Magyarázat a szomszédjogokról – 1.

Az otthoni, vagy épp a munkahelyen végzett tevékenység hatásai könnyen átléphetik az ingatlan határait, így beleütközve a környező ingatlanok használóinak személyes vagy vagyoni érdekeibe, ez pedig vitás helyzetekhez vezethet. A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Magyarázat a szomszédjogokról című kiadvány átfogó képet ad a szomszédjogok jogintézményéről, a hatályos hazai szabályozás magyarázatán és a joggyakorlat bemutatásán túlmenően nemzetközi, sőt, jogtörténeti összehasonlítással is igyekszik közelebb vinni az olvasót az ingatlanhasználatból eredő mindennapi helyzetekre vonatkozó jogi álláspontok és azok elméleti-gyakorlati összefüggéseinek megértéséhez. Az alábbiakban a műnek a jogos önhatalommal foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet. A magyarázat szerzője dr. Serák István.

A birtokvédelem a birtokost a tilos önhatalommal szemben illeti meg, amelynek a Ptk. két fajtáját ismeri: a birtoktól jogalap nélkül történő megfosztást, illetve birtoklás jogalap nélkül történő háborítását. A tilos önhatalmat egyébként a BGB 858. § (1) bekezdése a korábbi birtokos akaratával szembeni birtokelvonás-, illetve birtokháborításként határozza meg – hozzátéve, hogy ha a birtoksértő magatartás jogszabály vagy a birtokos engedélye alapján történik, úgy a birtokosnak a háborítást tűrnie kell, vagyis nem állapítható meg tilos önhatalom. A polgári jogi birtokvédelem igénybevételének feltétele, hogy a jogosultat jogalap nélkül (jogellenesen) megfosszák birtokától, vagy háborítsák birtoklásában. A jog a birtokot, mint tényt kizárólag a – magánjogi szempontból nemcsak a bűncselekmény útján történő birtokszerzésre korlátozódó, hanem annál tágabb kört felölelő – tilos önhatalommal szemben védi abból a célból, hogy más személy birtokában álló dolgot vagy e más személy szabad akaratából, vagy állami szervek jogállami keretek közötti közreműködésével lehessen megszerezni. A tilos önhatalommal megvalósuló birtokháborításnak minősül általánosságban minden olyan önkényes – vagyis a birtokos hozzájárulását nélkülöző – cselekmény, amely valamely birtoklási helyzetbe beavatkozik. A tilos önhatalom ilyen szempontból objektív kategória, megállapítását nem befolyásolják a birtokháborító személyében fennálló szubjektív körülmények, így cselekvőképessége, vagy az, hogy tudatában van-e annak, hogy más birtokát háborítja. A legújabb jogalkalmazási tendenciák arra mutatnak, hogy birtokvédelem alkalmazásában a birtokosnak a dologhoz fűződő kapcsolata gyakran másodrendűvé válik, és előtérbe kerül az emberi környezet megóvása a zaj- és levegőszennyezésétől, valamint egyéb káros hatásoktól. A birtokvédelem manapság a környezetvédelem egyik eszközévé vált, a birtoklásban való zavarást az ítélkezési gyakorlat ugyanis tág értelemben fogja fel, nemcsak a dolog feletti hatalom gyakorlásának akadályozását érti rajta, hanem számos olyan magatartást is, amely a birtokost az uralma alatt lévő dolog rendeltetésszerű használatában akadályozza (BH1994. 405.).

A tilos önhatalom két típusa közül a birtoktól megfosztás, az abból való kivetés logikailag mindenképpen feltételezi a birtoksértő erőszakos vagy egyébként rosszhiszemű magatartását, és csak arra az esetre vonatkozik, ha a tilos önhatalommal fellépő a birtokot megszerzi. Amíg ez nem következik be, a birtoklást zavaró minden egyéb esetben csak birtokháborításról lehet szó. A birtokháborítás kategóriája nem szűkítendő le a birtok ellen intézett támadásra, mivel nemcsak akkor állapítható meg, ha a birtoklást bármilyen módon akadályozzák, hanem akár akkor is, ha például a birtokost szóban eltiltják a birtoklástól; ez utóbbi esetben azonban a szóban történő eltiltás csak akkor tekinthető birtokháborításnak, ha azt valóságos fenyegetés kíséri. Érdekességképp említhető meg, hogy a francia jog a tényleges birtokháborítás (trouble de fait) mellett az olyan tényállásokra, amikor például a jogos birtokot valaki rosszhiszemű perbe bocsátkozás révén vitatja, ismeri a jogi birtokháborítás (trouble de droit) kategóriáját. Megjegyzendő, hogy a birtokháborítás csak ingatlanoknál értelmezhető, mivel ingók kapcsán természetükből adódóan könnyebb és logikusabb is a teljes uralmi pozíciót megszerezni [Iro, 33. o.; Katona Mór: Kritikai tanulmányok a polgári törvénykönyv tervezetéről. III. füzet. A tervezet birtoktanának bírálata. Grill, Budapest, 1901, 23. és 33. o. (a továbbiakban: Katona: Kritikai tanulmányok); Therese Müller: Besitzschutz in Europa. Mohr Siebeck, Tübingen, 2010, 120. o. (a továbbiakban: Müller); Nyári, 33-35. o.].

A Legfelsőbb Bíróság döntései alapján birtokháborításnak minősül bírói egyezséggel rendezett ingatlanhasználat egyoldalú megváltoztatása (BH1997. 526.), ellenben a megállapodás alapján átengedett birtok visszatartása nem (BH2007. 186.), a telekhatáron létesített és a korábbi állapot megváltoztatását jelentő kerítésépítés birtokháborító jellegének megítélésénél a különös szomszédjogi szabályokra is figyelemmel kell lenni (BH1997. 581.). Az érvényes kötelmi jogi jogcím esetén, ha a birtokos által háborítónak tekintett ingatlanhasználat a birtokos jogelődjével kötött szerződés biztosítja, eleve föl sem merülhet a birtokháborítás kérdése (Legfelsőbb Bíróság Gfv. 30.263/2007/2.). Azok az enyhe fokú zavaró hatások, amelyek bizonyos birtoklási helyzetekkel rendszerint együtt járnak – például, ha a bérlő átrendezi a lakást, a falon külső vezetékeket és fali tartókat helyez el –, főszabályként nem jelentenek birtokháborítást (Iro, 34. o.).

A bírói gyakorlatban megfogalmazódott az a tétel, hogy az a tulajdonos, aki az ingatlanában a szükségtelen zavarás folytán bekövetkezett forgalmi értékcsökkenés megtérítéseként már kártérítést kapott, nem igényelheti a birtokháborítást megvalósító zavarás megszüntetését is, mert a két igény kizárja egymást (EBH2001. 517.). Ez a tétel azokban az esetekben lehet helytálló, amelyekben a két igény tartalmilag azonos, azaz, ha a kártérítéssel kompenzált érdeksérelem megszüntetése a kártérítési igényt utólag fosztaná meg a jogalapjától. Mivel a birtokvédelem a tulajdonost mindenképp megilleti (Ptk. 5:21. §), a zavarással szemben a tulajdonos akkor is felléphet, ha egyébként nem ő a dolog tényleges birtokosa, de a tulajdonos számára biztosított jogvédelem nem akadálya annak, hogy birtokvédelmi eljárás keretében a dolgot egyébként korlátolt dologi jog jogosultjaként vagy szerződéses jogviszonynál fogva birtokló személy is fellépjen a zavaró behatással szemben.

A birtokvédelem jogi szabályozásának fejlődéstörténetét tekintve megállapítható, hogy annak egyik legfontosabb kérdése az önhatalomra vonatkozik. A római jogi birtokvédelem eredeti értelmében még csak az önbíráskodást általánosan tiltó hatósági eljárásrendre vonatkozott (via iuris), de mellette a középkortól már a törvényileg szabályozott önhatalom (via facti) is megjelent (Nyári, 54. o.). Az önhatalom jogi szabályozása jogpolitikai szempontból azért szükséges, mert „a gyenge úgyis kénytelen lesz a bírói segélyhez fordulni. Az erősebbet [viszont] nem kell tiltani attól, hogy a flagrans sérelmet saját erejéből ne orvosolja, ha tudja. Sokra becsüljük népünk erőteljes jogérzetét; ezt nem kell intézményileg irtani vagy gyengíteni. Noha harczczá fajulhat a visszahelyezés, de inkább ez, mint elpuhulni és eltompulni a jogi öntudat terén.” (Katona: Kritikai tanulmányok, 27. o.). Bár a zavarás kétségkívül birtokháborítást is jelent, a jogos önhatalom alapvetően csak kiegészítő jelleggel alkalmazható birtokvédelmi eszköz a polgári peres út mellett (OGH 4 Ob 196/07p.; OGH 6 Ob 85/10.), a kazuisztikus szabályokkal rendezett élethelyzetekben ugyanakkor elsődleges jogvédelmi eszköznek tekinthető (Kissich–Pfurtscheller, 718. o.).

Az 1959-es Ptk. miniszteri indokolása a jogos önhatalom kategóriáját azért tartotta indokoltnak megtartani a szocialista körülmények között, mert megtiltása sok esetben a korábbi birtokállapot visszaállításának teljes lehetetlenségére vezetne, ám igénybevételét csak a birtokhelyzet ellen támadó magatartás közvetlen idejére korlátozta, mivel az önsegélyt indokolttá tevő körülmények a birtok elvesztését követően már nincsenek meg, ebben a helyzetben pedig a korábbi birtokosnak az állami szervekhez kell fordulnia. A Ptk. a jogos önhatalom körében sem a korábbi törvénykönyv rendszerén, sem az egyes rendelkezéseken nem változtatott. A jogos önhatalom általánosságban a mások akaratával szembeszegülő, kényszerrel, fenyegető fellépéssel történő érdekérvényesítést jelenti (BH2000. 338.), vagyis az alanyi magánjog bíróságon kívüli jogvédelmi eszköze, amely közvetlenül a kötelezett ellen irányul, a kötelezettség tartalmát jelentő magatartás kikényszerítése érdekében (Szladits Károly: Magánjogi helyzetek. In: Szladits I., 198. o.). Mivel a jogállamiság eszméjéből következően kizárólag az államnak van joga erőszakkal beavatkozni az egyének vagyoni viszonyaiba, akár jogilag megalapozott egy tényleges állapot, akár nem (Kolosváry: A tulajdonjog, In: Szladits V., 83-85. o.), az önhatalom mint magánerővel történő igényérvényesítés, jogállami körülmények között a csak az állami (hatósági/bírósági) birtokvédelmet kiegészítő szereppel bírhat, és jogilag elismert és szabályozott eszközként sem ronthatja le az állami jogvédelem elsődlegességét. A birtokvédelem hatékonyságával kapcsolatos dilemmák legtöbbször a jogos önhatalom alkalmazásával kapcsolatban vetődnek fel: a birtokában sértett fél a formalizált eljárási keretek betartásával eljáró hatóság nyilvánvalóan időveszteséggel járó, ámde kétségtelenül jogállami követelményeket kielégítő fellépésére várjon-e, vagy a gyorsabb és az eredményesség szempontjából hatékonyabb, bár később vitatható önhatalommal éljen. Ha ugyanis a birtokától megfosztott azonnal nem lép fel, az azt is jelentheti, hogy a tőle önhatalommal elvont dologra vonatkozóan nincs olyan sürgős érdeke, amely ne tudná megvárni a hatósági fellépést, amennyiben viszont a dologra közvetlen szüksége van és megítélése szerint a késedelemből jelentős kára származna, akkor jogosult legyen az igényét saját erejéből is érvényesíteni.

A jogos önhatalom alkalmazhatóságát szomszédjogi természetű zavarások esetén a Legfelsőbb Bíróság polgári jogi gyakorlata szigorúan vizsgálta. Nem tekintette például jogos önhatalomnak, ha a túlépítéssel megvalósult birtokháborítást a jogosult úgy kívánja elhárítani, hogy az építményt megrongálja vagy elbontja, mert a birtok megvédéséhez szükséges mértéket a dolog rendeltetésszerű használatát csupán zavaró magatartás esetén az erőszak mindenképp túllépi, amennyiben pedig a felek között a birtokvita miatt polgári per van folyamatban, úgy a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség feltétele nem valósul meg (BH2004. 132.). A jogszerű birtoklásnak az ingatlan-nyilvántartási térkép szerinti határvonalhoz kell igazodnia mindaddig, amíg valamelyik érintett ingatlantulajdonos az ettől eltérő birtoklás jogalapjaként más érvényes jogcímet nem bizonyít. Amennyiben tehát a két telek közötti kerítés nem a térkép szerinti határvonalon, hanem valamelyik telken húzódik, a kerítés jogos önhatalomra alapított önkényes lebontása, illetőleg más helyen történő kerítés felállítása helyett az érintettnek tulajdonjogára alapítottan kell hatósági, illetőleg bírósági eljárás kezdeményezésével a másik ingatlan tulajdonosától igényelni az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak megfelelő őt illető földrészlet birtokba adását (BH1983. 315.).

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Kapcsolódó cikkek:


Digitális bűncselekmének 2. rész – Upskirting
2021. június 16.

Digitális bűncselekmének 2. rész – Upskirting

Mai cikkünkben a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, Ambrus István által írt Digitalizáció és Büntetőjog című kiadvány upskirtingel foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.

AB: indokolni szükséges a közérdekű adatok lassúbb kiadását
2021. június 14.

AB: indokolni szükséges a közérdekű adatok lassúbb kiadását

Egy országgyűlési képviselő azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert alaptörvény-ellenesnek ítélte, hogy a közérdekű adatokat kezelő szervek a koronavírus járványra való általános hivatkozással relativizálhatják az adatigénylés rendjével kapcsolatos garanciális szabályokat.

Digitális bűncselekmények 1. rész
2021. június 10.

Digitális bűncselekmények 1. rész

Etikus hacking, önvezető járművek, drónok, kriptovaluták, mesterséges intelligencia, online zaklatás, upskirting, cyberflashing, deepfake – csak néhány olyan fogalom, amely a büntetőjog-tudománytól új válaszokat vár. Az alábbiakban a műnek a deepfake és a revenge porn témakörével foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.