Kizsákmányolva

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kizsákmányolás céljából történő, személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére, fenyegetéssel elkövetett emberkereskedelem valósul meg, amennyiben a gyengeelméjű sértettet külföldi prostitúciós tevékenység folytatása miatt vásárolják meg, és iratait elvéve, mozgási szabadságát megszüntetve megfosztották őt a személyi szabadságától, és ezért folyamatosan azzal fenyegették, hogy ellenkezése esetén bántalmazzák a testvérét – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a terhelt társaival együtt 40 000 forintért prostitúciós tevékenység folytatása céljából vásárolta meg az enyhe és közepes fok határán álló gyengeelméjűségben szenvedő sértettet. A sértett iratait elvették, a tartózkodási helyét is csak valamelyik terhelt kíséretében hagyhatta el, majd Olaszországba szállították, ahol négy napon keresztül egy bárban kellett hiányos öltözékben a táncolnia a férfi vendégek előtt, valamint szexuális cselekmények végzésére is kényszerítették. A sértettet minderre azzal a folyamatos fenyegetéssel vették rá, hogy ellenkezése esetén a testvérét bántalmazni fogják, és „elintézik”.

 

Az első- és másodfokú eljárás

A törvényszék bűnösnek mondta ki a terheltet társtettesként elkövetett emberkereskedelem bűntettében [Btk. 192. § (2) bekezdés, (3) bekezdés a) pont és (4) bekezdés b) pont], és ezért, valamint egy korábban próbára bocsátott, csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt halmazati büntetésül nyolc év szabadságvesztésre ítélte.

A másodfokon eljáró ítélőtábla a csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt alkalmazott két év próbára bocsátást megszüntető rendelkezést, valamint a büntetés halmazati voltára utalást mellőzte, és a szabadságvesztés tartamát öt évre enyhítette, de egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felülvizsgálati indítványban a terhelt védője úgy sérelmezte, hogy a bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek, mivel nem indokolták meg, hogy mire alapították a kizsákmányolási célzatot, valamint, hogy min alapul a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés és az előny szerzésére törekvés. Mivel meglátása szerint sem az eladói, sem a vevői oldalon nem volt megállapítható, hogy az emberkereskedelem bűntette személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére valósult meg, így a cselekmény helyes minősítése a sértett megvásárlásával megvalósult emberkereskedelem bűntette lehetne [Btk. 192. § (1) bekezdés a) pont], aminek a büntetési tétele maximum három évig terjedő szabadságvesztés lehet.

Úgy vélte, még akkor is, ha a bíróság szerint az olaszországi utazást, mint az emberkereskedelem bűntettének következő szakaszát személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére elkövetettnek kell értékelni, a terhelt cselekményének helyes minősítése személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére elkövetett emberkereskedelem bűntette [Btk. 192. § (3) bekezdés a) pont] lehetne, ami a sértett megvásárlásával, átadásával, szállításával, elszállásolásával valósult meg. Ebben az esetben pedig a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés lehet, azonban meglátása szerint a kiszabott büntetés ekkor is túlzott.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria úgy ítélte meg, hogy az eljárt bíróságok az indoklási kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tettek. Meglátása szerint az elsőfokú bíróság részletesen számot adott a bizonyítékokat értékelő tevékenységéről, és eleget tett a terhelt bűnösségére, a jogi minősítésre és a büntetés kiszabására vonatkozó indokolási kötelezettségének is.

A felülvizsgálati kérelemmel szemben egyértelműen megállapíthatónak tartotta a Kúria, hogy a sértett megvásárlására külföldön végzendő prostitúciós tevékenység folytatása érdekében került sor. Kizsákmányolás alatt pedig a más prostitúciójának kihasználása is értendő [lásd: 2011/36/EU irányelv], ezért helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a tényállási elemek maradéktalanul megvalósultak:

„Aki mást kizsákmányolás céljából elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez… – Btk. 192. § (2) bekezdés”

Mivel ennek biztosítása érdekében a sértett iratait elvették, a tartózkodási helyét is csak valamelyik terhelt kíséretében hagyhatta el, majd Olaszországba szállították, és állandóan fenyegették, személyi szabadságától megfosztották, így a terheltek az emberkereskedelmet a személyi szabadságától megfosztott sértett sérelmére valósították meg [192. § (3) bekezdés a) pont]. Amennyiben pedig a kizsákmányolási célzattal a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére elkövetett emberkereskedelem bűncselekményét erőszakkal vagy fenyegetéssel követik el [Btk. 192. § (4) bekezdés b) pont], azt a törvény öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Mindez a vonatkozó ügyben is fennállt, hiszen a kizsákmányolási célzat érdekében a terheltek a sértettel szemben fenyegetést is alkalmaztak, és a fenyegetés – testvére bántalmazásának kilátásba helyezése – szellemi állapotára is tekintettel nyilvánvalóan olyan súlyú volt, amely alkalmas volt arra, hogy komoly félelmet keltsen benne.

Mivel a megállapított bűncselekményért öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, így a terhelttel szemben kiszabott büntetés, az ötévi szabadságvesztés semmiképp sem tekinthető törvénysértőnek. Mindezek alapján a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. I. 81/2017.) a Kúriai Döntések 2017/9. számában 286. szám alatt jelent meg.

 

---