Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha a tanút a korábbi Be. szabályai szerint tanúként már kihallgatták, a Be. hatálybalépését követő ismételt kihallgatásakor a tanúzási figyelmeztetést az új törvény szerint kell közölni.
A legfőbb ügyész a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés c) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. A jogegységi indítvány szerint az ítélkezési gyakorlat megosztott abban a kérdésben, hogy a 2018. július 1. napját megelőzően indult büntetőeljárásokban 2018. július 1. napját követően folytatott tanúkihallgatások alkalmával a tanúvallomás megtagadására vonatkozó figyelmeztetéseket mely eljárási törvény – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) vagy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) – alapján kell közölni.
A jogegységi indítvánnyal érintett ügyek
1. A Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. február 6. napján meghozott és véglegessé vált 3.Bpkf.120/2019/3. számú végzésével helybenhagyta a Kiskőrösi Járásbíróság 2019. január 24. napján meghozott 4.B.302/2016/53-I. számú végzését, mely a tanút kötelezte a tanúvallomás megtételére. A másodfokú bíróság annyiban pontosította az elsőfokú határozatot, hogy a tanú a korábbi Be. 82. § (4) bekezdés b) pontjára figyelemmel köteles saját magát is terhelő tanúvallomás megtételére. Indokolásában kifejtette a törvényszék, hogy az elsőfokú végzésben felhívott jogszabályhelyek helyesbítésre szorulnak, mert a Be. 871. § (1) bekezdése értelmében a Be. 172. § (1) és (2) bekezdésében írt szabályok alkalmazásának csak a 2018. július 1. napját követően indult büntetőeljárásokban van helye, így a tanú esetében még az előző, a korábbi Be. tanúvallomás megtagadására vonatkozó rendelkezései irányadók.
Ezzel egyező gyakorlatot követett a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság a 14.Bf.409/2018/14. számú, 2019. január 21. napján megtartott tárgyalásáról készült jegyzőkönyvének és a Püspökladányi Járásbíróság az 5.B.59/2018/10. számú, 2018. október 18. napján tartott tárgyalásáról készült jegyzőkönyvének tanúsága szerint. A bíróságok mindkettő esetben a Be. 871. § (1) bekezdésére hivatkozva a korábbi Be. szabályai szerint figyelmeztették a tanúkat.
2. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. február 13. napján meghozott és véglegessé vált 24.Bnyf.5552/2019/2. számú végzésének indokolásában azt rögzítette, hogy a nyomozó hatóság tévesen értelmezte a Be. 871. § (1) bekezdésében írtakat, amikor a tanút meghallgatása elején a mentességi jogára a korábbi Be. rendelkezései alapján figyelmeztette annak ellenére, hogy az eljárási cselekmény foganatosításakor már a Be. volt hatályban.
A legfőbb ügyész álláspontja
A legfőbb ügyész a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.5552/2019/2. számú végzésében kifejtett – a 2. pontban felhozott – álláspontot tartotta helytállónak. Kifejtette, hogy a Be. 868. § (1) bekezdése szerint – a törvényben meghatározott kivételekkel – az új törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A tanúvallomás megtagadására vonatkozó szabályozás terén két lényeges változást hozott a Be. a korábbi Be.-hez képest. Egyrészt a tanúvallomás megtagadásának joga alóli kivételek körében történt változás, amelyek a Be. új, kizárólag a törvény hatálybalépését követően alkalmazandó jogintézményekhez kapcsolódnak, azaz az egyezségkötéshez [Be. 411. § (5) bekezdés a) pont] és az ügyészi intézkedés kilátásba helyezéséhez [Be. 404. § (2) bekezdés a) pont]. Ezek azok a rendelkezések, amelyeket a Be. 871. § (1) bekezdése alapján csak a törvény hatálybalépését követően indult eljárásokban lehet és kell alkalmazni. Ekként annak, hogy mikor indult a büntetőeljárás, abból a szempontból van jelentősége, hogy a mentesség alóli kivételek között a Be. 172. § (1) bekezdés d) és e) pontjában írtakat csak a 2018. július 1. napja után indult büntetőeljárásban kell ismertetni. A korábban indult eljárásokban a figyelmeztetések szövege ezt nem tartalmazhatja, minden mást viszont a Be. szerint kell közölni a tanúval.
A másik változás a tanúzási figyelmeztetések körében történt, mely szerint, ha a tanú vallomást tesz, nyilatkozata az adott vagy más ügyben bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a vallomástételt a későbbiekben megtagadja. Ez az a rendelkezés, amellyel összefüggésben a Be. 871. § (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy e törvénynek a korábbi tanúvallomás felhasználására vonatkozó szabályait azon tanúvallomások esetében lehet alkalmazni, amelyeknél a tanúzási figyelmeztetésre e törvény rendelkezései szerint került sor.
A tanúvallomások megtagadását érintően bevezetett módosítások tekintetében az átmeneti rendelkezések a jogszabályhely (1) és (2) bekezdésében eltérő módon határozzák meg azon feltételek körét, amely alapján eldöntendő, hogy melyik törvényt kell alkalmazni. Nem lehetséges az (1) bekezdésben írtakat kiterjesztő módon értelmezve a (2) bekezdés esetében is jelentőséget tulajdonítani az eljárás kezdő időpontjának. Sem a Be. 871. § (1) bekezdése, sem a (2) bekezdése nem teszi kötelezővé a 2018. július 1. napja előtt indult büntetőeljárásokban a korábbi Be. alkalmazását a tanúk figyelmeztetésekor 2018. július 1. napját követően.
Erre figyelemmel a legfőbb ügyész indítványozta, hogy a jogegységi tanács az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben hozzon jogegységi határozatot.
A Kúria Jogegységi Tanácsa ezért a legfőbb ügyész indítványa alapján a jogegységi döntés meghozatalát az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükségesnek tartva az eljárást – a Be. 670. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Bszi. 34–41. §-ai alapján eljárva – lefolytatta.
A Kúria döntése
A Be. hatálybalépéséről – 2018. július 1. napja – a 867. § rendelkezik.
A hatálybalépés a törvény ezen időponttól való kötelező alkalmazását jelenti.
Ezt a főszabályként érvényesülő törvényi akaratot nyilvánítja ki az átmeneti rendelkezések 868. § (1) bekezdése is, mely szerint a törvény rendelkezéseit – a 868–876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
A korábbi Be. esetében ezt a 605. § (1) bekezdése fogalmazta meg, mely szerint a hatálybalépéstől kezdve az új eljárási törvény alkalmazása kötelező.
Következésképpen az új eljárási törvény hatálybalépését követően a már folyamatban lévő eljárásban sincs helye a tanú ismételt kihallgatásakor a korábbi Be. szerinti törvényi figyelmeztetésnek, azt kizárólag a Be. rendelkezései szerint kell közölni.
Változatlan továbbra is az az elv, hogy az új eljárási törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha azt az új törvény másként szabályozza [Be. 870. § (1) bekezdés].
Éppen e máskénti szabályozás esetén szükséges a korábbi és az új törvény közötti összhangot megteremteni a már folyamatban lévő eljárásokban.
Következésképpen az átmeneti rendelkezések oka az eltérő rendelkezés, célja pedig az új rendelkezéshez történő – a korábbi eltérő rendelkezés érvényességét nem sértő – igazodás.
Másként fogalmazva, az átmeneti rendelkezések lényege a főszabály melletti, de annak érvényesülése érdekében történő kisegítő szabályozás, az eltérések esetén az átmenet megteremtése.
Amennyiben ugyanis nincs eltérés, átmeneti rendelkezés alkalmazása szükségtelen.
Mindez irányadó a Be. 871. § (1) és (2) bekezdésében írt – tanúvallomást érintő – átmeneti rendelkezések esetében is.
A Be. XXIX. Fejezetét, a tanúvallomás szabályait érintő új szabályok amellett, hogy a vallomástétel megtagadásához kapcsolódnak, valójában olyan jogszabályi változások, amelyek eltérő átmeneti rendelkezéseket igényelnek.
A Be. 871. § (1) bekezdése szerint a tanúvallomás megtagadására vonatkozó (új) szabályokat csak a Be. hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
E rendelkezés tartalma valójában nem több és nem kevesebb, mint a tanú vallomástételének akadályai tisztázásakor felmerülő, a vallomástétel megtagadására vonatkozó releváns okra történő figyelmeztetés törvényi igénye, figyelemmel az új törvényi rendelkezésekre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a korábbi Be. továbbra is alkalmazható a Be.-vel párhuzamosan a már folyamatban lévő ügyekben.
A 871. § (1) bekezdésében írt törvényi elvárást a bírói gyakorlat eddig is ismerte, törekedve arra, hogy a tanú vallomástételének lehetséges akadályai tisztázásakor a bíróság a szükségtelen figyelmeztetést mellőzze.
A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a tanút arra a mentességi jogra kell figyelmeztetni, ami ténylegesen felmerült vagy felmerülhet.
Más az indoka a Be. 871. § (2) bekezdése szerinti átmeneti rendelkezésnek.
A Be. megszüntette a korábbi tanúvallomással való utólagos rendelkezés lehetőségét, azaz az ügyben korábban vagy más ügyben tett tanúvallomás akkor is felhasználható bizonyítási eszközként, ha a tanú a vallomástételt utóbb megtagadja, feltéve, hogy megtörtént a tanúzási figyelmeztetés közlése és az arra adott válaszadás [Be. 177. § (4) bekezdés].
A tanúzási figyelmeztetés erre vonatkozó lényeges új eleme a Be. 176. § (1) bekezdés d) pontjában írt figyelmeztetés, mely szerint, aki vallomást tesz, vallomása az adott vagy más ügyben bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a vallomástételt a későbbiekben megtagadja.
Ezzel szemben a korábbi Be. 296. § (3) bekezdése szerint, ha a tanú a tárgyaláson a mentességévél élt, a korábban tett vallomása nem volt ismertethető és nem volt felolvasható.
Az átmeneti rendelkezés az új szabályozás miatt indokolt, ugyanis az el nem hangzott figyelmeztetés jogkövetkezményét számon kérni nem lehet.
A Be. 871. § (2) bekezdése ezért rögzíti, hogy a korábbi tanúvallomás felhasználására vonatkozó szabályait e törvénynek azon tanúvallomások vonatkozásában lehet alkalmazni, amelyeknél a tanúzási figyelmeztetésre az új törvény rendelkezései szerint került sor.
Ez esetben nem az új törvény hatálybalépése időpontjának, hanem az új tanúzási figyelmeztetés közlésének van jelentősége.
Ekként az a vallomástétel megtagadására jogosult tanú, aki a korábbi Be. szabályai alapján a vallomástételt nem tagadta meg, majd a Be. hatálybalépését követően az újabb kihallgatása során e jogosultságával élni kíván és nem tesz vallomást, a korábban tett vallomása a Be. hatálybalépését követően sem használható fel.
Másként fogalmazva ahhoz, hogy egy törvényi figyelmeztetés jogkövetkezménye alkalmazható legyen, e törvényi figyelmeztetést kell közölni és az arra adott válaszadásnak is meg kell történnie.
Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a tanút a korábbi Be. szabályai szerint tanúként már kihallgatták, a Be. hatálybalépését követő ismételt kihallgatásakor a tanúzási figyelmeztetést az új törvény szerint kell közölni. Ez esetben tehát nem közömbös, ha a korábbi Be. szerint vallomást tett tanú él a vallomástétel megtagadásának jogával.
