zrt. üzletszabályzata valóban nem vonatkozik az alperesre, azonban a Zrt. kezességvállalásának indokát és célját egyértelműen alátámasztja. Az alperes kizárólag arra hivatkozott, hogy a kezesek egymás kezességvállalásáról azért tudtak, mert azt tartalmazta a hitelszerződés. Ez azonban önmagában nem igazolja, hogy a kezességvállalás kölcsönösen egymásra tekintettel történt, különösen a Zrt. által vállalt készfizető kezesség nyilvánosan is megismerhető deklarált célja tükrében.
Mivel a régi Ptk. szerinti feltétel nem valósult meg, a felperes alappal érvényesítette az általa a készfizető kezessége alapján teljesített teljes összeget az alperessel szemben. Helytállónak találta a Kúria a felperes jelzését, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltért a Kúria gyakorlatától, mely szerint a kezességvállalás akkor történik „egymásra tekintettel”, ha a kezesek egymásról tudva, a másik helytállását feltételezve, kölcsönösen egymás személyének figyelembevételével vállalt közös kockázat érdekében eljárva vállalják saját kezességüket. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet jogsértőnek találta.
Az ismertetett döntés (Kúria Gfv. VI. 30.004/2021.) a Kúriai Döntések 2022/2. számában 51. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 1959. évi IV. törvény 275. §, 276. § (1) bekezdés, 338. § (1) bekezdés.
