Levéltitoksértés-e a nyilvánosságra hozatal?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A titokvédelem körében azt, hogy a magánlevél titoknak minősül-e, az adott eset körülményei alapján kell megítélni. Önmagában az a tény, hogy a levél tartalma nyilvánosságra került, nem eredményezi feltétlenül a levéltitok megsértését.


A peres felek a p. weboldal, valamint az ott elérhető fórum regisztrált tagjai voltak. A II. rendű alperes a honlap működtetésében közreműködött.

A felperes a fórumon megjelenő kommentek tartalmát és hangvételét kifogásolva a II. rendű alperesnek ellentmondást nem tűrő hangvételű elektronikus felszólító levelet küldött, a fórum moderálását, illetve törlését követelve. Kifejezte továbbá, hogy „Ha erre nem kerül sor a héten, akkor jan. 28-án hétfőn az internet-szolgáltatónál le fogom tiltani az egész oldal működtetését”. A leveléhez hozzáfűzte a felperes, hogy a „levelemet nem adhatod ki másnak és nem is teheted közzé, bizalmasan kell kezelned”.

A II. rendű alperes a levelet nem mutatta meg senkinek, de beszélt annak tartalmáról másokkal. A felperes törekvései a regisztrált fórumtagok egy részéből elementáris felháborodást váltott ki, a fórumon vele kapcsolatban a közösségre gyakorolt káros hatását hangsúlyozó, sértő kifejezéseket is tartalmazó, megvető hozzászólások jelentek meg. Ilyen hozzászólást tett közzé mások mellett a „crooked” nick-nevű felhasználó is. Más esetben az ugyanezen a felhasználónéven bejelentkező kommentelő azt tette közzé, hogy ő a jelen per I. rendű alperese, feltüntetve lakcímét is.

A felperes kérésére az általa megjelölt kulcsszavakat tartalmazó valamennyi bejegyzést törölték az adatbázisból. Időközben többszöri szervercsere történt, melyek alkalmával a megelőzően keletkezett adatállomány jelentős részét nem másolták át. A weboldal tartalmával kapcsolatban nincs elérhető releváns adat, a korábbi szerverek fizikailag nem állnak rendelkezésre.

A kereset és az elsőfokú bíróság ítélete

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a weboldalon megjelentekkel megsértették a jó hírnévhez, az emberi méltósághoz, becsülethez kapcsolódó személyhez fűződő jogát, a II. rendű alperes külön a levéltitokhoz való jogát is. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a jogsértés abbahagyására, elégtétel adására, tiltsa el őket a további jogsértéstől és egyenként 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítést is követelt tőlük.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint a felperesnek a Polgári Perrendtartás (Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján bizonyítania kellett volna, hogy a levelet a II. rendű alperes másoknak továbbküldte, illetve hogy a „crooked” nick-néven az I. rendű alperes írt a fórumba. A felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.

A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelmei teljesítését kérte, felvetette az ítélet hatályon kívül helyezésének szükségességét is. Az elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját megismételve az I. rendű alperes vonatkozásában hivatkozott arra, hogy a fórum használatakor egy bejegyzéssel, hozzászólással önmagát azonosította.

Állította, hogy a II. rendű alperes azzal is elkövette a személyiségi jogsértést, hogy nyilvánosságra hozta a levele tartalmát, amit bizonyít az is, hogy mások arról értesültek. A 2007-es hozzászólások igazolják, hogy a levél tartalmáról többen is tudomást szereztek.

A per során kifogást nyújtott be eljárási hibák sorozata miatt, kérte ennek figyelembevételét.

Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A Pécsi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, a másodfokú bíróság az abból levont következtetésekkel is egyetért.

A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján tényként azt lehetett megállapítani, hogy a felperes a II. rendű alperest a weboldal üzemeltetőjének vélve, elektronikus levélben felszólította őt a weboldal üzemeltetésével kapcsolatos gyakorlat megváltoztatására; a felperes célja és az annak eléréséhez általa választott (választani kívánt) módszer a honlap egyes, nem beazonosítható látogatóinak tudomására jutott és őket sértő tartalmú bejegyzések közzétételére indította. Egyértelművé vált az is, hogy a kommunikációs csatornák lefutása, az információ-elemek közösségben történt terjedésének útja, módja a diffúz információ-áramlás (szóbeszéd) sajátosságaira figyelemmel utólag már nem reprodukálható; a szálak felgöngyöléséhez az adattörlés és a szervercserék folytán a technikai lehetőség sem adott, de nem segíti azt a tanúk emlékezete sem, hiszen hasonló esetekben az információ tartalma és nem a forrása kerül az érdeklődés előterébe. Mivel a felperes kvázi missziónak tekintette a jogsértő fórumozás elleni küzdelmet, ami ellen saját hivatkozásai szerint is következetesen fellépett, nem zárható ki, hogy az ezzel kapcsolatos információknak nem (vagy nem csak) a II. rendű alperes volt a forrása.

A felperes álláspontjával szemben nem jelent tényleges azonosítást, ha egy hozzászóló nevet és címet tesz közzé; ebből csak az következik, hogy a bejegyzés írója az adatokat ismeri, de kiléte továbbra is bizonytalan; lehet bárki, aki a megjelölt személynek akarja kiadni magát.

A fellebbezés bizonyított tényekre alapított hivatkozásait illetően a másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a II. rendű alperes a levéltitok, illetve a magántitok megsértését elkövette-e azáltal, hogy a levél tartalmáról beszélt másokkal.

Az 1959-es Ptk. 81. § (1) bekezdésében foglaltak szerint személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá, aki a magántitok vagy üzleti titok birtokába jut és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél.

A magántitok fogalmát a törvény nem definiálja; a bírói gyakorlat szerint magántitok az a kevesek által ismert tény vagy körülmény (bármilyen személyi, családi, vagyoni vonatkozású bizalmas adat), amelynek titokként való megőrzéséhez az érintett személynek méltányolandó érdeke fűződik. Azt, hogy valamely tény titoknak minősíthető-e, mindig az adott eset körülményei és összefüggései alapján kell megítélni, a magánlevél léte és tartalmának teljessége az utóbbi vizsgálata nélkül (ipso iure) nem minősíthető titoknak. A vizsgálat egyik vetülete, hogy az információ titokban tartása a címzett érdekeit sérti-e, illetve a titoktartással járó esetleges címzetti érdeksérelem miként viszonyul a titok megőrzéséhez fűződő levélírói érdekhez. A levéltitok nem terjeszthető ki odáig, hogy a levél címzettje teljes és feltétlen némaságra legyen kárhoztatva, függetlenül attól, hogy a levél tartalma saját vagy harmadik személyek érdekeit mennyiben érinti, netán sérti.

A perbeli esetben a felperes levelében egy, az adott közösségen belül közérdeklődésre számot tartó problémát vetett fel, az általa követelt megoldás, ahogy az utóbb nyilvánvalóvá vált, sokak nemtetszésével találkozott; a felperes által kilátásba helyezett következmény beváltása nem csak a II. rendű alperest, hanem a weboldal látogatóinak széles körét érintette volna. A felperes az általa indokoltnak tartott magatartás tanúsítására hívta fel a II. rendű alperest, ezáltal döntési helyzetbe hozta. Mivel azonban a döntés többeket érintett, az egyedüli döntéshozatal felelősségét a II. rendű alperes nem vállalhatta fel; elkerülhetetlenné vált, hogy a probléma az érintettek elé kerüljön. Más kérdés, hogy a címzettnek a tartalom megosztásához fűződő érdeke kiterjedhetett-e a küldő személyének beazonosítására is; ezt azonban a perbeli esetben vizsgálni nem kellett, mivel a felperes szerepe és érintettsége a közösség tagjai számára külön ez irányú II. rendű alperesi közlés hiányában is ismertté válhatott.

Önmagában tehát az, hogy a levél tartalma nyilvánosságra került, a levéltitok megsértését nem eredményezi.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

A felperes beadványában eljárási kifogást is előterjesztett, melyben elsősorban azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az orvosi titoktartás feloldása kapcsán nem nyilatkoztatta őt arról: hozzájárul-e, hogy az alperesek is hozzáférjenek az eljáró igazságügyi orvosszakértő szakvéleményéhez mellékelt orvosi dokumentumokhoz.

A felperes ezzel kapcsolatos eljárási kifogása alaptalan, az elsőfokú bíróság személyes adat kezelésével kapcsolatos szabályt nem sértett, mivel az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 6. § (6) bekezdése alapján az érintett kérelmére, kezdeményezésére indult bírósági vagy hatósági eljárásban az eljárás lefolytatásához szükséges személyes adatok tekintetében az érintett hozzájárulását vélelmezni kell. Az alperesek ekként a felperesnek – a per tárgyává tett egészségi állapotával kapcsolatos – orvosi iratokat jogosultak voltak megismerni, ezzel összefüggésben a bíróságot nyilatkoztatási kötelezettség nem terhelte.

Mivel az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan következtetett a felperesi kereset alaptalanságára, a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Pécsi Ítélőtábla Pf. VI. 20 109/2014/6.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/2. számában 22. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.