Kutyatámadás – a tulajdonos felelőssége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértésért felel a telephely tulajdonosa, aki ugyan őrző kutyáit kerítéssel elkerítve tartotta, de annak ismeretében, hogy onnan a kutyák korábban már kiszabadultak és másnak testi sérülést is okoztak, nem erősítette meg a kerítést oly módon, hogy a kutyák kiszabadulását kizárja. Ennek következtében a kutyák onnan ismét kiszabadultak és a telephely közelében munkálatokat végző sértett testi épségét életveszélyesen – maradandó fogyatékosságot is okozva – megsértették – a Kúria eseti döntése.

A tényállás

A vádlott egy kutyákkal őrzött, kerítéssel körülvett telephely tulajdonosa volt. A kutyáknak már az esetet megelőzően is sikerült egy alkalommal kiszabadulniuk, testi sérülést okozva egy közelben tartózkodó embernek. Jelen ügy vonatkozásában a kutyáknak a kerítésfonatot szétfeszítve sikerült ismételten kiszabadulniuk és a telephely közelében munkálatokat végző sértettnek komoly sérülést és maradandó fogyatékosságot okoztak.

Az első- és másodfokú eljárás

A vádlottat a törvényszék felmentette az életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége miatt emelt vád alól [régi Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés III. fordulata szerint minősülő cselekmény], a sértett polgári jogi igényének érvényesítését pedig egyéb törvényes útra utasította. A bíróság szerint a vádlottnak azért nem kellett előre látnia a tényállásban írt esemény bekövetkezését, mert a telep kerítése önmagában alkalmas volt a kutyák biztonságos visszatartására, szökésük megakadályozására.

A másodfokon eljáró ítélőtábla az ügyészi fellebbezés hatására megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a vádlottat bűnösnek mondta ki. Álláspontja szerint a szakértőknek a kerítés minőségével kapcsolatos megállapításai csupán addig a pontig fogadhatóak el, amíg a kutyák szét nem feszítették a kerítést és az így keletkezett lyukon átbújva rá nem támadtak a sértettre. Hangsúlyozta, hogy a vádlottnak tudomása volt arról, hogy a telephely őrzésénél alkalmazott kutyák a cselekményt megelőzően a telepről ismeretlen módon kiszabadulva már okoztak testi sérülést, ennek ellenére mulasztotta el a kerítés olyan szintű megerősítését, hogy az alkalmas legyen további támadások megakadályozására. Az ítélőtábla szerint a vádlott az objektíve előrelátható és elkerülhető eredményt a saját képességeihez és lehetőségeihez mérten elkerülhette volna, ha a tőle elvárható figyelmet, vagy körültekintést fejti ki.

A másodfellebbezési kérelem tartalma

A másodfellebbezésben a vádlott védője sérelmezte, hogy a bíróság a vádlott terhére kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt, és hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróságnak a gondossági kötelesség elmulasztása körében kifejtett indokai megalapozatlanok. Álláspontja szerint ezt támasztja alá, hogy az igazságügyi szakértők a telephelyet körülvevő kerítés műszaki állapotát alkalmasnak ítélték arra, hogy a kutyák kijutását megakadályozza, ráadásul a vádlott a támadást megelőzően ellenőrizte a kerítés állapotát, azon folytonossági hiányt nem észlelt. Mivel a szakértők a lyuk keletkezési körülményeit illetően nem tudtak határozottan állást foglalni, csupán valószínűsítették, hogy azt vagy a kutyák, vagy külső erő okozta, ezért védő álláspontja szerint a vádlott felelőssége a kutyák kijutását tekintve kétséget kizáróan nem állapítható meg.

KOMMENTÁR AKCIÓ! Kettőt fizet, hármat kap!

Rendeljen 2015. január 31-ig legnépszerűbb kommentárjaink közül hármat és a legolcsóbbat ingyen adjuk! Kommentár a munka törvénykönyvéhez 2014 Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez Nagykommentár a tőkepiaci törvényhez Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz Nagykommentár a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényhez Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz További információ és megrendelés >>

Az ügyészség szerint a vádlott bűnösségének bizonyításában a kutyák két hónappal korábbi támadásának kulcsszerepe van, mert a vádlott erről tudomást szerezve mulasztotta el a kerítés megerősítését, ami a kutyák kijutását megakadályozhatta volna.

A Kúria megállapításai

A Kúria megalapozottnak találta a másodfokú ítéletet. Álláspontja szerint a vádlottnak a korábbi támadás miatt teljes mértékben tisztában kellett lennie azzal, hogy a kutyák veszélyesnek minősülnek (függetlenül attól, hogy azokat a hatóság nem minősítette veszélyesnek), tehát számolhatott vele, hogy a kutyák újabb kijutása esetén a korábbihoz hasonló eredmény reálisan bekövetkezhet. Ezt támasztotta alá a Kúria meglátása szerint a vádlott azon kijelentése is, amely szerint, ha a munkálatokról szóltak volna neki, ott maradt volna a tanyán, vagy szólt volna valakinek, hogy legyen ott a kutyák miatt és figyeljen, nehogy baj legyen. A kutyák kiszabadulásának lehetősége (amely a vádlotti nyilatkozatból is egyértelműen következik) így megteremtette a felelősségi alapot.

A Kúria szerint az, hogy a kutyák a sértett megtámadásakor meg tudták bontani a kerítést, azt jelenti: az alkalmatlan volt arra, hogy az ebeket a kijutástól visszatartsa. Mivel a vádlott gondossági kötelezettségébe beletartozott, hogy az emberre veszélyes ebek telepről kijutását megakadályozza (különös tekintettel az előzményekre) így ezt a tőle elvárható gondosságot elmulasztja, akkor is, ha nem észleli a kerítés meghibásodását, illetve, akkor is, ha olyan kerítést tart fenn, amelyen a kutyák rövid idő alatt képesek átjutni.

Mindezek alapján a Kúria a másodfokú ítéletet helybenhagyta, a polgári igénnyel kapcsolatban ugyanakkor egyetértett az elsőfokú bírósággal, és úgy ítélte meg, hogy annak büntetőeljárásban történő vizsgálata az eljárás szükségtelen elhúzódásával járna, így más törvényes útnak van helye.

Az ismertetett döntés (Kúria Bhar. I. 384/2014.) a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2014/12. számában jelent meg.

---